SZÖVETSÉG A LÁTHATÁRON

0
277

 

             Augusztus 20-án nagy csinadratta mellett három magyar párt vagy a kissebséget, magyarokat képviselni akaró pártok vezetői  közös szándéknyilatkozatot írtak alá, Szent István napján  Komáromban.   A  szándéknyilatkozat aláírása a sokat emlegetett egység megteremtésének az első és fontos lépése volt. Azt jelenti, hogy  egyetlen közös párt jöjjön létre, amely minden Szlovákiában élő magyart képviselni fog. Eddig jól hangzik, de azért én már sok mindent halottam, láttam és megértem, ezért vannak ezzel szemben kétségeim.

Február 5-én kirobbanó hírt közölnek az egyes sajtótermékek. Nincs Összefogás, de van megegyezés. Nincs további időhúzás zárjuk le a mérkőzést, hiszen a ,,bíró,, már az órájára pillantott. A kétségeim beigazolódni látszanak, a jelenlegi létező formációk közül valakik ki maradnak.  Amikor az 1990-es évek második felében volt négy párt , azt abból három szövetséget kötött azt hittük eljött a kánaán. Egy ideig talán itt is járt, de fogta sátorfáját és tova állt. Zajlott az élet, az egyből azt lett kettő, de csak egyik lett a parlamenti tényező. Ebből azután lett is elég sok adok kapok meg ramazuri.

Ma este /kedd/ olvasom, hogy holnap a három szlovákiai magyar párt sajtótájékoztatón készül bejelenteni az egyesülésükből létrejövő új politikai erőt, a Szövetséget. Össze kellene kovácsolni, egybe gyúrni ezt a sokaságot. Idő hiányában, no lehet hogy más hiányában is  fogalmazzak inkább visszafogottabban nem sikerül teljesen, egy tető alá hozni minden magyar pártot. Az ajtót azért hagyjuk nyitva, hogy a tenni akarók bejöhessenek, ne zárjunk ki senkit. Hagyjuk nyitva , hiszen egy hónappal és pár nappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy az MKP és a Híd kettesben fut neki a közös párt létrehozásának. Valami megint közbe jött, talán a bőjti szelek is közre játszottak  és a két párt tárgyalásai zátonyra futottak  vagy csak mosolyszünetet tartottak. Igaz a tandem akkor közölte, a tavalyi, hármas tárgyalások eredményére akarnak építkezni, de az Összefogást sem zárják ki az együttműködésből. Még, jó hogy éltek a gyanúval, hogy összefogni Összefogás nélkül olyan mint amikor a mákos kalácsból kifelejtik a mákot, és azért a magyar igazság is három.

Holnap délután, ha bejelentik az  új ,, Szövetséget,, nem szabad elfelejteni az ,, Ó Szövetség,, intelmeit sem. Az egyik ilyen a híres jézusi példabeszédeiből a következő – Máté 13,18-23-ban:,, A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” A mag egyébként több jézusi példabeszédben is szerepel, nem véletlenül, hiszen a magnak kell majdan termőre fordulni és utána termést hozni. Nagyon remélem és bízom benne, hogy a most elhintett mag már végre jó földbe esik és termőre fordul.

 

A holnapi bejelntés számomra azt jelenti, hogy létrejött az egyesség , de még az egység azért számomra  messzinek látszik. Itt jön elő Kurt Tepperwein egyik gondolata amikor is azt mondja, hogy : “A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.”

Igen fogadjuk el azt ami most történt és azután nagy léptekkel lépjünk tovább, mert a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van. Valahol most eljutottunk odáig, hogy szövetséget kötünk. Eljutottunk odáig, hogy megálltunk a lejtőn, de vigyázzunk mert lefele könnyebb menni, mint felfelé kapaszkodni. Tehát az út bennünk van, mi választjuk és  ne keressük kívül, ne keressük másban.

A fent leírtakból  is nagyon jól látható, érzékelhető, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy már minden lehetőséget kimerítettünk, még biztosan van legalább egy. Minden választás , minden kudarc után van élet. A holnapi nap után , de már tegnap is  azon kellett volna fáradozni, hogy már ne  az élet  értelmét  keressük, hanem azon, hogy mi adjunk értelmet  a további életnek.

JF

Előző cikkHOSPIC: Őszinte szeretetteljes hozzáállással szebbé tesszük a betegek mindennapjait
Következő cikk„Ezt szeretet nélkül nem lehet csinálni” – 18 éves a nádszegi hospice
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc