Augusztus 20-án nagy csinadratta mellett három magyar párt vagy a kissebséget, magyarokat képviselni akaró pártok vezetői közös szándéknyilatkozatot írtak alá, Szent István napján Komáromban. A szándéknyilatkozat aláírása a sokat emlegetett egység megteremtésének az első és fontos lépése volt. Azt jelenti, hogy egyetlen közös párt jöjjön létre, amely minden Szlovákiában élő magyart képviselni fog. Eddig jól hangzik, de azért én már sok mindent halottam, láttam és megértem, ezért vannak ezzel szemben kétségeim.
Február 5-én kirobbanó hírt közölnek az egyes sajtótermékek. Nincs Összefogás, de van megegyezés. Nincs további időhúzás zárjuk le a mérkőzést, hiszen a ,,bíró,, már az órájára pillantott. A kétségeim beigazolódni látszanak, a jelenlegi létező formációk közül valakik ki maradnak. Amikor az 1990-es évek második felében volt négy párt , azt abból három szövetséget kötött azt hittük eljött a kánaán. Egy ideig talán itt is járt, de fogta sátorfáját és tova állt. Zajlott az élet, az egyből azt lett kettő, de csak egyik lett a parlamenti tényező. Ebből azután lett is elég sok adok kapok meg ramazuri.
Ma este /kedd/ olvasom, hogy holnap a három szlovákiai magyar párt sajtótájékoztatón készül bejelenteni az egyesülésükből létrejövő új politikai erőt, a Szövetséget. Össze kellene kovácsolni, egybe gyúrni ezt a sokaságot. Idő hiányában, no lehet hogy más hiányában is fogalmazzak inkább visszafogottabban nem sikerül teljesen, egy tető alá hozni minden magyar pártot. Az ajtót azért hagyjuk nyitva, hogy a tenni akarók bejöhessenek, ne zárjunk ki senkit. Hagyjuk nyitva , hiszen egy hónappal és pár nappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy az MKP és a Híd kettesben fut neki a közös párt létrehozásának. Valami megint közbe jött, talán a bőjti szelek is közre játszottak és a két párt tárgyalásai zátonyra futottak vagy csak mosolyszünetet tartottak. Igaz a tandem akkor közölte, a tavalyi, hármas tárgyalások eredményére akarnak építkezni, de az Összefogást sem zárják ki az együttműködésből. Még, jó hogy éltek a gyanúval, hogy összefogni Összefogás nélkül olyan mint amikor a mákos kalácsból kifelejtik a mákot, és azért a magyar igazság is három.
Holnap délután, ha bejelentik az új ,, Szövetséget,, nem szabad elfelejteni az ,, Ó Szövetség,, intelmeit sem. Az egyik ilyen a híres jézusi példabeszédeiből a következő – Máté 13,18-23-ban:,, A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” A mag egyébként több jézusi példabeszédben is szerepel, nem véletlenül, hiszen a magnak kell majdan termőre fordulni és utána termést hozni. Nagyon remélem és bízom benne, hogy a most elhintett mag már végre jó földbe esik és termőre fordul.
A holnapi bejelntés számomra azt jelenti, hogy létrejött az egyesség , de még az egység azért számomra messzinek látszik. Itt jön elő Kurt Tepperwein egyik gondolata amikor is azt mondja, hogy : “A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán továbblépünk.”
Igen fogadjuk el azt ami most történt és azután nagy léptekkel lépjünk tovább, mert a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van. Valahol most eljutottunk odáig, hogy szövetséget kötünk. Eljutottunk odáig, hogy megálltunk a lejtőn, de vigyázzunk mert lefele könnyebb menni, mint felfelé kapaszkodni. Tehát az út bennünk van, mi választjuk és ne keressük kívül, ne keressük másban.
A fent leírtakból is nagyon jól látható, érzékelhető, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy már minden lehetőséget kimerítettünk, még biztosan van legalább egy. Minden választás , minden kudarc után van élet. A holnapi nap után , de már tegnap is azon kellett volna fáradozni, hogy már ne az élet értelmét keressük, hanem azon, hogy mi adjunk értelmet a további életnek.
JF
