K/á/O/sz/

0
358

A híreket nézve azon gondolkodtam, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne a világ. Annyi tragédia és kegyetlenség van, és ezt még tetőzi a járványhelyzet is , és így sokak szerint nagyon közel van a világvége.

Karácsony előtt annyi autó állt az egyes bevásárlóközpontok parkolóiban, hogy azt hittem tényleg jön a világvége, és hurrá mindent ki és megvásárolunk. Nem jött vagy mégis? Ez ami történik és ahogy történik a világvégét idézi. Írom ezt úgy mintha tudnám mit is jelent a világvége. Amikor a Biblia a világvégéről ír, akkor nem arra gondol, hogy a föld pusztul el, hanem hogy a gonoszság ér véget. Amikor Lukács evangélista ezt leírta, lehet könnyebb lett volna  kiűzni a gonoszságot a Földről, mint a Földet magát elpusztítani. Szerintem mára ez a helyzet és a világ is kifordult a sarkából. A gonoszságot kiűzni majdnem olyan vállalkozás, mint kétszerre átugrani egy szakadékot.

Amikor megritkultak az autók az üzletek előtti parkolókban, megsokasodtak a síközpontokban és máshol.

Valahol a rendszerbe rendszer hiba csúszhatott vagy nem is létezik rendszer?

Én inkább a kérdés másik felére tenném meg a tétemet.  Hallom töretlenül, megállás nélkül, terjed a vírus és csak terjed. Sokan azt gondolják, hogy az egyes meghozott intézkedések, határozatok megállítják a COVID-ot. Nem ezt nem lehet csak úgy megállítani, eltántorítani. Ennek a megállítására, a visszavonuló fújásra másképp kell cselekedni és főleg viselkedni.

Március óta már több mint 10 hónap telt el, és Ő még mindig itt ,,betyárkodik,, közöttünk. Mondják első, második azt a harmadik és hányadik hullám volt, van vagy csak lesz azt már senki sem tudja követni. Én személy szerint azt gondolom, hogy a követésével van a baj. Amikor az ellenséget követjük, és ő az ügyesebb , lám ebben az esetben is, akkor nagyon nehéz utolérni, nem még legyőzni. Ebben az esetben azt sem mondhatom, hogy korlátozzuk, meg lassítjuk, meg kikerüljük, nem mondhatom mert a háta mögött vagyunk.

Pedig  volt olyan helyzet és időszak is amikor Európa élmenyőzébe tartoztunk, egyesek szerint. Akik ezt mondták még el is hitték, ez volt a legnagyobb baj és most isszuk a levét poharastól. De előbb vagy utóbb mindenki rájön, hogy vannak keserű poharak is, melyeket meg kell inni. Őszintén megvallva, ki e érdemeltük vagy sem azt nem tudom.

Olyan fogalmakkal dobálózunk mint a felelőség, egészség, a halál és még sokáig folytathatnám a sort. No azért itt  álljunk meg egy szóra! Addig amíg az ellenség után, a tolvaj után loholunk mi is nagyon elfáradunk, és ő ezt nagyon kiérzi és ilyenkor még távolabb kerül tőlünk.

Ez történt a késő tavasz után, hagytuk futni. Neki sem kellet több és futott és csak futott így szerezve hatalmas előnyt a maga számára. Nyáron pedig a nyaralás, és uborka szezon. Ezt a lemaradást behozni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Néhai nagyapám azt mondá vala: ,, amit délelőttöt elmulasztottál, délután behozni nem tudod, nem éred utol magad,,.

Tesztelni országosan, nem tesztelni, lezárni az országot, nem lezárni vagy mit is csinálni ? Ez most a kérdés, de még nincs is lezárva, mert a megfogalmazás is várat magára. A válasz is megelőzhetné a kérdést, és talán így könnyebb volna – ex post – az eseményt követően, utólagosan a helyes kérdést a válasz elé helyezni. Ez is megoldás, sőt talán az egyik helyes kulcs a zárba.

Annyi tanácskozás van körülötte, hogy már a sok bába között elvész a gyerek. A hozzáértők, még egyszer, a hozzáértők mutassák az utat és ne mások, és végképp ne fordítva. Amikor a világ fejetetejére áll minden másképp működik, ha működik és nézünk mint a moziban, és várjuk mi is fog történni.

Nyár után jött az ősz és a COVID vígan kezdte járni a csárdást, ősz után a tél és ezt csárdást még nagyobb kedvel járja. A baj ezzel csak az, hogy minden egyes embert  táncba szeretne vinni. Nagyon jól táncol, mert sok a partnere. Én ezt alá is tudom támasztani, komoly táncos lába van. Én  nem nagyon tudok táncolni, és végképp nem is akartam vele . Felkérés nélkül úgy táncba vitt , és addig ropta velem a csárdást amíg  csurom vizesre nem izzasztott. A mai napig érzem a tánc okozta fáradságot.

Ki a felelős a táncért ? Miért engedték hozzám ? Kérdezhetném, de itt a válaszokra várnak, nem a kérdésekre, ezért a mai napig és ezután sem kérdezem.

Egy kérdést azért engedjenek meg.

Miért mindig a válasz helyett kérdésekkel válaszolunk vissza, a felelősség vállalása helyett mindig a felelőseket keresünk?

Ez nem a COVID jelenség következménye és még csak nem is a párja. Ezt már 30 éve magunkkal hordozzuk, és előtte mikor szegült az emberek mellé az már nem is olyan érdekes. Nem érdekes, mert ezt a gondot nem 1990 -ben  kell oldanunk, hanem jelen időben és térben, mégpedig 2021 Vízöntő havában.

Azt, hogy már senki nem érti a járványt körül övező kommunikációt nem is csoda. Azt veszem észre, hogy a legmagasabb szinten a kommunikáció már rég át ment fecsegésbe, csacsogásba. Ezt gyorsan vissza kell állítani a normál mederbe. A ketrecükből kiszabadult  politikai diskurzusokat is szépen vissza  kell terelni a helyükre, és teret engedni a tudós társadalomnak. Teret adni neki, hogy kerüljenek az ,, ellenség,, elé, korlátozzák, lassítsák, meg kerültessék ki velünk. Azért sem fogunk szomorkodni, ha elsöprik az útból. Valójában a háborúk ismérve az ellenség elsöprése. Jut eszembe a bársonyos forradalom, amikor  lágy, puha kézzel simogatták a változás  negatív szereplőit. Az eredmény a mai napig érzékelhető.

Tanulnunk kell belőle. Itt helye nincs a puha kézzel történő simogatásnak, igazi férfias harcot kell vívni  a társadalom minden területén.

Nehéz ezt megtenni, látom amikor egymásnak feszülnek a társadalom közszereplői, ahelyett, hogy a COVID-nak feszülnének. Mindenki bizonytalan, nem tudjuk mi lesz holnap, a holnap után meg annyira messzinek tűnik. Nincs senki biztoságban, betegekről és halottakról szólnak a hírek. A frontvonalban lévők meg már a kimerültség legszélén egyensúlyoznak mint az artisták.

Gyors taktikai váltásra, időbeni feladat leosztásra, világos, egyszerű és értelmes beszédre van szükség és nem egymás ostorozására. A gond ne ott kezdődjön, hogy már a jóra való törekvést a csírájában elfojtjuk, a szakmai érvelést a partvonalra tesszük.                                                                               Einstein, a hétköznapi emberek bizonyos köreiben ő vált a legmagasabb fokú zsenialitás szinonimájává, arcképe egyike a legismertebbeknek a világon. 1999-ben a Time folyóirat az „évszázad emberének” választotta. Az ő következő gondolatát nagyon érdemes lenne ,,gyors tempóban,, megszívlelni,  amely így hangzik:,, Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.,,

         Neki már csak elhisszük amit mondott, mert előre tudott jelezni olyan dolgokat, amelyeket  évekkel később a gyakorlatban is bizonyítottak .            Jelzem, a  nehézségek közt mindig ott van a lehetőség, és ennek megtalálására minden jóakaratú, tenni akaró és a fránya vírus ellen harcoló emberre szükség van.   Szükség van, mert a Csárdást egyre feltűnőbben,  roppant módon, és gondolom rogyásig akarja velünk járni.

Előző cikkNagyfödémes – Kassa
Következő cikkPunktum – Paktum
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc