Káosz  a köbön  

0
458

 

          Járványhelyzet okozta vészhelyzet van, és újabb negyven nappal meghosszabbította  az október elsején bevezetett vészhelyzetet a kormány péntek este. A szlovák kormány gyakorlatilag akárhányszor meghosszabbíthatja a vészhelyzetet. Igaz ezt a parlamentnek is jóvá kell hagynia, de elegendő, ha ezt húsz nappal a döntés hatálybalépése után teszi meg.

          A szlovák jogrend szerint a vészhelyzetnél már csak egy magasabb állapotszint létezik mégpedig  a rendkívüli állapot. Ez utóbbit a parlament javaslatára az államfő hirdeti ki, ám erre még nem volt példa az ország történetében, de már ezt sem tudom kizárni.

A péntek esti kormány ülést követő sajtótájékoztatót nagyon sokan várták. Várták az önkormányzatok, a szülők, a tanárok no és a gyerekek is és még sokan mások. Figyeltem én is, hátha valami érdemlegeset megtudok. Beszéltek több színről. Fekete, bordó, piros és hát a jelzőlámpák – szemaforok – szineiről. Vártam, hogy egyenesen megmondják, hogy hétfőn lesz e vagy nem tanítás.  Beszéltek több mint egy órán át a vírusról, annak angol mutánsáról, a tesztelésről, az oltásról. Beszéltek a már megszokott és ismert hibázókról, de a lényeg szerintem megint kimaradt vagy én nem értettem a lényeget. A szemafort és az automatát is vezérlik, épp egy filmben láttam olyan színt és akkor programoznak amikor csak akarnak. Ne szemaforozzunk, ne automatázzunk, mondjuk meg kerek perec, hogy a piros akkor is piros marad amikor mi zöldet akarunk és nem sárgul be.

Sajnálom az önkormányzatokat, hiszen péntek este nyolc órakor még nem tudják hogyan lesz szombat reggel, nem beszélve a hétfőről. Amit többször elmondtak, hogy február 8-tól működésbe lép az úgynevezett covid-automata. Ez egy olyan keretrendszer, amely a járványintézkedések enyhítésének vagy szigorításának automatizálását hivatott szolgálni a fertőzések aktuális számának tükrében. Továbbá elmondták, hogy ezek alapján az ország régióinak jelentős része továbbra is a fekete besorolást kapott. Ez azt is jelenti, hogy hétfőtől ezekben az eddig érvényes kijárási korlátozások maradnak hatályban. Az elmondottak szerint tehát hétfőtől nem kerül sor iskolanyitásra. A fekete színben feltüntetett járásokban nincs tanítás, az  enyhébb besorolású járásokban pedig a területei tisztiorvos adhat engedélyt.

Szegény  Branislav Gröhling oktatási miniszter  a pandémiabizottság keddi ülése előtt  azt mondta, hogy :,, Bízik benne, hogy február 8-án, hétfőn nem csak az alapiskolák első és a második évfolyamába térhetnek vissza a tanulók.,,

Úgy látom ebből nem lesz semmi, mert ezt Gröhling oktatási miniszter  úr mondta, még kedden, hogy hétfőig legyen idő felkészülni. Nem ez az első eset, és talán nem is az utolsó, és ameddig a SZaSZ kormányon lesz ez így marad. Az ő jó ötletüknél mindig lesz ,,jobb,, , de ez már csak így megy e kis hazánkban.  Szerintem  a kormányfő sms-ben  egyenesen megüzenhette volna a  miniszter úrnak még kedden, hogy : ,,Ne viccelj már kolléga, csak nem gondolod komolyan a hétfői napot. Igen a hétfő minden esetre lesz, az iskola épületek is meglesznek, csak épp a gyerekek fognak hiányozni.,, Ennyi, és szerte foszlatta volna a dédelgetett álmokat.

A területi tisztiorvosok többsége  pedig azt mondta, ebben a helyzetben nem ajánlatos megnyitni az iskolákat. A döntést így egy finom passzal átadták az önkormányzatoknak, mondván intézkedjetek saját hatáskörötökben.

Hatalmas a káosz, talán már túllépte a köböt is. Látom több községben sorok állnak a tesztelési helyek előtt, de valahol minden üres. Az időjárás sem kedvez, ködös, párás az idő és az eső is szemerkél. Ez már a harmadik hétvége, ha jól számolom, amikor tesztelnek.

 De mire jó ez? Az eredmények egyre rosszabbak, a statisztikákat pedig úgy igazítják, hogy megfeleljen az elvárásoknak, ha nem felel meg akkor gyors kivételt eszközölnek. Ezért azután nem kell tesztelni. Az emberek megfáznak, aki eddig nem fertőzött meg nagy az esélye, hogy megfertőződhet. Ezt akárják elérni, akkor nagyon jó felé haladnak.  A tesztelés nem gyógyulást jelent, csak egy fertőzöttségi mutató. Végre valaki már megmondhatná, elárulhatná, hogy a százalék aránynak mínuszba e kell lenni vagy mennyi az az annyi. E szabály nélkül addig teszteltethetnek amíg a készlet tart. Eddig úgy tudtam, hogy orvoshoz akkor kell menni, ha valami tünetet érzek, no és a megelőzés végett. Itt már nem a megelőzésről szól  a történet, mert egyre több beteg lesz, és mennyi más betegség van amire fittyet hányunk. Fittyet hányunk és ott sem megelőzés sem gyógyítás nem folyik. Igen, gyógyítás csak nagyon kivételes esetekben. A háttér számokról senki nem beszél, minden a covid következménye, velejárója és minden az ő számlájára íródik. Ez hatalmas tévedés, és hatalmas szakadék elé állítja az országot. Igen létezik covidos megbetegedés,  sőt nagyon veszélyes, ezt saját tapasztalatból tudom, de nem lehet mindent a a ,, covid szemüvegen,, át nézni mert elferdül még a látásunk is.

Az önkormányzatok már hangot adtak az elégedetlenségüknek, nemtetszésüknek. Elpanaszolták bújukat, bajukat csak az a fránya adó vevő készülék valamelyik része nem működik. Amikor nem működik a kommunikációs gépezet akkor  gúzsba kötik az önkormányzatok vezetőit és nem tudják mit tegyenek. A társadalom alapsejtjeinek időbeni, világos és egyenes információra lenne szüksége ahhoz, hogy megfelelően tudjon cselekedni. Ők nagyon jól, talán a legjobban tudják mit, mikor és hogyan kell cselekedni a lakosok érdekében. Ebben a káoszban talán jobb lenne, ha megteremtenék számukra a pénzügyi hátteret és a szervezést rájuk hagynánk. Elkerülve ezzel a káoszt, a mikor nyit az iskola kérdését és még sok egyebet. Agatha Christie így fogalmazta meg: ,,Egy probléma nem feltétlenül megoldhatatlan attól, hogy eddig nem oldották meg.,,

Sok a megoldatlan probléma, nagy a káosz, de van kiút. A szakemberek  ajánlásait nem szabad nem figyelembe venni, az önkormányzatok jaj kiálltásai vésztjelzőek. Egy ember, egy tudós, egy önkormányzat no és még a politikus is sokat tudhat, rengeteg tapasztalattal rendelkezik, de ez most mind kevés. Addig amíg nincs vége, vagy nem lazább a helyzet addig az emberek, tudósok, önkormányzatok no és még apolitikusok is egy emberként küzdjenek ellene. ,,S eljön majd egy állomás, A peronról nézem, a szemafor zöldre vált,, énekli világgá Demjén Ferenc. Igen, amikor a szemafor zöldet mutat, a többi dolgot  majd utána megbeszélik, lesz mit ne aggódjunk, de ha marad ez a káosz akkor lehet, hogy nem lesz kivel megbeszélni, mert a mi jegyünk már lejárt. Ez egyszerű és érthető.

 

Előző cikkPunktum – Paktum
Következő cikkEgy év fogságban
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc