Ünnepek a Szent Erzsébet egészségügyi és szociális központban

0
516

 

Sokan kérdezik, milyen lehet a karácsony egy szociális otthonban vagy idősek
otthonában, egyedül, távol a családtól. Nálunk a Szent Erzsébet egészségügyi és szociális
otthonban már december elejétől a falakat lakóink karácsonyi díszbe öltöztetik.
A foglakoztató terápiákon saját kézzel készitik karácsonyi diszeiket, amelyek
elkészitésére különféle technikákat használnak. Ajándékokat készitnek szeretteiknek,
hozzátartozóiknak. Közben énekelgetnek, ráhangolódnak a karácsonyra. Az otthon
bejáratánál lévő betlehem és faliujság is saját kezük munkája. Néhány ügyeskezű nénike
a konyhában tüsténkedve mézeskalácsot süt és diszit. A mézeskalács illat betölti a teret és
egy kicsit oda varázsolja nekik az otthon melegét. Az ünnepi előkészületben aki teheti részt
vesz, s örömüket lelik benne.
Mikuláskor minden lakónkat meglepjük egy kis nyalánksággal, amelynek a lakók mindig
nagyon örülnek és a Mikulás láttán arcukra újra gyermeki mosoly derül . Pár nappal az
ünnepek előtt a helybéli magyar és szlovák óvodából a gyermekek műsort adnak elő lakóink számára és karácsonyi koncertel örvendezi meg őket a Nádszegi fúvós zenekar. Közös karácsonyfát a társalgóban és az előtérben állítanak.
Sajnos, elég sokan maradnak itt az ünnepek idejére. Néhány nénit, bácsit hazavisznek a
hozzátartozóik. A karácsonyozás némely lakó számára biztos nem olyan mint otthon
szeretteink körében volt, de intézményünk alkamazottai megtesznek minden tőlük telhetőt,
hogy a szeretet ünnepén senki se érezze magát egyedül.
Igyekszünk számukra pótolni a családias légkört, hangulatot, törődést és szeretetet, hogy ne érezzék magukat magányosnak. Ilyenkor karácsony tájt sokkal érzékenyebben reagálnak, igy több odafigyelést és törődést igényelnek.
Vannak lakóink, akik régóta nálunk vannak, intézményünket tekintik otthonuknak és a velük ottélőket – a vele törődő alkalmazottakat családjának. Így számukra a karácsony velük teljes.
Az ünnep első napján az ünnepi ebédet már a kezdetek óta együtt költik a lakóink az
ügyeletes személyzettel, főnővérekkel az intézmény vezetőjével és a mindenkori helyi lelki
atyával.

Szenteste ünnepi vacsora várja a lakókat, többnyire a hagyományos, hasonlóan, mint otthon.
Az ajándékozás is elengedhetetlen része az ünnepnek, és mindekire vár valami apró
meglepetés.

Előző cikkEgy este Vujity Tvrtkoval
Következő cikkKérdések és válaszok Bugár Béla
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc