Ismeretségünk 2007 februárjára datálódik. A Főorvos úr akkor keresett fel mérnök Balogh Milan közös ismerősünkel. Elbeszélgettünk és mi előtt útjukat tovább folytatták csak puszta kíváncsiságból rákérdeztem hol dolgozik. Akkor derült ki, hogy valójában ki is Ő, de talán a legjobbkor. Legjobbkor, hiszem előtte való nap voltam a hátgerincemmel MR-in és kapva az alkalmon a képet megmutattam neki. A válasza egyértelmű volt csak én nem értettem vagy nem akartam érteni. Májusban találkozunk a műtőasztalon addig jöhetek, mehetek mondta Ő . Na most erre én mit mondhattam , gondoltam csak kicsit megijeszt azt az élet megy a maga rendjében. Igaza lett, az év május 25- e reggelén tényleg úgy volt ahogy mondta. Az akkori találkozás azóta barátsággá szövődött.
Nevét mára már nemcsak Újvárban, de széles e világban ismerik. Ismerik, hiszen 1970-ben Őt bízták meg, hogy az újvári kórházban alakítson ki ortopédiai részleget. Tanulmányait a Prága-i Károly egyetemen 1965-ben fejezte be. Nagyon sok tovább képzésen vett részt kezdve Budapesten át Brnóban, Prágában, Moszkvában és Leningrádban. Az első 12 ágyas ortopédiai osztály a régi kórházban nyílt, melynek vezető orvosa lett az ortopédia szak atesztáscióval a zsebében. 25 évvel a műtétem előtt majdnem napra pontosan az újkórházban megnyílt a 60 ágyas ortopédiai osztály a vezetésével. A vezetésével komoly forgó ,térd és hát nem utolsósorban hátgerinc operációkat végeztek. Több szak eseményt rendezett többek között a nevéhez fűzödik az ,, Újvári csigolyanapok,,/nem tudom jól e írtam/. A keze alatt 20 orvos szerzett atesztációt, hát ez nem semmi. 2004-ben kérte a felmentését, de azóta is mindig dolgozik, segít, tanácsot ad. Gondolom még sokat írhatnák az egyes műtétektről, azok nehézségeiről a sok újra járó páciens , magamat is beleértve elmondásairól.
Az első találkozásunk ahogy említettem már eléggé régen volt, de a lényeg az megmaradt , megmaradt az igazi emberi kapcsolat. Mondhatnám, hogy a jó emberekkel könnyű zöldágra vergődni , de ez így is volt. Elképesztő mértékben felgyorsult a világ, és egyre kevesebb idő jut egymásra. Az ünnepek valódi megünneplése, a közös programok, ezek lassan kikopnak az ünnep fogalomköréből. Egész egyszerűen nincs ezekre idő. Ez tehát ennek az időszaknak a egyik legnagyobb kihívása. Nem véletlenszerűen sodródnak mellénk épp azok az emberek, akikkel találkozunk. Tehát a mi találkozásunk sem lehetett a véletlen műve.
Kedves Főorvos úr, tudom, hogy sok minden változik. Változhatnak az eredmények, az eszközök, egy dolog viszont nem: az embereknek mindig is igénye lesz a sztorikra és amíg világ a világ, addig sztorikat fogunk egymásnak mesélni. Én most nem csak azért jöttem, hogy sztorikat meséljünk egymásnak, és most végképp nem azért, hogy a térdem nincs a helyén mert egy óvatlan pillanatban a labdát el sem rúgva már ,,elveszett,,. Orvos létére ahogy ismerem érdekli a közélet is és persze a politika sem közömbös a számára. Azt i studom, hogy ennyi éves orvosi múltal és tapasztalattal a háta mögött nem csak a jót tapasztalta meg hanem talán a kevésbé jót is. Tudni kell, hogy ahol megjelenik a jó ott az ellentétes társa is kiveszi részét a ,, játékból. Amikor igazgató szerepben is és főorvosi szerepben is helyt kellett állni az ember akarva –akaratlanul is szerez szimpatizánsokat és ellenlábasokat is egyaránt. Azt hiszem , hogy ezen nem is kell csodálkozni és az ember nem egy esetben ki van téve támadásoknak is. Ez a közszereplés velejárója vagy , ha jobban hangzik a társa. Azért azt is tudom, hogy nem egyszer az emberek többségétől eltérően kockázatot is vállalt a beteg gyógyulása érdekében. Nora Roberts hogyan is írt a kockázatról :,,Nincs jutalom munka nélkül, győzelem erőfeszítés nélkül, győztes csata kockázat nélkül.,, Ez Önre hatványozottan érvényes, hogy miért hát magáért az embereért.
Élénken emlékszem a nádszegi focipályán arra a fránya térd sérülésemre amikor azonnal ott termett mellettem és bátorított, tehát a segítség soha nem váratott magára. Biztosan lehetne sok mindenről beszélgetnünk, felidézni azokat a dolgokat , hogy hogyan lehet önzetlenül segíteni, ahol elég egy szó, egy telefon és a Barát érkezik.
Most nem az orvosi pályáról, fociról, a múltról a sztorikról szeretnék beszélni és végképp nem írni. Egy, talán érdekes dologra szántam el magam, számomra érdekes az biztos, hogy majd az olvasó számára is az lesz e ez a könyv, azt most még nem tudom, de igyekezni fogok azon, hogy érdekes legyen az olvasó számára is.
Speciel most egy interjút kérek a következő könyvembe, ahol is azt fejtegetem többed magammal, hogy miért úgy szavaznak az emberek ahogy szavaznak és mi állhat a szavazatok hátterében. Ön rengeteg emberrel találkozott és bizonyára többször állt plenta mögött és választott vagy szavazott abban az adott pillanatban. Én majd kérdezek és Ön felel, a szereposztás most nem olyan mint a rendelőben. Ez a kérdezz felek csak akkor lehetséges , ha beleegyezik és igennel válaszol. Erre a kérdésre adott válasz a kiindulópontja a beszélgetésünknek és az igen válasz után jöhetnek az esetleges további kérdések. A nem válasz esetén pedig itt vége is szakad az el sem kezdődött beszélgetésnek.
A kérdések tömkelegével készültem, ha a beszélgetés jó lesz mert szerintem minden adott hozzá, hogy jó legyen akkor lehet több kérdés is.
Akkor kezdjünk neki.
1., Az első kérdés kicsit múltba a régmúltba tekintő vagy múlt idéző. Most, igazándiból arra vagyok kíváncsi mikortól is emlékszik vissza a politikai történésekre, vezetőkre és mit szól a mindenkori politikához. Mi a külömbség az 1990 – es évek előtti és utáni választások között.
A politikával először tulajdonképpen gimnazista koromban találkoztam. Ez egy érdekes dolg volt, hiszen valamit kelett választani , hogy mi is legyen velem az érettségi után. Akkor 11 éveset végeztünk. Jó előre figyelmeztették édesapámat aki akkor a traktorállomáson dolgozott, hogy baj lesz velem, mert nem ő nem párttag. Mit tehetett szegény édesapám , akarta, hogy valami legyen belőlem elment egy –két gyűlésre , ahol azután egy- kétszer felszólalt, hogy amit ott beszélnek az nem teljesen igaz. Az eredménye sem váratott sokat magára, ripp – roppra megírták, hogy engemet nem ajánlanak főiskolára sehova. Lehetett beszélni csak nem mindent és mindenhol. Ez valamikor 1957 -58 –ban történt, talán igaz sem volt. Akkor ezen kicsit felborzongtam, mert, hogy édesapám nem politizált, de az egyik legjobb munkás volt, mindent képes volt megcsinálni. Az, hogy nem párttag és a gyereke ezért nem mehet főiskolára ebben kicsit megcsömörlöttem. / mintha az én pályámat írták volna/ Ekkor azt mondtam, hogy csak azért is, mint a Petőfi vers mondja –ha mindjárt az ingemért is -. Belépett a pártba , eljárt gyűlésekre, befizette a bélyeget ahogy illet. Amikor megkaptam a papírokat láttam mi volt bele írva, hogy nem vagyunk az akkori rendszer támogatói. Ezek voltak az első politikai élményeim és mondhatom meghatározóak. Ez volt az első találkozásom a politikával, és nem is tudtam kellően rá reagálni.
Álljak e be politikusnak vagy csendesen tűrjem a ,, szerelmüket,, majd egyszer csak engednek tanulni, vagy mitévő is legyek. Mindenáron orvos akartam lenni. Eredetileg pilóta, de rádöbbentem arra, hogy a potenciális veszély jóval nagyobb a levegőben pilótaként, no és azután nincs testvérem sem, egy gyerek voltam. Gondoltam, én ha egyszer felszállok és azzal a lendülettel el is szállhatok , tényleg akár örökre is. Inkább akkor gyógyítani akarok.
Tekintettel arra , hogy magyar is vagyok a diáktársaimat kidobálták az egyetemről mert hülyeségeket beszéltek- ten mocs – tá mocs meg ilyenekért. Ők figyelmeztettek , hogy menjek inkább máshová. Az irányt Prága felé vettem és mit ad Isten fel is vettek a Károly egyetemre, el is végeztem. Nem voltam SZM/akkori ifjúsági szervezet/ tag sem, pedig keletett lenni, de abszolút nem érdekelt. Az első évfolyamban volt problémám mint a többi magyarnak is és ráadásul könyveink sem voltak. Szkriptumok voltak és mindenféle nyomtatott vacakokból tanultunk. A cseh gyerekek úgy este tízig tanultak, utána felszabadultak jegyzetek és én pedig úgy hajnal 3-ig tanultam. Amit nem tudtam,nem értettem írtam latinul, magyarul meg csehül majd csak valami kijön belőle. Ott is szervezték a SZM-t , sőt a csemadokot is, de én tag sem voltam. Annak ellenére éreztem magam ugyanolyan magyar érzelműnek mint sokan mások. Gondoltam minek menjek én oda, táncolni nem tudok, énekelni duplán. Inkább törődtem másképp, orvosként a magyar emberekkel az egész délvidék kishíján idejárt hozzám. Csendes politikai megnyilvánulás volt ez orvosként tőlem. Végül is a politikusnak, a miniszternek is szolgálnia kellene. Én azzal szolgáltam a magyar érdeket is , hogy rendesen végeztem a munkámat.
Valahol, most az cseng ki a beszédjéből, hogy a politikusok nem nagyon szolgálnak vagy rosszul, értem? Úgy gondolod, hogy szolgálnak, meg vagy róla győződve.?
A politikai élet eseményeit itthon és odaát Magyarországon is figyelemmel kísérem. A nép majdnem általános véleménye na persze az enyém is, hogy a politikába kevés olyan ember megy be aki eleve a régiójának jót akar tenni. Sajnos elsődlegesek az egyéni célok és ez valahol 99% -ban bizonyítható is.
Nézzük meg a parlamentet itt vagy ott , hány parlamenti képviselő ellen van bírósági eljárás. Itt megint megcsömörlöttem mert, hogy akik hozzák a törvényeket , és azok komoly százalékban tesznek a törvény betűi ellen. Akkor itt valami nagyon nincs rendjén valami nagyon sántít.
A választó is valahol hibás ?
Perszehogy. Meg kell mondani , hogy szinte mindig azok a nevek bukkanak fel itt vagy ott és később újra csalatkozunk bennük. Meg kell mondani azért azt is, hogy vannak olyanok is akiknek kijár a tisztelet. Nem azt mondom, hogy a politikus ne dolgozzon az önmaga érdekében, érdekéért, mert ez olyan lenne mint amikor azt mondja valaki, hogy az orvos dolgozzon ingyen mert felesküdött. Ez egy óriási téves nézet. Valamikor a szociban is azt mondták, hogy munkát meg kell fizetni annak tükrében, hogy milyen értékes anyaggal dolgozol, milyen a tudás illetve műveltségi szinted.
Tehát az a politikus aki sokat tesz a népéért ámbár legyen olyan nívón amely átlaghon felüli, nincs ezzel semmi bajom. A szegény politikus az nem jó politikus, a szegény orvos az nem jó orvos. Az az orvos aki otthol csibéket vagy kacsákat fog tenyészteni az baj, Jó hobbiból az rendjén van. Az nem jó orvos, neki annyit kell keresni, hogy tudjon naponta tanulni, művelődni. A jó politikus sem legyen szegény mert akkor az nem jó, sőt inkább intő jel, hiszen neki is kell hadd ne mondjam lobbizni, tenni venni. Nem azzal van a baj, hogy apolitikusok gyorsan meggazdagodtak, hanem azzal, hogy a ez a gazdagodás és annak mértéke valahol nics összhangban a templomi renddel.
Mi volt és mi van?
Valamikor kivoltak nevezve a funkcionáriusok, én is kivoltam nevezve, én járási képviselő voltam annak idején több mint két ciklusban. Ehhez úgy jutottam, hogy akkor már eléggé ismert orvos voltam, megalapítottam az ortopédiát és a traumatológiát és hát volt egy széles klientúrám is a nevem mellett. Kellett akkor olyan akit az emberek nem csak ismernek, de el is ismernek és az adott járási gyűléseken nem marad csendben. Ez azért egy kicsit mókás volt mert annak rendje módja szerint javasoltak is, azt szóltak, hogy még egy pofa borral sem kínáltam őket . Mondtam, hogy nem , ebből is látszik mennyire analfabéta voltam a politikához. Azt azonnal a járási sport és egészségügyi komisszió elnöke is lettem. Akkor ez egy nagyon nagy nagy ugrás volt. A komissziókat az szerint értékelték, hogy milyen gyakran üléseznek, hányan diszkutálnak. Dióssy Sanyi barátom a minap épp összefutottunk, már jártas volt ebben segített a komisszió megalakításában. Első félévben mi lettünk a legjobb komisszió. Nem tudtam miért. A válasz mert minden hónapban volt gyűlés, de csak papíron és rengetegen diszkutáltak, négyen, hatan. Humbukból lettünk a legjobb komisszió. Így kerültem én a politikába, ami tényleg komédia volt a maga nemében. Azt később már tudtam kezelni a dolgokat. A második megválasztásom után már tudtam mit kell csinálni. Engem ez nem szórakoztatott, én azt mondom, hogy orvos, ortopéd sebész vagyok, és hát én a műtőasztaltól nem tudok elmenni akármikor, mondván azt, hogy pardon most mennem kell és majd jövök. Ilyen nincs.
1990 után , én már akkor rég főorvos voltam, körbeszedtem magam idegen, de okos és bölcs emberekkel, régi iskolatársakkal, docensekkel, professzorokkal. Elmentem Budapestre, Moszkvába, Leningrádba és ahova el lehetett menni, no meg Pozsony és Brünn sem maradt ki. Én nem voltam benne a pártban, én képviselő is úgy voltam, hogy nem voltam párttag. Közben megtudtam, hogy az ortopédsebészetnek a régi korházban kellene maradni, az újba pedig hoznák a bőrosztályt. Az ok egyszerű egy bizonyos pártfunkcionárius személy valakije volt az osztály főorvosa. A sebészetet nem lehet a város másik végére tenni, oda sok minden kell azt hagyne soroljam no még ez hiányzik.
Meglátogattam az igazgatót és elmondtam neki, hogy ez így nem lesz rendjén. Megértette az öregúr, azt mondta rendjén, holnap van gyűlés és ott megbeszéljük. Másnap a főovosok gyűlése volt, odamentem, jelentkeztem hogy szeretném megoldani az ortopédia helyzetét. Erre az igazgató azt mondja ez ide nem tartozik. No akkor hogy is van ez, tegnap igen ma nem. Annyi diplomáciai érzékem volt, hogy azonnal ne ugorjak neki mert hát sok mindenre képes vagyok, ha spanoltak a húrok. Vége volt a gyűlésnek futottam utána, hogy ezt nem értem hiszen tegnap erről beszéltünk, most meg azt mondja nem ide tartozik. Persze hogy nem ide, ez a főorvosok tanácskozása ez nem jelent semmit. Akkor hol kell ezt megtárgyalni, hol kell ezzel foglalkozni. A párt gyűlésen , felelte tágra nyílt szemekkel. Én meg pislogtam mint béka a porban. Pártgyűlésen és van ott orvos is? Na jó akkor hívjanak meg és elmondom, hiszen tudod mikor van –felelte Ő. Nem tudom, hogy-hogy , mert nem vagyok párttag. Rámnézett , te nem vagy párttag.? Nem, feleltem. No de mindjárt az leszel. Behívott azonnal pár embert, máris kell adni javaslatot, hogy legyen párttag. Nem volt egyszerű mert 3 –t kellet a munkásosztályból felvenni egyet az iskolázottak közül. Gondban voltam, hiszen voltak kolléga jelentkezők is a pártba és engem ha felvesznek , hogy magyarázom meg a bizonyítványomat. Most rólad és az osztályról van szó. Azt pártag lettem, mert megakartam alapítani vagy inkább nem elveszíteni az ortopéd osztályt. 60 ágyas osztály Szlovákia-i szinten is egyedi volt. Akkor azt rájöttem, hogy ahol az ételt főzik ott kell lenni és nem máshol. Jószántamból a jó érdekében kénytelen voltam belépni a pártba.
Egy dolgot nagyon nem értettem, hogy nyugatról felénk, hozzánk dolgozni senki sem akar jönni. Bezzeg innén a legjobb sportolók sorakoznak nyugat felé. Ezt az egyik pártértekezleten elmondtam és hát komoly figyelmeztetésben volt részem és elmondták, hogy ha lehet inkább ne szóljak hozzá a dolgokhoz. Gondoltam édesapámat is egykoron figyelmeztették, nem esett messze az alma a fától.
2., Mi változott az első választások óta, elsősorban emberi és utána társadalmi szinten. Önt hogyan érintették ezek a változások és ön miben változott, de nem küllemileg és mennyire változtak meg az emberek vagy a világ változott e meg?
Mást vártak az emberek. Szabadabb gondolkodást. Előtte a hívő embereket letarolták, utána pedig a letarolók foglalták el az első helyeket a templomokban. Köpönyegforgatók garmada.Utazás, nem lehetett szabadon utazni, de beszélni sem lehetett túl szabadon. Megesett , hogy egy jó Lenin viccért valaki csücsült.
Most kinyitották a határokat, mehetnek templomba, és beszélhetnek. A templom az jó egyrészt mert odamennek a kommunisták, ott találkozik mindenki, csak lehetne ott is diszkutálni. Ott nem lehet diszkutálni, ami nekem hiányzik. Talán csak néha rákérdezni egyes dolgokra. Minden tiszteletet meg kell adni az egyháznak, meghatározta a z európai civilizációt, kultúrát, művészetet van határozott nagy pozitívuma.
A mínuszokat is mindig emberek csinálják, egyházban, politikában, munkában mindenütt. A jó isten nem bízott meg senkit semmilyen oklevéllel. Ez a szabadság, ezt vártuk el. Mint orvos azt vártam el, hogy nagyobb lehetőségeink lesznek, felszerelik jobban a kórházakat, jobban megbecsülnek bennünket. Ez csak egy álom volt , ebből semmi nem lett. Akik jó helyen voltak, régi káderek azok tudták hogyan kell privatizálni. Ők nagyon meggazdagodtak a nép pedig még jobban elszegényedett. Ma akkora az elégedetlenség az emberek közt, hogy nem is biztos hogy ezt igy akarták.
3., Nagyon sok választást , népszavazást megért, sőt 1990 óta mindet. Volt belőlük egy szakajtó kosárra való Szlovákiában is. Az eredmények tükrében milyen változásokat tapasztal 1990 óta, vagy tapasztal egyáltalán valamilyet?
Változás van ellégé nagy, de nem biztos, hogy kívánatos. Maradjunk csak Újvárnál, Elektrosvit. Nem volt rentábilis, likvidálni kellett, emberek százai kerültek utcára. Ez mezőgazdasági környék. A környék zöldségét, gyümölcsét feldolgozták. Húsipar. Ezt mind likvidáltuk. A jó részeket magánositották. Pár ember nagyon meggazdagodott, de nem a mindennapi munkából. A mezőgazdaságot sem így képzeletem el. Carnogurskyval beszélgettem, mert a testvérét az Ivant én műtöttem, és a mezőgazdaság szétveréséről és az orvosi ellátás ingyenességéről beszélgettünk.
Mit szólt ehhez a volt kormányfő?
Mit, csak hápogott, egy ép gondola nem volt. Ezt meg kellett tenni, modernizálni kellett mert túl szocialista volt.
Szerintem ebben volt egy komoly külföldi befolyás. Most teljes mértékben kizsákmányoljuk a természetet. Nem szeretjük a természetet. Legyen zöld, legyen oxigén, legyen árnyék. Néhány gátat átvágtunk, sorompót nem vettünk figyelembe, azt ez van ami vagy amit nem teljesen vártunk. Most ezzel úgy vagyunk mint a szocializmus és a kapitalizmus viszonyával. A létező nem működött és a működő pedig nem létezett. Ezek azok a hibák amelyeket mindenki lát, és ez irritálja az embereket. Nem tudjuk mi fog történni, az eldobott kő nem tudjuk hol áll meg. Keletkezés , kulmináció és eltűnés , mint a sinus görbe vonatkozik a társadalmi történésekre is. Ez nem törvény, ezek törvényszerűségek. A technika sokkal gyorsabban fejlődik mint az emberek erkölcsi gondolkodása.
Enstein idejében egy számítás évekig tartott most a számítógép több millió műveletet képes elvégezni másodpercek tört része alatt. A feltalált gépek szolgálnak, csak tudjuk e úgy vezérelni őket, hogy jól szolgáljanak. Valójában nekünk szolgálnak csak sokszor nem minket. Most nem tudom mi a jó , hogy kijutottunk a Marsra meg mindenhová, meg már mindent tudunk. Nem tudom nincs e ennél fontosabb kérdése az emberiségnek.
4., Az Ön számára mennyire fontosak vagy kevésbé fontosak választások. Melyik választás az amire legjobban odafigyel? Hogyan látja ezt sok választást és hol is állunk, merre is tartunk?
A választásoknak nem szabadna kihatni egy főorvos munkájára. A politika ha befolyik a társadalom minden részébe akkor nem lehet kizárni a kevésbé szakember irányító rendszert sem. A kórházigazgató ne legyen orvos. Általában olyanok a vezetők legyen az kórház igazgató, amilyen politikai szél fúj, de ezzel már sok esetben visszaéltek, és nem biztos , hogy későb ez változni fog. 5 évig voltam kórházigazgató, 30 osztályunk volt, a neonatólógiánál kezdve a genetikáig mindent behoztunk. Minden itt volt szakemberestől mindenestől. Az adott pénzből lehetne azért kicsit másképp irányítani. Persze a parlamentit gondolom, mert hát a törvény születésének a helye , és a születés az egy fontos kiindulópont. Nagyon fontosak a polgármesteri és helyi képviselő választások. Ezek vannak legközelebb hozzánk, ők kellene , hogy legyenek a települések motorjai, rúgói. A többi ami van , hát érdekel, de már nem annyira, hiszen ott sorsunkat befolyásoló döntések nem nagyon születnek.
5., Mi az oka annak, hogy az egyes választásokon kis túlzással tolonganak a választók és némelyiken a helyiségek tátongnak az ürességtől? Konkrétan helyhatósági, parlamenti és a megyei illetve az eu-s választások. Pedig azért a kampány dübörög itt is ott is ezerrel.
A parlamentből indul ki az egész. Hiába van megyei vagy más szinten estleges jó lehetőség a törvények mindig a parlamentből indulnak ki. Elsősorban oda kellene tudnunk, hogy kit választunk. Sokszor vagy legtöbbször azt sem tudjuk kit választunk. A képeken jól néznek ki, egy kis mosoly hozzá ezzel megvannak győzve főleg a nők többnyire. Mindegyik választás egyszerű és fontos volna mert képviselőt választunk. Én most kérdezem, hogy ők kit képviselnek? Képvisel valakit? Igen azokat amelyik pártba tartozik. A magyar nyelvben a képviselő szó nagyon szép és találó. Kellene, hogy néha legyen jogom ahhoz, hogy ő hogyan fog dönteni az egyes engemet is érintő kérdésekben. Sokszor nem tudunk róla, előre megegyeznek egyes dolgokban. Ami fontos lenne számomra, hogy tudnám kit és mit képviselnek. Járást, megyét, embert , embereket vagy mit. A pártban indulók, kilépnek a pártból , de a parlamentben ott maradnak azt kit képviselnek. Aki által bejutottam maradok, de ha elhagyom adjam vissza a mandátumomat, ez volna a tisztességes játék. Hiszen ha őt megválasztotta a Nyünyürke Béni akkor most minek választotta. A választó tudná megfosztani a mandátumától vagy a törvény betűjének alkalmazásával lehetne elvenni a mandátumát, hogy Nyünyürke Bénink is nyugodt maradjon. A párt listán az első öt –hat midig ott marad, bérelt helye van, a többi meg csak ott császkál mellette. Nem képviselnek konkrét célokat. Azt a tudatos törvénysértés után immunitásnak helye nincs. Sajnos azt a felellőségre vonás is hiányzik. Ez a parlamentben úgy néz ki mint a barátságos focimeccsek után. A meccs után jöhet a sör, a szóbeli csörték után szintén ide a sört.
Már eljutottunk odáig, hogy az emberek először választották a jobbik dolgot, most már a kissebbik rosszat választják. Van a kettő között egy markáns külömbség. A jobb az mindig pozitív kicsngésű tehát jobb lesz, a rossz az pedig negatív , hogy rosszabb ne legyen.
A kérdésre visszatérve, az emberekben apátia van nem csak a politikával szemben, de méginkább a politikusokkal szemben. Ez az apátia megmutatkozik a választási részvételen is. Szeretném, ha az embereket érdekelné a sorsuk, de ez csak akkor lehetséges még inkább, ha a bennünket képviselő politikusokat is fogja érdekelni a választások után a választók sorsa. Gyorsan ide teszem, tisztelet a kivételeknek mert azért akadnak.
6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ? Igaz sok választó már az égi választóurnához jár, de felnőtt egy újabb generáció, akinek ott van az internet és a google professzor.
A dolog politikailag korrekt, ezt a fogalmat nagyon kitalálták, csak már magában a kitaláció sem korrekt. Az első dolog, hogy ki mennyire használja az internetet. A Gebbles is már nagyon régen elmondta, hogy a sokszor kimondott hazugság egyszer igazsággá vállhat. Sok esetben kimossák az emberek agyát. Mikor meghallgatunk sok embet, megnézzük halgassuk a híreket és végül azt sem tudjuk mit gondoljunk. A hozzánk eljutttatott információ mind filterezett . Migráció milyen fantasztikus dolog egyesek szerint. Semmi más nem hiányzik európának csak ez.A másik fél pedig fél. Ez szintén értelmezés kérdése. Nézetem, hozzám most jöttél vendégségbe, vártalak, vártunk, nem a kerítésen jöttél át pedig nem magas és sportolsz is. A kapun jöttél, be is csengettél. Vártunk csengettél , bejöttél. Akit nem várunk bejön a kerítésen betöri az ablakot, befekszik az ágyamba az eu képviselők mit szólnának hozzá, ha ez így volna kicsiben. Nem értek hozzá, de hivatlanul bejönni, vannak határátkelők tessék azon. Ezzel azt akarom mondani, hogy az emberek által a társadalmi viszonyok is nagyon megváltoztak. A mai választó egészen másként értékel mint az 1990 –nes évek választói. A helyzet akkor kicsit más volt, most megint más. El kell tudni igazodni a sűrüben, mert ha nem tudunk akkor a Gebblesi mondás alapjait rakjuk. Azt azonban tudni kell, hogy nem minden fehér és még csak nem is fekete.
7., Mit kell tudni illetve kellene tudni a választóknak ahhoz, hogy a plenta mögött jól tippeljen, jó döntést hozzon? Úgy látom nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó, inkább az újabbnál újabb ígéretek.
A munkát , a jelöltek általt elvégzett munkát sokszor nem is ismerjük., de ismerjük mint embert úgy ahogy . Feltételezzük , hogy azt fogja csinálni amit mond illetve igér. Itt esünk általában nagy hibába vagy inkább kisértésbe, nem tanulunk a múltból. Feltételezni és remélni két dolog , de a realitás sokszor más. Nagyon eltérő két dolog , de remélem egyszer majdan összeérik mint a jó pálinka alapanyagához készített dolgok. Ez is idő és türelem kérdése. A választási törvény pedig egyes emberek melegágya. Ott van egy párt az első helyek adottak, ez egy aljasság, ezért még meg sem kell dolgozni. A párt listán mindenkinek egyenlőnek kellene lenni és aki tőbbet kap az kerül előbbre mindenféle szorzó nélkül. Ez a pártlistás dolog is jól kivan találva és rendesen van tálalva a választók elé.
8., Abban megegyezünk, hogy a politika a kompromisszumok művészete. Mit szól ahhoz, hogy általában senki senkivel nem akar megegyezni, senki senkivel nem akar beszélni. Ez lenne az igazi politika a kompromisszumok művészete.. Megbékélt ön már ezzel a való világgal és mit üzen a politikusoknak.
Mondják meg mit akarnak elérni,miért akarnak képviselők lenni. Félévenként beszámolni a választóiknak az igéretekről, ha nem és nem bírja mondjon le, mint általában néhai Torgyán József fogalmazott és nem egyszer. Cseréljék ki. Immunitást eltörölném, valamikor ez a királyok kiváltsága volt. A Parlamentben meghagynám hadd pofozkodjanak. Az egész élet a kompromisszumok kötéséből és oldásából áll, és az élet élése is művészet a maga nemében nemcsak a politika. A megegyezés, aj annyi meg annyi szerződést megírnak, toldalékkal ellátnak és végül felrúgják. A két kéz nyújtása egymásnak az igazi szerződés megkötése, nem valami paragrafusok mentén döntött betűkkel megírt szöveg. Ezzel nem nagyon lehet megbékélni, hiszen én másban nőttem, mást tanutaltam, mást hoztam útravalónak. Talán megtanulni vele élni azt még talán, de elfogadni azt nem.
9., Önnek is volt gyermekkora, kamaszkora és egy hosszú életutat jár. Bizonyára önnek is volt ilyen vagy olyan kívánsága korától függően. Mi lenne az ön három kívánsága?
Nem hiszem , hogy van három olyan pont amivel ezt megtudnánk oldani. Nem szokott lenni kívánságom. Céljaim szoktak lenni, kívánságaim kevésbé. Olyan céljaim voltak amelyeket tudtam, hogy eltudok érni, sőt még rezervát is hagytam magamnak. A tudása és munkája szerint legyen mindenki értékelve. Ne olyan célokat dédelgessünk amelyekkel rombolunk és nem építünk. Adjuk vissza az emberek önbecsülését. Ami pedig az egészségügyet illeti, egy folyamat ami valamikor elkezdődött majd 30 éve nem jó fele tart , talán itt lenne egy kívánságom. Valaki egyszer azt találta mondani, ha nem jó fele mész jobb ha megfordulsz. Forduljunk má meg az Isten szerelmére.
10., Ilyen élettapasztalattal a háta mögött és remélem , hogy még lesz belőle sok, mi az amit másképp kellett volna és kellene csinálni a politikában helyi és országos szinten egyaránt ?
Ennyire okos nem vagyok , amiket pedig látunk, nem szét rabolni a vagyont, hanem működtetni. Ahol az iskolázottság alacsony színvonalú ott nincs jövő.Tehát a képzésre több, sokkal több figyelmet fordítani. A mai világban nem lapáttal és kapával kell építeni az országot, hanem ésszel. Ahol a szegény családban lévő okos gyerek nem tud érvényesülni az vétek. Egy tanító szememben sokkal fontosabb személy mint egy orvos. Egy jó tanító jó vágányra állítja a gyereket, de egy gyengébb csak elveszi a gyerek kedvét, lehet, hogy tanítani fogja , de nevelni nem. A nevelés nulla. A gyerekek arrogánsak, büntetni nem lehet. Első a nemzet műveltsége. Második a szociális biztonság. Bérezés érdem szerint. A politikus konkrét dologért konkrét felellőséget vállaljon. A parlamentben most egy kollektív felelőtlenség van.
Ezt a kérdést pedig nem szeretném kihagyni. Mit szól a magyarság kérdéséhez , az Ön számára mit jelent magyarnak lenni, és mit kéne tenni, hogy megtudjunk maradni szülőföldünkön magyarnak?
Én a második kötetemben azt írtam, hogy egy hajón vagyunk csak két mentőcsónakot igényeltünk, csak nehogy elcsatolódjanak egymástól. Ez egy bölcs meglátás. Nem jó hajó az aminél mindig azzal számolunk, hogy a mentőcsónakok visznek partra. A hajó érjen célba, de ha mégsem akkor legyen megfelelő minőségű és mennyiségű csónak. A hajó legyen jól irányítva akkor célba ér.
Ez a hajó most hogy van irányítva, a magyarság hajója?
A felvidékről nincs jó véleményem. Ki a magyar ember azt kérdezted? Aki nem veregeti a mellét, úgy viselkedik, hogy nem csinál szégyent a nemzetének, bátran beiratja a gyerekét magyar iskolába, irassa be szlovák óvodába, de utána magyar iskolába, és az unoka is tudjon magyarul és magyar iskolába járjon. Egyszerűen meg kell maradni magyarnak és kész , ennyire egyszerű. Rólam is mindenki tudta, hogy magyar vagyok, főorvos és igazgató lettem, édesapám egyszerű munkás ember volt, édesanyám falusi asszony volt. Elmentem orvosnak oda Prágába és megmaradtam én is gyerekeim is magyarnak. Senki nem bántott mint magyar, egy felszólaláson kívül 1990 –ben, de az is szubjektív alapú volt. Hogy nem e sok egyszemélyben főorvosnak és igazgatónak lenni. Lásd azóta mennyi funkció kummulálódik és rendjén van minden. A hajóra kell nagyon vigyázni, mert a csónak az csak csónak marad és eléggé labilis a víz felszínén.
Ezt a kérdést a beszélgetés vége felé nem tudom nem feltenni, mint ortopéd sebész mit érez a műtőasztalnál? Odaáll a műtőhöz, a beteg előtte és a sorsa az Ön kezben van?
Több mint 50 éve műtök. A mai napig ha megyek műteni volt hogy nap 4 műtét is volt, mindig volt egyfajta egészséges feszültség bennem. Istenem ez jó legyen. Istenem segíts. A jó Istent mindig erre kértem mert én hívő vagyok, légy mellettem , segíts nekem. Egy dolog hogy elrontok valamit, de sajnos az csak nagyobbodik, Tudva levő rólam, hogy mindig pedáns voltam, maximalista. Annak kell lenni mert a kis hibából van a nagy hiba és a nagyobb hiba. Iparkodni kell elérni a lehető legjobbat. Ez nem mosógép, ha ma nem csinálom meg majd holnap is nap lesz. Nem kötöm le az ereket és fog csepegni az baj. Elszakadhat, bevérezhet, de nem az én hanyagságomból. Az egészséges adrenalin ott kell hogy legyen még az öreg sebészben is. A belgyógyász ad egy tablettát, de én behetolok a testbe és ott dolgozok, ehhez kell egyfajta alázatosság no és a szerencse is elengedhetetlen. A szerencséje meg általában annak van aki tud és jó ha nem hagyja el a szerencséje és még jelen van az Isteni segítség is
Nehezen tudom befejezni ezt a beszlgetést. Az emberben van még erő, van még egy kis remény és türelem ahhoz megtudjuk várni, hogy az elültetett magvak termést hozzanak? Azt tudom,hogy ezek a magvak minden emberben el vannak ültetve. Azt is tudom, ha csak magának tartja őket hamar el is pusztulnak. Viszont: ha erejét másoknak adja, tele lesz a magtára. Soha ki nem fogy belőlük, és életének értelme lesz.
Főorvos úr lesz még tele valaha a magtárunk?
Nagyon szeretném , ha megtelne. Vagy olyan legyen a magtárunk ahol mindig akad még egy kis tartalék is. Jelenleg nekem úgy tűnik hogy némely magtárunk tele van, némelyik üres. Az emberek, ha szigorúan csak önmagukra fognak gondolni akkor önmaguknak fognak ártani is. A mai viágban a jónak is kell reklám, sőt ….. . Az önzetlenség és a szeretet hiánya nagyon érződik. Talán mindenkinek azt kellene csinálni amit tud és tudásunkhoz mérten kell vállanunk is.
Zárszóként még annyit, hogy nem tanácsokat szeretnék adni, nem tudok mindenből mélyreható analízist csinálni. Az elmondottakban nem biztos , hogy minden érzésem pontos volt. Remélem egy két gondolatom értékes és meghagyható. Ez egy ember nézete a dolgokra, amiből lehet, hogy valami értékes is.
Köszönöm a beszélgetést . Szívesen folytatnám még és hallgtnám a szavait. Mégegyszer köszönöm.
Részemre pedig megtisztelés volt.
