Brüsszel – Pozsony, egy járat törölve

0
601

Május utolsó szombatja nem íródik gyönybetűkkel a szlovákiai magyarság történelmébe. Megtörtént az amire nem mertünk gondolni sem, de azért mondjuk meg őszintén már nagyon sokan várták.
Ezen a napon szlovákia polgárait újfent az urnákhoz várták a jelöltek. Tét a Brüsszelbe való kijutás. A kiadó helyek gyorsan elkeltek. Voltak komoly meglepetések úgy pozitív mint negatív előjellel. Vannak akik a Szlovák parlamentet átugorva azonnal Brüsszelben kötöttek ki, és vannak olyanok akik maradtak a Szlovák parlamentben és a kormányban, de Brüsszel sehol.
Így választanának minálunk?
Igen, így választanak, de a választók nagyon kevesen voltak. Nincs kedv, nincs idő, nincs jelölt meg azt még mi nincs azt nem tudom. Alig 20% feletti volt a részvétel, de majdnem 7% -al több mint 5 évvel ezelőtt. A növekedés észrevehető, de lehet, hogy rosszkor jött. Rosszkor, mert a magyar jelöltek akár egy hajszállal meg többel is , de lemaradtak a Brüsszeli járatról. Az, hogy nem lesz képviseletünk az EU –s parlamentben, nem azt jelenti, hogy kevesebb képviselő lesz. Annyi lesz amennyi volt csak bennünket nem fog senki képviselni.
Itt tartunk 2019 májusának végén. Mondhatnám, hogy fel a fejjel, nincs gond és gyerünk tovább, de nem mondom. Nem mondom, mert az nagyon komolytalan volna, nem mondom mert nem igaz, hogy nincs gond. Van és nem is kevés, sőt most a kádból a víz gyerekestől kidőlt. A hajónk, repülőnk vagy bármink amin utazunk nem tudta átvészelni a vihart ,
elsüllyedt, lezuhant és így tovább és így tovább.
Valahol nem rég még azt írtam, hogy ez a választás egy sok ismeretlenű egyenlettel ér fel, de azért megoldható.
Gondoltam én, de tévedtem. Persze eredmény az van csak nem olyan amelyet szerettünk volna.
Tényleg szerettünk volna más eredményt?
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, nehéz mert valójában minden ötödik választópolgár kereste fel a szavazóhelyiségeket. Ez nagyon alacsony szám, tekintet nélkül arra, hogy más eu-s államokban milyen volt a részvétel. Hasonlításnak helye nincs, mert ez a választás a mi választásunk vagy élünk a lehetőséggel vagy nem. A lehetőség lehetőség szintjén maradt és sajnálatos módon az újabb lehetőgre öt évet kell várni. Addig még nagyon sok víz lefolyik majd a Dunán, Tiszán meg minden más folyón egyaránt. Az nagyon jó lenne , ha a vizek elvinnék azt amit el kell vinni és tiszta vizet tudnánk végre önteni a pohárba. A feltett kérdésre a válaszom pedig a nem. Kérdezhetik, hogy miért? A válaszom nagyon egyszerű, mert a részvételünkkel adtunk jelet, hogy ez kedves barátaink, nem barátaink nem járható út. Kibékülni akik nem beszélnek vagy összevesztek, de minek. Akik egyszer és most tényleg nem tudom min összevesztek azok az első veszekedésre adandó pillanatban újra összevesznek. Bárcsak ne lenne igazam, de nagy a gyanúm , hogy most igazam lesz. Nagyon sokszor, sokhelyen leírták és elmondták, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Nem kell összeborulni, de meg kell keresni az összekötő pontokat, mert ilyenek is vannak és nem is kevés. Tudom könnyebb a negatív jeleket megtalálni, de az láthattuk, láthatjuk , hogy hová vezet vagy inkább nem vezet.
Van egy felettéb türelmes közösség aki ha kimondjuk, ha nem csak arra vár, hogy kapjon egy listát egyet és azon tudjon keresgélni. Kettő, három az nem jó mert nagy a rokonság, a baráti kör és azt kit karikázzon és kit hagyjon ki. Ilyenkor azt gondolja, hogy inkább el sem megyek nehogy valaki megsértődjön. Azt ne csodálkozzunk, hogy alig 20% a részvételi arány.
Ő tényleg szeretne választani, de nem akar senkit megsérteni, inkább magas ívben távol marad az urnáktól.
Tanulságos választáson vagyunk túl. Lékett kapott hajóval és szárnytörött repülővel nagyon nehéz és van amikor lehetetlen haladni. Emlékezzünk csak vissza 1912. április 14-ére, ekkor ütközött és utána süllyedt el a Titanic korának legnagyobb utasszállító és elsüllyeszthetetlennek tartott óceánjárója. Profik építették, sajnos ők sem számoltak minden lehetőséggel. Noé pedig Kr. e. 5. században épített egy bárkát, amikor gondolom nem volt olyan sok terv hozzá, csak tényleg az ő egyszerűségét ácsolta bele és partot ért.
Mi is próbáljuk mindenapjainkba, politikánkba a Noé féle egyszerűséget beleácsolni, és higgyük el, hogy minden vihart átvészelve partra érünk. Sokak számára lehet, hogy irreálisnak tűnik ez a felvetés, de azért nem árt egy kissé elidőzni felette.

JF

Előző cikkNagy József – európai parlamenti képviselő
Következő cikkHajó barkácsolás
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc