Remélem nem haragszik, hogy így kicsit korábban megelőzve a vasárnapot három nappal nyitottam be magához. Három éve amikor ilyen tájt beszélgettünk a befejezésnél a következőt mondtuk egymásnak: ,, Isten éltesse még nagyon soká és találkozzunk együtt 2021 szeptemberében.Tudod mit Ferikém, legyen úgy, érjed meg és én várlak. Itt vagyok és örülök, hogy mind a ketten megértük.
Mindig is érdekelt és a ma talán még jobban érdekel az időskor és az idős emberek. Ahogy most betoppantam és magára néztem kicsit dilemmában vagyok. Van egy zökkenő, tudom, hogy községünk, közösségünk legidősebb polgárához van szerencsém, de valahol egy ideje az idő kereke Önnél megállt forogni, de a bicikli kerék még mindig forog. Egyedül jár intézkedni és még sokáig sorolhatnám.
Ez az állapot amelyben Önt látom, erről az emberek nagy többsége csak álmodozhat. Amikor utoljára jártam magánál sok mindenről szó esett, de akkor még nagyon kerültük a 100 –as számot. Bizonyára meg volt az oka, hiszen a 97 már alulról súrolja a 100-t, de még nem száz. Ma már pedig csak 3 nap és nem több választja el Rudi bácsit a száztól. Amikor ez az írás megjelenik, ha minden igaz már ,,rég,, betöltötte a százat.
Rudi bácsi már megért egyet mást, jót és talán rosszat egyaránt. Olyan élettapasztalatokkal rendelkezik, amilyennel kevesen a községben pedig senki. A SZÁZAS szám apropóján jöttem el magához, hogy elbeszélgessünk az elmúlt esztendőkről, elbeszlgessünk az életéről, megpróbáltatásairól és arról is, hogy mi ennek a hosszú életnek a titka, van e valamilyen különleges receptje számunkra.
A Demográfiai Kutatóközpont adataiból kiderül, hogy Szlovákiában a nők átlagos élettartama magasabb mint a férfiaké. A férfiaké átlag életkora 74 év. Az átlagos élettartam évről évre nő. Rudi bácsi az átlagos élettartamot jóval felülírta és korát meghazudtoló módon tevékenykedik és mesél.
Akkor kezdjünk neki a beszélgetésnek.
Vágjunk bele…, és nagyon örülök, hogy betartottad az ígéretedet.
1., Gyermekkor ? Igazándiból arra vagyok kíváncsi mikortól és mire is emlékezik vissza ?
Szeptember 5-én születtem, és ötödike pedig most vasárnap lesz . Nyolcan voltunk testvérek, tízen laktunk itt a szülői házban Külsőtályon. Akkor még csak egy szobánk volt, később 1954-ben épült a további rész, majd 1960-ban tovább bővítettük a házat. Apám úgy építkezett, ahogy került rá.
Mikortól is emlékezem vissza , kicsit gondolkodnom kell. Tudod az már nagyon régre nyúlik vissza, úgy 6-7 éves gyerkőc lehettem, az pedig az 1920 –as évek végére tehető. Most azért nincsen olyan szegénység mint akkortájt volt. Mi is szegényesen éltünk, nyolcan voltunk testvérek apám nem kapott egy fillér családi pótlékot sem.
Akkor miből is éltek?
Koldultunk. Már 8-9 évesen dolgozni kellett, akkor olyan világ volt. Akkori időben Gáspár József volt az elnök az akkori faluvezető vagy elnök, nevezzük ahogy akarjuk adott az apámnak egy blokkot , amely akkor 10 koronát ért. Ezt a 10 koronát lekellett dolgozni, el kellett menni Eperjesre kövecset kilapátolni, alig voltam 15 éves. Hazafele jövet kellet megállni a blokkért a községházán és a bíró odaadta és mondta, hogy én hamarabb megjárom Eperjest mint apám. Az akkori gazdák ezzel a kövéccsel reperálták az utakat a Házszer földeken, mert akkora vágások voltak, hogy elsüllyedtek benne. Meg azután abban az időben sok rossz út volt a faluban. Volt egy megegyezés a két község között ezen a téren.
Azt mondja már 8 évesen dolgozott, mit dolgozhatott egy akkorka gyerek?
Gyomlálás, az volt az első. Áprilisban. Aztán már nem jártam iskolába. Kukorica földeken fattyazni, erre a munkára gyerekeket alkalmaztak. Aztán ősszel meg felszedték a krumplit, és mi pedig bengéztünk. Tehát ami a földeken maradt azt kellet felszedni.
Tehát akkor tavasztól őszig volt munka?
Igen, volt. Erre a munkára gyererekeket alkalmaztak, nekik kevesebbet kellet fizetni 4 vagy 5 koronát, a felnőtteknek pedig 7-8 koronát.
És iskolába mikor járt?
Télen mentem iskolába, amikor nem volt munka, vagy 2 hónapig.
Emlékszik még az akkori tanárok valamelyikére?
Hát persze…. Jártam a Margit kisasszonyhoz elsőbe , aztán jártam az Irén kisasszonyhoz harmadikba, Andódi tanitó az nem nádszegi volt, jártam a Mészáros tanitóhoz az sem Nádszegről származott.
A tanitók milyenek voltak akkortájt?
Az Irén kisasszony hittant tanitott amikor harmadikba jártam. Figyelt minket a tizórai szünetben, persze én meg nem ettem semmit mert nem volt mit. Kifigyelte hogy kinek nem volt tizóraija. Megkérdezte, hogy miért nem eszek. Sajnos nem volt mit. Otthon ettetek? – kérdezte. Otthon sem. Voltunk ilyenek négyen. Kiválogatta a diákokat, hogy ki jobbmódú és megmondta nekik, hogy hozzanak 1 karé helyet 2 karé kenyeret és az egyiket mindig nekünk adta. Hát ilyen is volt. Akkor így segítettek nekünk.
Suhanckodás akkortáj milyen volt?
Hol itt voltam hol ott voltam. Itt szolgáltam ott szolgáltam, de tudod suhancot még nem igen alkalmaznak. Addig volt probléma amig nem volt erőm kaszálni. Addig tipródtam.
És mikor kezdett el kaszálni?
18 éves voltam. 1940-ben már arattunk.
Akkor már kaszált, és utána markot szedtek az asszonyok?
Igen kaszáltam, az öcsém volt a marokszedő. Hoztunk is 14 mázsa gabonát. Aztán megfordult az életszinvonal. Aztán jöttek a problémák.
Ez már a háború alatt volt, mikor vonult be katonának?
1942 októberében vonultam be katonának Somorjára és három év múlva szereltem le.
Milyen volt a front? Mert a mai ember nem is tudja elképzelni.
Megmondom neked, a front az olyan volt, hogy nem kívánom senkinek, de nekem olyan szerencsém volt mint a világon senkinek.
Miért? Mesélje el nekem ezt a szerencsés történetet?
Van egy szívszorító történetem, amelyről még mindig sokszor álmodom , most elmondom. Egy somorjai katonának kisbabája született, így hazamehetett látogatóba. Miután visszajött, egy komáromi katonának hozott üzenetet és csomagot. Hogy ezt át tudja adni, szolgálatot cserélt velem. Abból a szolgálatból, amikor helyettem ment, már nem tért haza. Tudod mi van , ha nem cserélek, ma nem ülünk itt. Az nagyon megviselt, meg azután, sokszor halott bajtársakat raktunk a kocsira, rettentő volt, hogy nem egyszer a segítségért könyörgő sérült katona a szemem láttára halt meg.
Nem egyszer tartottak fejemhez fegyvert. Meséli szemesarkában megjelenő könnycseppel.
És merre volt a fronton ?
1943 őszén mentem ki a frontra, voltam Homelban (Fehéroroszország), Csernobilban (Ukrajna), Rogacsevban (Fehéroroszország).
Mennyit utaztak amig oda értek vonattal?
4 napig . Ott voltunk 2 hónapig aztán lekellet mennünk Janovba.
Tehát húzódott lejjebb a front.
Igen, de oda már gyalog mentünk erdőkön – mezőkön, meg mindenen keresztül.
És az meddig tartott gyalog ez az út?
3-4 napig csak mentünk meg mentünk.
Hogyan és mikor táplálkoztak?
Rendesen kaptunk enni. Jött a konyha utánunk.
És jó konyha volt?
Hát én azt mondom hogy jó volt, voltak azért jó főztjeik is, meghát ami ott volt ahhoz képest persze, hogy jó volt.
Janovban mi történt?
Ott egy hatalmas partizán alakulat volt. A bunkerok 50 méterre voltak egymástól. Én ha őrségbe voltam azt köllött őrizni. Egyik bunkertól a másikig kellett járni. Onnan már vonattal mentünk tovább a következő városba , a neve most nem jut eszmbe. Ott voltunk több mint fél évig. Vasutat őriztünk, hogy fel ne robbantsák.
A fronton biztosan volt rengeteg sebesült is?
Volt részem abban is, halottak is voltak. Az oroszok olyan tankkal támadtak, hogy azokat nem lehetett kilőnni. Emlékszem volt egy határi út és ott erdő erdőt érte. Sok ezer katona föntről lőtt és nehéz volt őket lelőnni, de mi potyogtunk mint az alma a fáról.
Voltak a fronton orvosok is?
Volt orvos, de oda nehezen lehetett eljutni. A fronton egyszer voltam orvosnál. Fiatal orvos volt. Akiket lelőttek , meztelenül hagyták, mert kellet a ruha a többi katonának.
Frontról haza?
Olyan szerencsém volt, hogy meg voltam sebesülve és jöttem volna szabadságra mert 1 év után járt a szabadság. Én megkaptam a szabadságot a századnál és a zászloaljparancsnok visszavonta a szabadságot nekem. Valaki ott engem elárult. Visszavonulás volt a vonattal nos nekem olyan feladatom volt, hogy azon az oldalon kell mennem ahonnan nem lőnnek , de a vonat aknára futott. Egy mély árok tátongott előttem, hogy megmeneküljek leugrottam és a szuronynak a hüvelye és a hegye is eltörött.Ezt elárulták a zászlósnak és nem mehettem el szabadságra.
Akkor az olyan nagy baj volt? Nem lehettet eltörni a szurony hegyit?
Az olyan szurony volt hogy azon nem látszott semmi, csak ki kellet valamit találni, hogy ne jöhessek akkor amikor akartam. Pár hét késéssel jöttem, szerencsém volt, mert mikor visszamentem a mi ,,csapatunkból,, már senki nem volt az élők között.
Utazás hazafelé?
Rendes személy vonat. A kárpátoknál le kellet adni mindent.
Mi volt magánál? Mi volt az amit le kellet adni?
A Koffert lekellet adni, hogy átvizsgálják aztán vissza adták. Teljesen lekellet vetkőzni és onnan a zuhanyba mert tetvesek voltunk a ruhákat lefertőtlenítették. A fertőtlenités is a vagonban történt.
Magyarországig ment akkor a vonat.
És Nádszegre hogy jutottak el?
Csomagot kellett szálitanom Dunaszerdahelyre. A csomag hozzájárult ahhoz hogy haza jussak, mert az ottani százados azt akarta hogy a csomag minél hamarabb a Dunaszerdahelyre kerüljön.
Akkor eljutott Szerdahelyre elvitte a csomagot és hogyan jutott el Nádszegre?
Eljöttem Nádszegre és innen vittem vissza gyalog Szerdahelyre a csomagot.
Mikor mentem vissza a szabadságról augusztusban Pesten a keleti- re kellet mennem, onnan eligazítottak, hogy menjek tovább és ott megkapom a további parancsért. Sátoraljaújhelyre kellet mennünk mert ahol mink voltunk azt megsemmisiteték az Oroszok. Aki ott maradt az meghalt. Mindenki oda ment vissza ahonnan kiküldték őket a frontra. Nekem Somorjára kellet vissza mennem.
Végleg mikor került haza a frontról?
Januárban somorjáról elindultam haza. Az egyik autó Bacsfáig ment el. Bacsfán kiszáltam egy ház előtt ott áldigáltam amikor behívott a gazda melegedni. Megvette tőlem a pokrócomat 200 pengőert. Kiálltam megint az útra, elvittek Bősre. Bősről elindultam gyalog, hogy ott megint leállítok valakit. Jött egy autó leállítottam, mondom Szerdahelyre megyek. Beültem a két katonatiszt mellé az autóba és elvittek egész Albárig. Albáron leállítottam egy német katonát. Nádszegen a Kis Duna felett a fahidat építették, mert a visszavonulással számoltak. Addig csak a komp működött. Németek csinálták a hidat, ha visszavonulás van tudjanak menekülni. A komptól meg már gyalog jöttem haza. Itthon voltam egy jó darabig. Aztán elmentem Szerdahelyre jelentkezni, hogy nincs alakulatom, itt kicsit lódítottam. Nyílt parancsot kaptam Gútára elmenni, ahol megismertem egy Bugár nevű embert és együtt elindultunk Izsapra jelentkezni. Odaadtam a zászlósnak a nyílt parancsot.
Az mit jelent?
Ha nincs nyílt parancsod akkor a nyilasok lelőhettek volna ott ahol akartak, nem tudod igazolni magad, akkor katonaszökevénynek számítasz. Onnét visszaküldtek Szerdahelyre, de az olyan koszos hely volt, hogy onnét elakartam volna menni, de nem sikerült, ott kellet maradnom végig. Megpróbálkoztam a szökéssel és sikerült is.
És hogyan?
Rudi bácsi: Nagypénteken estefelé indult egy transzport Németországba. Az Oroszok ledobtak 1 bombát Sikabony felé, és ez a transzport menekült a földekre ott a barazdába feküdtünk amikor hallom valaki jajgat ,a szakaszvezető volt az. Én odamentem hozzá –megverték. Magyar trének jöttek lovaskocsival, vagy ötven lovaskocsi, ami jó fedezék volt abban a helyzetben. Igy sikeres lett a szökés, ez volt Nagypéntekem este. A kollégám szüleihez mentünk akivel megszöktem. Romák voltak, de nem néztek ki annak.
És hogy került haza onnét?
Bejött vagy 15 magyar katona, levették a csillagomat azt elmentek. Másnap Húsvét vasárnap mentem fel lepihenni a padlásra, megláttam, hogy Orosz katonák közelítnek. Indultam is azonnal a kert vége felé az országútra, de összetalálkoztam 2 katonával, két terepjárőrrel. Az egyik kezet adott nekem és kérdezte hol a fegyverem. Mondtam, hogy nincs, de a másik katona megtalálta a puskámat és a fejemhez tartotta a fegyvert és kiabálta, hogy miért hazudtam. Parancsot adott,hogy semmisítsem meg a fegyvert.Onnént tovább mentem karcsák irányába Szerdahely felé. Onnan még jöttek ki katonák. Azt lehettünk már vagy 17-en. Egyszercsak szerdahely felöl jött a transzport a végén megálítottak és csatlakoznom kellett hozzájuk és vettem az irányt megint vissza Gellére. Ott aludtunk kinn az ég alatt.
Másnap mentünk Szerdahelyre, ott az állomáson volt pihenő. És én valahogy az utolsó sorba kerültem még 4 szerb gyerekkel. Azt elárulták, hogy visszavisznek bennünket Oroszországba felépíteni azt amit leromboltunk. Én megkértem az orosz katonát nem e mehetnék haza. Kürtöt lehetett látni én arra mutattam ,hogy odavalósi vagyok. Az orosz katona elengedetett, de mondta hogy vigyázzak, meg ne lássanak mert akkor lelőnek. Megvártam amíg a transzport elment Komáromnak és ott léptem le —Vásárútnak. Így értem én haza Húsvéthétfőn.
Ki várta magát otthon?
Várt a szeretőm meg a lányom akkor már 1 éves volt. Később a feleségem lett. 1945 augusztusában nősültem, 2 évet voltunk együtt azután szegény tüdőbajban halt meg. 1946- ban született a gyerek a Jancsi, a lányko az előre született, az akkor született mikor elmentem a frontra. Születésekor nem voltam itthon.
Kitelepítés?
1947 februárjában jött a kitelepítés Csehországba. „Kislányunk, Manci itt maradt a szülőkkel, mivel Jani már elmúlt egy éves, menni kellett, mentesítve azok voltak, akiknek egy évnél fiatalabb gyerekük volt. Nagy hó volt, mikor Galántára vittek bennünket, onnan hideg vagonokban mentünk. Mi Žatecba kerültünk. A feleségem biztos megfázott az úton. Kórházba került, a tüdején találtak valamit. Áprilisban, húsvétkor kiengedték a kórházból. Ez jó alkalom volt arra, hogy hazaszökjünk. A nehézségek tovább folytatódtak. Mivel hazaszöktünk, itthon nem kaptunk a jegyrendszerben élelmiszerjegyeket. Nehezebb volt a munkakeresés is emiatt.
Azután hogyan ment az élet Nádszegen?
Most azért elmondanám hogyan is alakult a szövetkezet , mert erre is élénken emlékszem, és azt mondtad, hogy beszéljek. Valamikor a tehetősebb gazdák vezették a falut és volt egy gazdaközösség a faluban. Akkoriban is ám volt nekik is ellenfelük, mindig volt ellenfél és lesz is. A demokrácia nem létezik ellenfél nélkül, ha nincs az már nem is demokrácia. Többek között Juhos Palibáty, Gombos Árpád voltak a gazdaközösség vezetői sokra pedig már nem emlékszem, és ugye már a legtöbbje meghalt.
45-ben még a háború folyt egész májusig. Aztán alakult a kommunista párt és valahogyan én is odakerültem. Lehettünk 8-9 akik beálltak. Aztán jöttek a partizánok. Ez a kommunista párt utána megszűnt. Mert a kommunista pártba magyar ember nem lehetett. Később a másik kommunista párta beléptem 1958-ban. Egy vasárnap eljöttek hozzám és megegyeztünk, hogy belépek. Akkor volt a 12. kongresszus és pártot tovább kellett erősíteni.
Talált mukát?
Felső Szeli és Taksony között van egy major. Én ott dolgoztam. Csoportvezető voltam 27 évig. 1949-től. Egy csoportot kellett összehoznom és azt vezettem. Mindent meg kellet tanulnom, mert nem értettem hozzá. Mindent megtanultam, a normázástól kezdve a mérésig. Egy évig dolgoztunk a csoporttal Špačincén.
És utána?
1950-ben egy kis rosszaságért becsuktak.
Mi volt az a rosszaság?
Pálinkát főztem. 1950-ben Galántán voltam gazda, és itthon főztem,többször adtam el Vásárútra egy partizánnak.
Miből főzte?
Kukoricából, buzából, konkolyból. Az utolsó alkalommal elkapott a csendőr amikor adtam el a pálinkát a partizánnak egy kocsmában. Bevittek az örsre. Azután eljöttek hozzám is megnézni az aparátot. Elkobozták a többi pálinkát is aparátostul. A vásárúti csedőrök átadták az ügyemet a Nádszeg-i csendőröknek ők pedig a HKS-nek.
Ez mit jelent?
Ez olyan volt, hogy akik nem adták be a kontingeset, vitték még az ajtót is. Bírósági tárgyalás lett belőle. Nem mentem be biroságra több felszólítás után sem. Elítéltek fél évre amelyet a bányában letöltöttem Újbányán.
70 éves koráig dolgozott, tehát 10 évet ráhúzott. Hol volt legutoljára?
Utoljára Bősön dolgoztam 12 évet. Szezonmunkásnak érkeztem oda , de jól kijöttem az ügyintézővel és technikusként folytattam, 52 munkás volt a nyakamon. Abban az időben 4000,-sk- t kerestem akkor az nagyon jó volt.
De én úgy tudom, hogy szeretett kártyázni, betyárkodni? Maradjunk ennél a kártyázásnál. Jól ment a lap ?
Azt már hagyjuk. Nevet… Kártyázni jó volt csak utána a fej zúgott vagy 2 hétig utána. Nem is azért mentem kártyázni hogy nyerjek, hanem hogy játszak és mindig ráfizettem.
A nyugdíjas évek hogyan telnek?
Ahogy mondtam, 70 éves koromig aktívan dolgoztam, utána meg még többet./közben jót mosolyint/ Tudod itt a kertem és aktívan kertészkedtem és a mai napig is amit tudok elvégzek. Tehát nem unatkoztam és a mai napig sem unatkozom. Egyedül vagyok, a család mindig meglátogat, a menyem főz és az ebédet hozzák. Vannak unokák, dédunokák és nincs is időm unatkozni.
Mibe más ez a világ mint akkor volt, a 60. 70.- es évek?
Úgy gondolom, hogy a múlt azért jobb volt. Másak voltak az emberek, ezáltal másabb volt a világ. Volt munka és aki azért akart az megis élt egy bizonyos szinten.
Mennyivel másabbak az emberek mint akkor voltak? Ugye most már a szomszédot is alig ismerjük?
Óriási nagy különbség van.Hát Ferikém azt csak úgy tudnám elmondani, hogy a szomszéd a szomszéddal úgy van, hogy csak szomszédok vagyunk. Semmi több. Valamikor összejártunk, ide-oda. Szegény világ volt , néha egy kanál sóért át kellett menni a szomszédba és már beszéltünk is. Este összejártak az emberek szórakozni, beszélgetni ez ma nagyon hiányzik, pedig biztosan lenne rá mód, no és szükség is. Tudod az irigység a kapzsiság nagyon elrontotta az embereket. Így nem nagyon lehet megegyezni ha nem is beszélnek egymással. Inkább eltávolodunk egymástól. Nekem már mindegy, de azért mégsem.
Ha ezt a 100 évet visszanézzük, mire emlékszik a legjobban? Mit élt meg a legjobb pillanatként a 100 év alatt amire szivesen emlékszik vissza, meg esetleg egy jó történet?
Sok helyen jártam sok embert megismertem. Kommunista rendszer vagy az előző rendszer sokkal jobb volt mint a mostani.
Történetet, hát abból volt azért, de egyet elmondok, igaz már nagyon régen volt. Lehettem vagy 30 -35 éves.
Hát az már nem most volt. Mi volt az?
Egy alkalommal a kocsmában összetörtem a poharakat.
Véletlenül?
Nem, dehogy véletelenül, készakarva mert nem akartak kiszolgálni. Jó már záróra volt, de én ezt rosszallottam. Méregből törtem össze, mert nem adtak inni. Betyárkodtam. A kár nem egész 25 korona volt. Azután bíróság volt ebből és mégegyszer meg kellet fizetnem a kárt a bíró előtt. Az igazolást is megmutattam, hogy már megfizettem, de mégegyszer meg kellett fizetnem és így vége lett a bírósági tárgyalásnak. A dolgok pedig jórafordultak és a kártya lapok is jól jártak. Ez talán 54-ben lehetett.
Mi ennek a hosszú életnek a titka?
Szerelmesnek kő lenni, és ennyi.
Most is szerelmes?
Persze . Nincs senkim, de oda gondolom.Ja és el ne felejtsem, én hiszek az Őrangyalokban.
Előhúzza az őrangyalokról szóló könyveit.
Akkor vannak is Őrangyalai?
Igen vannak . Ötven biztosan. Visszaemlékezek a frontra, hogy én milyen veszélyes helyzetekben voltam, meghaltam volna , ha nincsenek.
Még egy történet az eszembe jutott , elmondhatom?
Naná, hogy el, tessék.
Négy vagy öt éve lehetett amikor jártam a Chomča doktorúrnál. Megnézett és amikor a doktor úr a receptet kezdte írni szinte megijedt. Nézett rám csodálkozva és azt mondta meséljek. Mesélnék én, de kinn sokan vannak. Akkor csak annyit, hogy mi a hosszú élet titka, hiszen maga már lassan 97 éves lesz. Így van doktor úr, én már 97 leszek. Ehhez csak szerelem kell. A doktor és a nővér elmosolyodtak és lehet, hogy még most is mosolyognak, de nem baj hadd mosolyogjanak.
A beszélgetés végén még elmondja, hogy egyáltalán nem érzi magát olyan öregnek. Azt sajnálja, hogy már szinte minden kortársa elhunyt és így nincs szórakozó társa, nincs kivel kártyáznia. Azt mondja, hogy egy ilyen hosszú élet tele van jó és kevésbé jó dolgokkal, de Ő ezt igyekszik így elfogadni. A végén még azért hozzáteszi, hogy rosszabb sohasem legyen.
Számomra egy tartalmas, élvezetes és egy életre szóló beszélgetés volt. Nem minden nap adatik meg, hogy 100 éves emberrel beszélgethetünk. Nekem megadatott. Bárcsak minden idős embert ilyen jó egészséggel és jó kedéllyel áldott volna meg a jó Isten.
Örülök, hogy beszélgethettünk. Az Őrangyalok pedig még sokáig vigyázzanak magára.
ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!!!
