Punktum – Paktum

0
269

 

Február 5-én kirobbanó hírt közölnek az egyes sajtótermékek. Nincs Összefogás, de van megegyezés. Nincs további időhúzás zárjuk le a mérkőzést, hiszen a ,,bíró,, már az órájára pillantott.

Gondolom ilyesvalami járhatott az MKP – HÍD tárgyaló delegációja fejében, amikor augusztus után /szabadon/ újra kezet adtak egymásnak, még jó, hogy nem egy másnak. Számomra talán ez jelenti az előrelépést a hátra lépésben. Az agusztusi Hármas kézfogás alig fél évig tartott, pedig milyen vérmes reményekkel és megváltó tervekkel indultak. Gondolom ez a paktumos siettség a farsang végének is köszönhető, no meg azután már illik valamit tenni is. Vigyázat a farsangot mindig a bőjt követi úgy ahogy a nappalt az éjszaka és tegnapot a ma. Most felesleges azon morfondíroznom, hogy hány magyar vagy magyarokat képviselő párt vagy izé létezik és bontogatja szárnyát. Fél tucat vagy több az biztos. Ebből kettőnek összeborulni nem nagy tudomány mondaná néhai nagyanyám, hát tényleg nem.

A most még a jelenlegi összeboruláson kívül maradtak , akik számbelileg többen vannak megeshet, hogy szintén paktumot kötnek és természetesen ők is új névre keresztelik a találmányt. Ember legyen a talpán aki azután kiigazodik ebben párt kalamajkában. Ami eleve szomorú mert hát milyen is legyen, hogy a választónak újra meg újra se híre se hamva. Jut eszembe, elég ha 4 évente meg keresi a neveket a listán hisz már úgy is elege van az egész történésből. Tévedés ne essék, nem a történésből van elege, hanem abból ahogy és ami történik körülötte. A választó nagyon türelmes, sok mindet elnéz, megbocsát, és új esélyt ad, de meddig?

Olyan mint a jó foci drukker, egy rossz meccs és eredmény után szidja a csapatot mint a répát, de a következő meccsen újra ott van mert a csapat az övé. Hasonló a képlet a politikában is, leagábbis idáig. Igaz legutóbb már egy ,,csapat,, sem jutott a főtáblára a parlamentbe, köszönhetően saját magunk politikai kúltúrájuknak vagy a politikai kultúra hiányának. Sok El Classzikót megvívtak az utóbbi 10 évben, a saját bajnokságukban a főtáblára kerülésért.Végül azonban mindenki kiesett az első osztályból.

Sport berkekben azt mondják, hogy könnyebb benn maradni az adott csoportban, mint oda visszakerülni. Van benne igazság. Mi is így vagyunk a képviseletünkkel, nem a topp szinten vagyunk, messze kerültünk a parlamenttől. Mit jelent ez? Azon kell dolgozni, hogy egy ütőképes csapatot és nem csapatokat hozzunk létre, és egyszer mindenkorra tudatosítani kellene mit miért és föleg kiért teszünk. Az adott kézfogás ne a matematika eredménye legyen, de látom a számtan sem az erősségünk. Ne az lebegjen a tárgyalásoknál a szemek előtt, hogy hányan és főleg kik juthatnak vissza a főtáblára. Ezt a választó nagyon hamar kiérzi, sőt már most érzi , ez rossz út, ez elveszés homályába vezet. Előszeretettel hibáztatunk másokat a saját hibáinkért, a választót, hogy rosszul választott. A választó csak az adott kínálatból választhat vagy azt mondja én ebből nem tudok választani ez már megunt menü, lejárt lemez.

Több mint 30 éve nincs, értem ezt a bársonyos forradalom utáni időszakra egységes talán már kétséges képviseletünk sem. Azzal, hogy ketten sebtében megegyeznek nem azt jelenti, hogy lesz képviseletünk,de azt igen, hogy a felszín alatt és felett is forrás közeli állapotba hozunk sok mindent. Amit nem sikerül ezért vagy azért az elmúlt 30 évben összefércelni ne akarjuk pár hónap alatt bepótolni. Adjunk időt az érésnek.

A fán csüngő gyönyörű piros alma is néha megtévesztő, addig marad szép és ízletesnek tűnő amíg belé nem harapunk. Hagyjuk türelmesen érni a folyamatokat az itt élő magyarság érdekében és ne az itt élő egyes magyarok érdekében.  Időbe telhet, de ne feledjük, hogy a siker csak azok számára érkezik, akik ellenállnak minden nehézségnek, de nem veszítik el a reményt. A nyertesek pedig azok, akik továbbra is lassúak, de állandóak hozzáállásukban, és persze mindennek megvan a saját ideje.

 

 

Előző cikkK/á/O/sz/
Következő cikkKáosz  a köbön  
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc