Március 23-án a köztársaságielnök-választás első – felvezető – köre zajlott Szlovákiában. A tétje, és ezt majdnem mindenki tudta, az volt, ki jut a második körbe. Szombaton erre választ is kaptunk. A részvételi arány meghaladta az 50%-ot, pontosan 51,91% volt. Ezzel a részvétellel 2004 után újra átléptük a bűvös 50%-os küszöböt. Minden választásnak van tétje, hiszen valakit választunk, akkor is, ha elmegyünk szavazni, sőt akkor is, ha otthon maradunk.
Számunkra is volt tétje az első körnek – vagy talán csak annak? A válasz nem is olyan egyértelmű, de választópolgárként azt gondolom, van, illetve lesz tétje számunkra a másik körnek is. Az első körben volt magyar induló, immáron harmadízben. 2014-ben Bárdos Gyula (5,1%), 2019-ben Bugár Béla (3,1%) és 2024. március 23-án Forró Krisztián (2,9%) mérettetett meg.
Gondolom, senki nem várta Forró Krisztián győzelmét, és senki nem is fogadott rá. Ő a 4% fölötti eredményt tartotta volna elfogadhatónak. Sajnos, bárhogyan is próbáljuk fényezni, az eredmény egyszerűen silány. Igaz, az elnök úrnak volt mersze kiállni és elmondani, hogy itt vagyunk, és itt is akarunk maradni még nagyon sokáig. Ezt mi is így gondoljuk anélkül, hogy erre kellett volna bennünket figyelmeztetni. A billboardokon nekünk szóló idézet, Petőfi Nemzeti dalának hívó szava, a ,,Talpra magyar” valahogy nem jutott el teljesen a választókig.
65 558 lehetne a szombati nap száma, ami a 2,9%-ot jelenti – ennyien voksoltak az elnök úrra. Ez a szám csak valamivel több, mint Nagyszombat lakosainak száma (62 509) – ez is csökken évek óta, mint a magyar választók száma. Igaz, ez több a parlamenti választásokon szerzett karikáknál, de ezt a két dolgot nem szabad egy lapon említeni, hiszen két egymástól merőben más megmérettetésről van szó, mások a szabályok. Az ott szerzett több mint 50 ezer karika is annyira volt elég, mint az itt szerzett több mint 65 ezer. Sajnos csak annyira, hogy újra tudatosítani kell: egyre gyengébbek vagyunk.
Az eredményt nagyban befolyásolta a magyar választók alacsony részvételi aránya. A két legnagyobb magyarlakta járásban, a Dunaszerdahelyiben 36,4%, a Komáromiban pedig 33,67% volt. A magyarok által is lakott járások – például a Rimaszombati (35,23%), Rozsnyói (38,29%) és Tőketerebesi járás (36.37%) – a választási részvétellel a végeken kullognak. Érdemes ezek után megnézni a magyar községek részvételi arányát is. Tudom, az elnök úr egymaga nem képes megmozgatni mindenkit, de hol voltak a többiek, akik a segítségére siethettek volna?!
Akkor voltunk mindig erősek, amikor összefogtunk, hangzott el több ízben a kampány során. Ez a megállapítás nagyon igaz, de nem vonatkozik sem a szombati első fordulóra, sem a korábbi választásokra. Most, amikor ,,szélcsend” van, a magyarok többsége nem élt a lehetőséggel. Ez nem a polgárok hibája. Ezzel a részvétellel vagy inkább otthon maradással jelét adták annak, hogy itt valami nem jól működik.
Jön a második kör, és kérdés: ki kivel tárgyal. Sajnos a Magyar Szövetség pártjának csak 65 558 szavazat áll rendelkezésére, hogy azt mondja, ezzel támogathatunk valakit. Ennyi szavazót sikerült megszólítani, nekik lehet megmondani, hogy kit ajánl a párt. A többinek nem, mert vagy nem vett részt a választáson, vagy nem az elnök úrra adta szavazatát. Egyet nem szabad elfelejteni: az itt élő magyarok ajánlás nélkül is tudják, hogy merre van az arra.
Egy dologra nagyon kíváncsi volnék, bár ez csak gondolati játék: ha más magyar jelölt indult volna, vajon hány százalékot szerzett volna? Azért érdemes eljátszani ezzel a gondolattal, mert ugye akiket most sikerült megszólítani, az csak egy nagyszombatnyi város lakossága, és még mennyi város és falu van, ahol magyarok is laknak, akik valami oknál fogva otthon maradtak?! Pár nap múlva jön a második kör, ahol már mint magyarok magyar jelöltért nem vagyunk érdekeltek, de érdekesek igen.
Pár hónap múlva pedig Brüsszelbe kellene megváltani a repülőjegyet. Nem lesz könnyű, de talán nem lehetetlen, habár ezt csak a Jóisten tudja.
