Szabó Vilmos Magyarország egykori külügyi államtitkára Kérdések és válaszok

0
475

Az hiszem nem fogunk magázódni, hiszen a 1990 évek végétől ismerjük egymást. Találkozásunkban főszerepet játszott Szentgyörgyi Lajos akit nem lehet kihagyni még akkor sem , ha csak úgy ,,szó nélkül,, itt hagyott bennünket. Tisztelet emlékének! Ezekkel a dolgokkal úgy vagyok, hogy az emberek jönnek mennek , de a barátok azért maradnak. Mi maradtunk.
A neved mára már nemcsak Magyarországon, de a nemzetközi politikai és társadalmi életben is ismert. Ismert, hiszen 1990 óta kezdted Budapest XI. Kerületi Önkormányzat képviselőjeként mígnem 2010 – 2014 között az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlés magyar delegációjának heyettes vezetője voltál. Persze voltál Országgyűlési képviselő , államtitkár és az Országgyűlés Külügyi és Határontúli Magyarok Bizottságának alelnöke és még sorolhatnám.
Az első találkozásunk már nagyon régen volt és Budapesten, amikor nem is nagyon tudtam hogyan is kerültem oda és főleg nem értettem, hogy lehet Budapest XI. Kerülete Nádszegnek testvértelepülése. Teljesen a mai napig sem értem, de az már legyen az én bajom. A számomra fontos pedig az volt, hogy ott és akkor meghallgattak. Kolozsvári Grandpierre Emil a meghallgatásról ezt írja ,, Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársának adhat, ha meghallgatja. Nem mindegy, miként. Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre. ,, Ennek a meghallgatásnak folytatás lett a vége és kezdetét vette egy kapcsolat amelynek elengedhetetlen láncszeme lettél és vagy a mai napig. Nem tudom észre e vetted, hogy a kerületi polgármesteri hivatalnál ott díszeleg a Nádszeg nevét és felé utat mutató tábla. Annak ellenére, hogy már nem vagyunk részesei az önkormányzati történéseknek, Fábry Sándor azt mondaná – az nélkülünk , persze Lajos nélkül nem jöhetett volna létre. Az általunk ápolt kapcsolat fejlődése pedig olyan volt, mint a folyók egyesülése- fokozatosan történt.
Különbözőek a gyökereink, ahonnét eredünk, de útközben bizonyos részeik megtalálták egymást. Ahogy az évek teltek, újabb és újabb részek egyesültek . Egy nagyon fontos dolog, amit tudtunk tenni egymásért, az, hogy bátorítottuk egymást inkább Te engem, mert nekem volt mindig mit tanulni Tőled. Angolul a bátorság courage. A cour jelentése pedig a szív. Tehát a bátorítás, bátorság valami a szívvel, és nem az aggyal kapcsolatos dolog. Tehát nem az agyhoz , hanem a szívhez kell beszélni, és a bátorítás az egyik szívből a másik szívbe megy. Ennek logikai következménye , hogy akinek nincs szíve az nem tud bátorítani. Te bátorítottál is és volt és van szíved.
Ennyi éves közszereplő múltal a hátad mögött az ember akarva –akaratlanul is szerez szimpatizánsokat és ellenlábasokat is egyaránt. Azt hiszem , hogy ezen nem is kell csodálkozni és az ember nem egy esetben kivan téve támadásoknak is. Valahol a következőket olvastam Rólad az egyik interjúban ,, Ön azon kevés MSZP-s politikusok egyike, akihez nem fűződnek balhék, pejoratív események. Ön szürke eminenciás vagy csak ügyesen lavírozik?
Szerintem, én az MSZP-politikusok többségéhez tartozok, akiknek a nevéhez nem kötődnek balhék, pejoratív események. Alkatom szerint szívesebben dolgozok a reflektorfény, a színpad mögött. Azt kérdezi, szürke eminenciásként? Ha a munkámat mások ekként minősítik, én azt elismerésként fogom fel.,,
Az emberek tudjuk jól amit félre lehet érteni azt félre is értik és azt még jól el is magyarázzák, ennek naponta tanúi vagyunk mindketten, de a fentebb említett riport részlet magáért beszél é snem kell hozzá kommentár sem. Azért azt is tudom, hogy nem egyszer az emberek többségétől eltérően kockázatot is vállaltál. Biztosan olvastad T. Harv Eker sorait amikor ezt mondja :,, Érdemes felvállalni a kényelmetlen – kellemetlen helyzeteket, mert akkor fejlődik az ember.,,. Azt gondolom, hogy rád lehet illeszteni ezt a megfogalmazást. Élénken emlékszem a nádszegi focipályán a hospicban történtekre, de arra is amikor a kormányüléstek volt és én meg sms-ben kértem, hogy segítsetek mert elvisz a víz bennünket. A segítség soha nem váratott magára. Biztosan lehetne sok mindenről beszélgetnünk, felidézni azokat a dolgokat , hogy hogyan lehet önzetlenül segíteni, ahol elég egy szó, egy telefon mert a Barát így ismertetik meg. Lehet , hogy egyszer eljön ennek is az ideje és majd beszélünk róla és leírjuk, hogy átadjuk a jövőnek a múltat.
Most nem a fociról, nem a múltról szeretnék beszélni és végkép nem írni, mert a focihoz már majdnem mindenki ért. Igaz a politikához is egyre többen kezdenek konyítani. Talán egy érdekes dologra szántam el magam, számomra érdekes az szent, hogy majd az olvasó számára is az lesz e ez a könyv, azt most még nem tudom, de igyekezni fogok azon, hogy érdekes legyen az olvasó számára is.
Speciel most egy interjút kérek a könyvbe, ahol is azt fejtegetem többed magammal, hogy miért úgy szavaznak az emberek ahogy szavaznak és mi állhat a szavazatok hátterében. Ez a kérdezz felek csak akkor lehetséges , ha beleegyezel és igennel válaszolsz. Erre a kérdésre adott válasz volna a divatos szóval élve a nulladik és az igen válasz után jöhet az esetleges további tíz. A nem válasz esetén pedig itt vége is szakad az el sem kezdődött beszélgetésnek.
Tíz kérdéssel készültem, de nem határolom be, ha jól sikerül a beszélgetést megtoldhatjuk a kérdések számát. Ez most tényleg csakis kettőnkön múlik.

Először is köszönöm felkérést és a lehetőséget. A közéleti, politikai kapcsolatunk és együttműködésünk valóban a 90-es években kezdődött és az évek során jó személyes, baráti kötődés is kialakult közöttünk. Igen, Szentgyörgyi Lajos – közös barátunk – nagyban hozzájárult ehhez. Magam is fájdalmasan élem meg, hogy tavaly – fizikai mivoltában – hirtelen itt hagyott minket.
Lássuk akkor a kérdéseket!

1., Az első kérdés kicsit múltba néző vagy múlt idéző . Az infórmációim alapján már 1990-ben is ott sertepertéltél a ,, politikai konyha ajtó ,,bejáratánál azt beléptél rajta és azóta egyfolytában belül is vagy . Mi ennek a ,, hosszú életnek,, a titka, vagy hogy kell ezt csinálni?

A politika már 1990 előtt vonzott és a 80-as évek elejétől egyre erőteljesebben magához kötött. A rendszerváltozás idején döntési helyzetbe kerültem: hosszú távra a politikai pályát választom, vagy a történelem-német szakos tanári diplomával a pedagógus pályát? A családom rám bízta a döntést, és én a politikát választottam.
Azt kérdezed, mi a titka annak, hogy hosszú ideig talpon maradjon az ember a pályán? Nincsennek nagy titkok. Mint minden más pályán, itt is alapvető fontosságú a jó felkészültség, az alaposság és a megbízhatóság. Persze ennek a szakmának is megvannak a speciális követelményei. Én ezek közül kettőt tartok meghatározónak. Az egyik a valóság pontos ismerete. Tudatosan kell arra ügyelni, hogy a politikus ismerje a valós helyzetet, és arra építve végezze a munkáját. Mindig kell, hogy legyenek olyan emberek a közvetlen környezetében, akik megmondják az igazat, akkor is ha kellemetlen a szembesítés. Ez a legnehezebb, leginkább emberpróbáló kihívások egyike. A másik a stabil, támogató családi háttér kialakítása és fenntartása. Bizony a mindennapok során ez sem könnyű.

2., Viharvert, sokat megélt politikusként, hogy látod mi változott az első választások óta, elsősorban emberi és utána társadalmi szinten. Téged hogyan érintettek ezek a változások és hogyan változtál , jó nem küllemileg ?

Az emberek hozzászoktak a többpárti, négyévenként – az Európai Parlamentbe ötévenként – ismétlődő választásokhoz, a népszavazásokhoz. Magyarországon eddig minden kormány kitöltötte a négyéves periódust, nem került sor előre hozott választásokra. A részvétel sem alacsony általában, legutóbb, április 8-án 70% szavazott. Erőteljesen megváltozott azonban az elmúlt másfél évtizedben a társadalmi-politikai légkör. Eluralkodott az országban a békétlenség, a gyűlölködés, a durva hangnem, a megbélyegzés, a kiközösítés, a szekértáborok kibékíthetetlennek látszó szembenállása. A választási kampányok idején nincsennek érdemi viták, nincs már szó partnerségről, kompromisszumokra, no pláne nemzeti sorskérdésekben konszenzusra törekvésről. Pedig súlyos nemzeti sorskérdések várnak megoldásra és ezeket csak nemzeti összefogással, együttműködéssel, közös erőfeszítésekkel tudnánk megoldani! Olyan helyzet állt elő, amelyben a politikai élet szereplői külön-külön hirdetik a maguk igazságát, és akinek a legtöbb eszköze és lehetősége van arra, hogy hangosan szóljon, az van a legnagyobb hatással a választókra. Én ezt nagyon rosszul élem meg. Nagyon rossz amikor a tehetetlenség megbénítja az embert a cselekvésében. Tudjuk, hogy ez így sokáig nem maradhat, de az ellenszert egyelőre nem találjuk.

3., Nagyon sok választást , népszavazást megértél, sőt 1990 óta mindet. Volt belőlük elég Szlovákiában vagy 36. Magyarországon nem számoltam, de ott is volt tucatjára. Az eredmények tükrében kérdezheti a választópolgár, hol is állunk, merre is tartunk. Esetleg túlságosak voltak az elvárások a változások után?

Nagy változások idején az elvárások, remények is nagyok. Ilyenkor szoktak „csodavárásról” beszélni. Nem volt ez másképpen 1989/90 után sem. Közel 30 év után van csalódottság, kiábrándulás, de az irányt, hogy Európához, az Európai Unióhoz tartozzunk, a nagy többség ma is helyesli, támogatja. De éppen az előző kérdésre adott válaszban felvázolt társadalmi-politikai légkör miatt nő a bizonytalanság és a zavarodottság annak megítélésében, hogy mi is ma a tényleges helyzet, Magyarország helyzete az EU-ban, hogy néz ki a jövőnk, az EU jövője? Nehéz eligazodni, ha vezető kormánypolitikusok az EU-t a Habsburg Birodalomhoz és Szovjetunióhoz hasonlítják, folyamatos csatákat, háborút hirdetnek és vívnak „Brüsszel” ellen stb.

4., Számodra melyek a fontos vagy kevésbé fontos választások. A vezető politikus talán nem is szelektálhat választás és választás között vagy igen?

Minden választás egyformán fontos. Hibának tartanám, ha szelektálnánk közöttük. Ezen belül persze az egyes pártok számára van különbség a megnyert és az elveszített választások között. Azt hiszem, nem kell külön magyaráznom az okát, az első eset kormányzati feladatokat és felelősséget, a második ellenzéki pozíciót és felelősséget jelent.

5., Mi az oka annak, hogy az egyes választásokon kis túlzással tolonganak a választók és némelyiken a helyiségek tátongnak az ürességtől? Konkrétan helyhatósági, parlamenti és a megyei illetve az eu-s választások. Pedig azért a kampány dübörög itt is ott is ezerrel.

Az ilyen eseteket konkrétan kell megvizsgálni és elemezni. Én ennek nem vagyok a szakértője.

6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ? Igaz sok választó már az égi választóurnához jár, de felnőtt egy újabb generáció, akinek ott van az internet és a google professzor.

A választási rendszer meghatározza a pártok és a választók hozzáállását, gondolkodását és magatartását. 1990 és 2010 között kétfordulós parlamenti választási rendszer volt nálunk, amelyben a második fordulóban nagy mozgástere volt a pártoknak és a választóknak is. 2010 után sok egyéb változás mellett, egyfordulós rendszert vezettek be. A választó számára ezáltal még fontosabbá vált, hogy alaposan tájékozódhasson az induló pártokról, jelöltekről, programokról. 2010-ig az írott és elektronikus média, a pártok programjai, kampány anyagai, hirdetései meglehetősen széleskörű lehetőséget biztosítottak minderre. 2010 után ezek a lehetőségek beszűkültek az ellenzéki pártok számára. Ez döntő hatással van természetesen a választók gondolkodására, ítéletalkotására. Az internet, a szociális média nálunk most még a választók nagyobb tömegeire nem gyakorol olyan hatást, mint Nyugat-Európában, vagy az Egyesült Államokban. Ez nyilvánvalóan változni fog.

7., Mit kell tudni illetve kellene tudni a választóknak ahhoz, hogy a plenta mögött jól tippeljen, jó döntést hozzon? Úgy látom nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó, inkább az újabbnál újabb ígéretek.

Egyforma esélyt kell biztosítani a pártok és jelöltek számára a bemutatkozásra, a végzett munka megismertetésére és ismét kell olyan fórumokat teremteni, ahol vitákban is ütköznek a különböző programok, álláspontok. Ez mérsékelheti a választások előtt mindig megjelenő ígérgetéseket is.

8., Abban megegyezünk, hogy a politika a kompromisszumok művészete. A politikában a választó dönti el ki kivel ülhet le a választások után tárgyalni és milyen súllyal és kit nem lehet megkerülni. Voltál már kormányon és kormányon kívül is. Melyik a jobb helyzet, mikor mindenki tudja, hogy a gibicnek semmi sem drága, de azért kormány tényezőként mások a lehetőségek?

Normál esetben a kormányzó pozíció egy párt és politikusai számára pozitív, sikert jelent, ugyanakkor nagy felelősséggel jár együtt. Amiről ellenzékben, a választási kampány során beszéltek, meg kell csinálni.
Az ellenzéki helyzet negatív, választási sikertelenség után következik, de benne van a siker lehetősége és esélye a következő választáson. Miután megvannak a tapasztalataim, nyugodtan csatlakozhatok azokhoz, akik szerint mindkét helyzetben vannak szép, örömteli részek és bizony ennek az ellenkezőjére is van példa. Konkrétumokat Te is tudnál mondani Szlovákiában bőven.

9., Kamaszkorodban , mert ilyen is volt az életedben lehet, hogy vasárnap délelőttönként más műsor nem lévén a tv –ben nézted Dévényi Tibor három kívánság című műsorát, ahol azért ő minden gyermek kívánságát teljesítette. Mi volna a Te három kívánságod?

Az élet ugyan megtanított arra, hogy ne higgyek a mesékben, egy kívánságomat elmondom. Azt szeretném, ha lenne egy olyan magyar politikai elit, amely nyitott és kész széleskörű nemzeti együttműködésre, összefogásra és konszenzusra a Magyarország és az egyetemes magyarság jelenét és jövőjét alapvetően befolyásoló és meghatározó sorskérdésekben kül-, és nemzetpolitikában, a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, a szociálpolitikát, a szegénység felszámolását érintő kérdésekben!

10., Előbb a három kívánságot kérdeztem, most pedig csak annyit mi az amivel adós maradtál a választók felé és ennyi év után van e még motivációd?

A parlamenti politizálást 2014-ben befejeztem, azóta szakpolitikusként dolgozok a Magyar Szocialista Pártban. Ameddig igény van a munkámra folytatom.

Ezt a kérdést pedig nem szeretném kihagyni. Kissebségek?
A határon túli magyarságot érintő legfontosabb sorskérdéseket ki kell emelni az anyaország napi politikai küzdelmeiből – mondta a honatya egy lakossági fórum előtt tartott sajtótájékoztatóján.
A szülőföldön való megmaradás és boldogulás ügye összmagyar érdek, ebben egyetértés volt a hazai demokratikus erők és a határon túli magyar szervezetek között – hangsúlyozta a korábbi külügyi államtitkár. Továbbá kifejtette, a határon túli magyar közösségekkel kölcsönös partneri viszonyt kell kialakítani. A közösségeket segíteni kell jogaik érvényesítésében, az önrendelkezés, az autonómia megteremtésében, ehhez pedig békés, baráti, jó szomszédságpolitikára van szükség./ezt valamikor Szegeden mondtad/A második könyvem egyik részletében volt egy ilyen elejtett gondolat, hogy ,, egy hajón vagyunk csak két mentőcsónakot igényeltünk,, ez a Szlovákiában élő magyarságot érintette. Hogy látod a kissebségek helyzetét, nem lehet az, hogy elcsatolódik a hajó a csónakoktól és a csónakok egymástól?

A magyar kisebbségek sorsa, helyzete. Szívemhez nagyon közel álló téma, hiszen a kiemelt nemzeti sorskérdések közé tartozik. Az elmúlt évszázad során szülőföldjét elhagyott, kivándorolt, elüldözött, államhatárokkal szétválasztott kisebbségi magyarság megmaradásáról, nemzeti identitásának megőrzéséről, a nemzeti összetartozás kereteinek és infrastruktúrájának a megteremtéséről van szó. Politikusként sokat dolgoztam ezen a területen. Milyen alapfelfogással? Ennek a lényegét idézted a kérdésben. Most sem tudnék mást mondani. Ha az 1989/90 óta történteket röviden minősítenem kellene, akkor azt mondanám, hogy a magyar kisebbségek szempontjából ez egy sikertörténet volt. Ha megnézünk egy pillanatfelvételt arról, ami akkor volt és ami ma van, ezt igazolja. A magyar politikai elit képes volt össznemzeti egyetértést teremteni alapkérdésekben ezen a területen.
A 2000-es évek elejétől sajnos ez a folyamat megtorpant, az egyetértés határon belül és kívül egyaránt széttöredezett, megbomlott és mára lényegében meg is szűnt. Itt is érvényesült és érvényesül az erőszakos egypárti dominancia. Az elért eredmények, sikerek is veszélybe kerülnek, ill. kerülhetnek ezáltal.
A hasonlatod a hajóról és az elcsatolódó csónakokról találó. A hajó és a csónakok távolodnak egymástól, szerencsére a benne lévők még azért látják egymást. A hivatalos álláspont szerint persze ez így van rendben, soha nem volt ennyire jó a magyarságnak. A valóságban azonban a helyzet egyre bizonytalanabb, és nagy veszélyekkel terhes. Meg kellene állni és váltani kellene, amíg nem késő.

Köszönöm a beszélgetést . Számomra egy nagyon érdekes és felettébb tanulságos beszélgetés volt.

Előző cikkTisztelt látogató, kedves olvasó!
Következő cikkTt. 220/2004 Törvény A termőföld védelméről Kelt 2004 március 10.
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc