Február 5-én kirobbanó hírt közölnek az egyes sajtótermékek. Nincs Összefogás, de van megegyezés. Nincs további időhúzás zárjuk le a mérkőzést, hiszen a ,,bíró,, már az órájára pillantott.
Gondolom ilyesvalami járhatott az MKP – HÍD tárgyaló delegációja fejében, amikor augusztus után /szabadon/ újra kezet adtak egymásnak, még jó, hogy nem egy másnak. Számomra talán ez jelenti az előrelépést a hátra lépésben. Az agusztusi Hármas kézfogás alig fél évig tartott, pedig milyen vérmes reményekkel és megváltó tervekkel indultak. Gondolom ez a paktumos siettség a farsang végének is köszönhető, no meg azután már illik valamit tenni is. Vigyázat a farsangot mindig a bőjt követi úgy ahogy a nappalt az éjszaka és tegnapot a ma. Most felesleges azon morfondíroznom, hogy hány magyar vagy magyarokat képviselő párt vagy izé létezik és bontogatja szárnyát. Fél tucat vagy több az biztos. Ebből kettőnek összeborulni nem nagy tudomány mondaná néhai nagyanyám, hát tényleg nem.
A most még a jelenlegi összeboruláson kívül maradtak , akik számbelileg többen vannak megeshet, hogy szintén paktumot kötnek és természetesen ők is új névre keresztelik a találmányt. Ember legyen a talpán aki azután kiigazodik ebben párt kalamajkában. Ami eleve szomorú mert hát milyen is legyen, hogy a választónak újra meg újra se híre se hamva. Jut eszembe, elég ha 4 évente meg keresi a neveket a listán hisz már úgy is elege van az egész történésből. Tévedés ne essék, nem a történésből van elege, hanem abból ahogy és ami történik körülötte. A választó nagyon türelmes, sok mindet elnéz, megbocsát, és új esélyt ad, de meddig?
Olyan mint a jó foci drukker, egy rossz meccs és eredmény után szidja a csapatot mint a répát, de a következő meccsen újra ott van mert a csapat az övé. Hasonló a képlet a politikában is, leagábbis idáig. Igaz legutóbb már egy ,,csapat,, sem jutott a főtáblára a parlamentbe, köszönhetően saját magunk politikai kúltúrájuknak vagy a politikai kultúra hiányának. Sok El Classzikót megvívtak az utóbbi 10 évben, a saját bajnokságukban a főtáblára kerülésért.Végül azonban mindenki kiesett az első osztályból.
Sport berkekben azt mondják, hogy könnyebb benn maradni az adott csoportban, mint oda visszakerülni. Van benne igazság. Mi is így vagyunk a képviseletünkkel, nem a topp szinten vagyunk, messze kerültünk a parlamenttől. Mit jelent ez? Azon kell dolgozni, hogy egy ütőképes csapatot és nem csapatokat hozzunk létre, és egyszer mindenkorra tudatosítani kellene mit miért és föleg kiért teszünk. Az adott kézfogás ne a matematika eredménye legyen, de látom a számtan sem az erősségünk. Ne az lebegjen a tárgyalásoknál a szemek előtt, hogy hányan és főleg kik juthatnak vissza a főtáblára. Ezt a választó nagyon hamar kiérzi, sőt már most érzi , ez rossz út, ez elveszés homályába vezet. Előszeretettel hibáztatunk másokat a saját hibáinkért, a választót, hogy rosszul választott. A választó csak az adott kínálatból választhat vagy azt mondja én ebből nem tudok választani ez már megunt menü, lejárt lemez.
Több mint 30 éve nincs, értem ezt a bársonyos forradalom utáni időszakra egységes talán már kétséges képviseletünk sem. Azzal, hogy ketten sebtében megegyeznek nem azt jelenti, hogy lesz képviseletünk,de azt igen, hogy a felszín alatt és felett is forrás közeli állapotba hozunk sok mindent. Amit nem sikerül ezért vagy azért az elmúlt 30 évben összefércelni ne akarjuk pár hónap alatt bepótolni. Adjunk időt az érésnek.
A fán csüngő gyönyörű piros alma is néha megtévesztő, addig marad szép és ízletesnek tűnő amíg belé nem harapunk. Hagyjuk türelmesen érni a folyamatokat az itt élő magyarság érdekében és ne az itt élő egyes magyarok érdekében. Időbe telhet, de ne feledjük, hogy a siker csak azok számára érkezik, akik ellenállnak minden nehézségnek, de nem veszítik el a reményt. A nyertesek pedig azok, akik továbbra is lassúak, de állandóak hozzáállásukban, és persze mindennek megvan a saját ideje.
