A szeptember végi előre hozott parlamenti választás eredménye még sokáig téma lesz. Sajnos, a magyar térfél politizálása teljes kudarcot vallott. Amikor kedvünk szottyan, benézhetünk a parlamentbe, és az erkélyről figyelhetjük, mi is történik a „pályán” – 2023-ban is csak ennyire futotta. Ezt a vereséget alázattal el kell fogadni, nem pedig egymásra mutogatni, és a hibát nem mindig másokban kell keresni. Ellenkező esetben félő, a vereségünk mindig borítékolható lesz.

A matematikusok biztosan egyetértenek, amikor azt mondom: a számok nem engednek, és néha az egyenletek furcsa eredményeket hoznak. A számokat figyelve nem sok esély mutatkozott a sikerre. Mégis minden adott volt ahhoz, hogy akár egy ötöst is kapjunk, csak hát…

2006

Játsszunk el kicsit a számokkal! 2006-ban az akkori MKP 54,67%- os részvételnél 269 111 szavazatot kapott, ami 11,68%-os eredményt jelentett. Akkor ez még eredménynek számított.

A részvételi arány nagyon alacsony volt, tehát megszólítani igazából akkor sem tudták a választókat. Kit érdekelt ez akkor, hiszen bekerültünk a parlamentbe és ez nekünk elég volt! Akkor már talán mutatkoztak az eredménytelenség első komoly jelei, de a siker ezeket felülírta.

2010

Aztán jött a már megosztott 2010- es júniusi választás, amikor a választási kedv picit magasabb volt, ha a 4% annak számít. A részvételi arány 58,83% volt, az MKP-ra 109 638- an szavaztak, ez 4,33%-ot jelentett. A Hídra 205 538-an voksoltak, ami 8,12%-ot tett ki. 159 473 szavazó hagyta el az MKP-t, ez 59,25%, ami komoly törést jelentett.

Ki végett szavaztak másra vagy ki végett nem szavaztak az MKP-ra? Ez olyan kérdés, amely felett nem lehet – már akkor sem szabadott volna! – szemet hunyni. Az, hogy pár száz ember átszavaz egy új pártra, üsse kő, nem számít, de ha több tízezer teszi ezt, ott valami nagyon nem stimmel.

Az MKP-t elhagyó választókból csak 20 545 jött vissza, ha visszajött, de 138 928 a mai napig biztosan nem tért vissza. Ez a szám nagyban befolyásolja a mindenkori eredményt.

 

Előző cikkJavult a helyzet az EU-s források merítése terén? Beszélgetés Balík Péter miniszterrel- 125.adás
Következő cikkTudjuk, hogy honnan jöttünk és merre tartunk- Beszélgetés Klőr Leventével- 126.adás
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc