Az ország első ilyen intézményeként nyitották meg e létesítményeket 2003. május 10-én.

„18 éve még egyáltalán nem volt ismert a hospice funkciója, feladatköre. Akkor Roman Kováč egészségügyi miniszter volt az, aki felvetette nekem, hogy szükség van ilyen intézményekre az országban. Ha ugyanis valaki olyan egészségügyi helyzetbe kerül a kórházi ellátást követően, hogy további szakavatott ellátásra szorul, akkor a hospice adhat helyet neki, hogy enyhítsék szenvedését életének utolsó szakaszában. Akkor kértem tőle két hét gondolkodási időt, aztán igent mondtam” – emlékezett vissza Juhos Ferenc, az intézmény alapítója és vezetője, aki ennek a 18 évnek és a segítő munkatársainak a tiszteletére egy könyvet is írt, Derékba tört fák címmel.

„A könyvet akkor kezdtem írni, amikor covidos lettem, és megtapasztaltam ennek a betegségnek a mélységeit. Úgy éreztem, hogy össze kell foglalnom annak a 18 évnek az esszenciáját, amit együtt éltünk meg a nővérekkel, az orvosokkal, a segítő személyzettel. Az intézmény megalapításától kezdve rengeteg kitartásra, munkára, alázatra volt szükség, hogy megépítsük és 18 éven keresztül működtessük a hospice-t, hogy az menedékháza lehessen azoknak, akiktől sokszor már mindenki más elfordul. Láttunk derékba tört sorsokat, csillapíthatatlan lelki fájdalmat, de sok csodát is. Minden napját nagy szeretettel csináltuk, és csináljuk ma is, még ha sokszor fáradtan is, de szeretettel. Szeretet nélkül nem is lehetne ezt csinálni”

– összegezte a könyv szerzője, Juhos Ferenc.

Az intézményben ellátnak végstádiumú rákos betegeket, agyvérzés vagy stroke következményeképp bénultakat, éberkómásokat és olyan betegeket, akik életüknek utolsó stádiumába kerültek és aktív egészségügyi ellátásra szorulnak.

„De senki ne gondolja, hogy ide csak idős betegek jönnek, sajnos sokszor megesik, hogy egészen fiatalok, huszon-, harmincévesek kerülnek egy baleset vagy súlyos, agresszív betegség miatt a nádszegi Hospice falai közé”

– tette hozzá Juhos az intézmény megalapításának 18. évfordulójára szervezett szűkkörű megemlékezésén, amelyet az aktuális közegészségügyi szabályok betartásával szerveztek.

A megemlékezésen részt vett MUDr. Tornóczi László ortopéd orvos, aki rövid felszólalásában az intézményt és annak dolgozóit méltatta. „Az egészségügy olyan helyzetbe került, hogy sokszor fontosabb a gazdaságosság, mint az egészség, miközben megfeledkeznek a méltányosságról. Végigkísértem ennek az intézménynek az életét az elmúlt csaknem két évtizedben. A nádszegi Hospice lénye és küldetése a méltóságteljes gondozás, valamint a betegek és hozzátartozóik szenvedésének szeretetteljes enyhítése” – mondta beszédében a szakorvos.

parameter.sk

Előző cikkSZÖVETSÉG A LÁTHATÁRON
Következő cikkS.O.S Morava
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc