Szép verőfényes októberi szombat van kilátásban. A reggel még kicsit
hideg, igazi őszies, de a nap sugarai már kukucskálnak a felhők mögül. Egy
kedves meghívásnak szeretnénk eleget tenni , horgászni invitáltak bennünket.
Előrebocsátom nem vagyok a vizek bolondja, nem vagyok ízig vérig
horgász sem. Gyermekkoromban akarva , akaratlanul is kimentünk pecázni
hol a Kis Dunára, hol a Fekete vízre. Amikor fogtunk néhány halat nagy öröm
volt. Felszerelésünk egy hosszabb bot, zsinór, dugó, ólom, horog , no és a
csali. Ma a halászfelszerelés és a halászat egy tudományággá fejlődött.
Délelőtt 11 óra tájban oda is értünk a tóhoz, ahol már nagyban ment a
halászat és volt is már komoly hal zsákmány, hiszen az egész éjjel őrjítették a
halakat, ők pedig a halászokat.
A magam módján neki álltam, de mintha megijedtek volna a halak és nem
jöttek inkább mentek. A lényeg ilyenkor számomra a találkozás, a barátság és
a beszélgetés, de jót tesz a lelkemnek néhány kifogott ponty is. Akadt azután
ebből és abból is.
A társaságban volt egy bácsika, akivel már régebben is találkoztam,
ismertem. Amikor legelőször találkoztam vele kicsit elcsodálkoztam a
fizimiskáján, nem tudtam mi történt vele. Amikor megtudtam, hogy rosszul
tartotta a puskáját és szétroncsolta az egész arcát, kicsit vagy nagyon , de
megsajnáltam. Utána mondtak ezt azt, hogy hogyan is történt, de tőle eddig
nem kérdeztem, talán nem is akartam, és nem is mertem.
Most Ő is ott volt a horgászó csapatban, de nem gondoltam, hogy egy
spontán kérdezz felelek beszélgetés jön létre. Éreztem, hogy valahol még
maradt bennem kérdés a péntek esti beszélgető estből. Mindenről szó esett a
focitól kezdve a halászatig, és azt vettem észre, hogy ketten maradtunk a
stégen és a halak nem és nem akarnak a horogra akadni.
Ekkor egy váratlan pillanatban feltettem a kérdést , hogy bátyja mi is történt
az arcával?
Oda tartottam a sörétes puskát és ez lett belőle.
Na jó odatartotta, véletlenül?
Nem, nem véletlenül , agyon akartam lőni magam, öngyilkos akartam lenni,
de nem néztem utána hogyan kell öngyilkosnak lenni, így csak egy örökös
öngyilkos jelölt maradok, de már nem is bánom.
Kérdezhetek tovább, mert ezt most nem értem, de, ha válaszol szívesen
kérdezek?
Igen, nyugodtan kérdezzen, hiszen a múltat megváltoztatni, kitörölni nem
lehet és az embert egy életen végig kíséri.
Egy ember miért akar öngyilkos lenni, és saját kezével végezni magával?
Azt nem tudom, hogy mások miért akarnak öngyilkosok lenni, de azt tudom,
hogy én miért akartam végezni magammal.
Miért?
Komoly családi gondok, csetepaték előzték meg ezt az elhibázott lövést.
Tényleg olyan gondok, amiért képes lett volna végezni önmagával?
Igen. A feleségemmel sokat veszekedtem, sokszor már nem bírtam idegekkel.
Tudja a gondok nem kerültek el, két családunk volt, építkeztünk, a gondok
meg csak halmozódtak.
Szerelemféltés volt a háttérben?
Nem, ezt kategorikusan kizárom, egész más gondok amelyek túlfeszítették a
húrt, és egy alkalommal elszakadt.
Mi az hogy elszakadt?
Nézze, elmondom Önnek, hiszen megtörtént. Egy napon annyira
összeszólalkoztunk a feleségemmel, hogy nem tudtam kontrolálni magam, és
…. .
És?
Elszakadt az a bizonyos húr és eldördült a fegyver.
Akkor, ha jól látom saját magával akart végezni, hogy megoldja a családi
problémát, tehát így szeretett volna menekülni a gondok elől?
Nem, a fegyver kétszer dördült.
Hogy- hogy kétszer és honnan volt puskája?
Puskám az volt, hiszen jártam vadászni, azt lőttem ezt azt és nem is keveset, a
fegyvert mindig az erdőben a fák nyílásaiban rejtettem el. Tehát nem volt
fegyvertartási engedélyem, és nem is akartam, hogy legyen.
Na jó, akkor mi is előzte meg a második dörrenést?
Tudja, nagyon összevesztem az asszonnyal, elborult az agyam, nem tudtam
gondolkodni és fogtam a puskát és halálosan tarkón vágtam.
Akkor ezt nevezi az első durranásnak, dörrenésnek vagy nevezzük bárminek?
Nem, nem…
Kicsit magába roskad, csend van, a halak sem zavarnak bennünket, mintha
csak ők is hallgatnák ezt az elbeszélést. Pár pillanat múlva újra kezdi vagy
inkább folytatja a gondolatot.
Amikor tarkón vágtam éreztem, hogy jól eltaláltam és az ütés halálos is
lehetett, de be akartam biztosítani magam és nem akartam, hogy szenvedjen.
Mondom teljesen elborult az agyam, és a puskával még tarkón lőttem.
Tarkón lőtte, hogyan lehet ilyet tenni?
Igen tarkón és folytatni szerettem volna lövöldözést.
Mi az, hogy folytatni, egy embert, a feleségt meggyilkolni, ennyi nem volt
elég?
Nem, akkor nem. Szerettem volna még végezni a szüleivel is, de …..
Mi az a de?
Amikor odajöttek, maguk elé tartották a gyerekeimet, és azt már nem tudtam
megtenni, ott valami átszaladt bennem.
Ott maradt benn a szobában, megijedt és várta megváltást vagy mi történt?
Nem, nem ijedtem meg. Kimentem a ház mögé és ott akartam végezni
magammal.
Tehát gyáva volt, mert el akart futni a felelőségre vonás elől?
Lehet, hogy abban a pillanatban gyáva voltam, végezni akartam magammal
mert tudtam mi következet.
Akkor már kicsit észnél volt, már helyreállt az agyműködése?
Csak egy pillanatra, amikor azt gondoltam, hogy hogyan tovább, és azt
mondtam itt már nem lehet tovább, ezzel a tudattal tovább élni nem lehet és
nem is szabad. Amikor ezt átgondoltam, oda toltam a puska csövet az
ajkamhoz és meghúztam a ravaszt.
Meghúzta a ravaszt és ez lett belőle?
Igen, szétroncsolta az arcomat, a légnyomás felnyomta a fejem , a sörétek
még mindig bennem vannak, és a jobb szememre nem látok.
Akkor ott elterült a földön?
Ha hiszi, ha nem, nem terültem el, úgy majdnem agyonlőve magam
bemásztam a ház hátsó ablakán és felmentem a szobába.
Na jó ez már súrolja a mese kategóriáját vagy kicsit most tréfál?
Az lehet, hogy súrolja, de az úgy volt. Amikor fenn a szobában belenéztem a
tükörben döbbentem meg, akkor tudatosult bennem mi is történt. Csupa vér
voltam. Utána beültem a fotelba és vártam a végzetem.
Azt jöttek a rendőrök?
Igen, de nem hozzám fel a szobába. Tudták, hogy a lakásban vagyok hiszen a
vércseppek mutatták az utat. És tudja akkor már el sem akartam menni,
letettem a fegyvert a fotel mellé és vártam a sorsomat.
Ki ment be önhöz?
A sógorom, akivel a mai napig jóban vagyok. Azt jöttek a mentősök, többször
megoperáltak, de túléltem a saját halálomat.
Ez nem mindenkinek sikerül?
Ez biztosan nem, de ha akkor tudom hogyan kell végezni magammal, akkor
most nem halászok és nem beszélgetünk. A történés másnapján kattant a
bilincs. A bíróság 12 évet rótt ki nekem, ebből 9 évet voltam börtönben a
többit jó magaviseletért elengedték. A gyerekek az anyai nagyszüléknél
voltak.
Az Ön szülei nem vállalták?
Édesanyám már akkor nem élt csak édesapám, neki nehéz lett volna
gondoskodni róluk. Édesapámmal a történések után azonnal beszéltem,
meglátogatott a börtön évek alatt is.
Tehát ezzel azt akarja mondani, hogy jó a kapcsolatuk?
Igen, jó a kapcsolatunk, de ő mindig kerülte ezt a témát, nem akarta a
sebeket feltépni.
Amikor kijött a börtönből sikerült visszailleszkedni a szűk társadalomba?
Azt gondolom igen, azóta is dolgozom, hatvan évesen még az öregfiúkkal
fociztam, ma pedig már lassan 75 leszek.
A két gyermek?
Igen, a két gyermek akik megmentették a nagyszülőket. Azóta felnőttek.
Velük is már jó a kapcsolat, megértették, talán, de ezt azért nem lehet
teljesen megérteni mi is történt. Látogatjuk egymást.
A történet óta eltelt több mint 40 esztendő, volt idő átgondolni azt amit tett,
mire jutott azzal a nappal, amikor kétszer dördült a fegyver?
Volt rengeteg időm átgondolni, megbánni. Persze megbántam amit tettem,
de visszacsinálni ezt már nem lehet. Ez egy örök teher amelyet saját magam
raktam az életem tarisznyájába.
Ugyan úgy újra megcsinálná ezeket a lövéseket mint akkor?
Ez jó kérdés. Tudja egy elborult, zűrzavaros emberi agy úgy látom mindenre
képes még ilyenre is. Tehát kizárni nem tudom a történések fényében.
Mondjam azt , de nagyon óvatosan, hogy ilyet nem tennék , de most mire
megyek vele, ezzel már jobb ember én nem leszek.
Értem amit mondani akar és főleg ahogy és amilyen őszintén mondja.
Mi játszódik le egy emberben amikor gyilkolni akar, gyilkol és öngyilkos akar
lenni, ezt a kérdést már kicsit másképp, de feltettem, de kíváncsi vagyok
ennyi idő után a válaszra?
Nézze, erre nagyon nehéz választ találni. Higgye el én is kerestem és a mai
napig keresem és amíg élek keresni fogom. Megtalálom e azt nem tudom. Azt
az egyet tudom, hogy az ember eljuthat egy olyan pontra amikor leáll a ,,
vezérlése,, és nincs olyan mester ember aki azt akkor megtudja javítani.
Tehát azt mondja van vagy lehet olyan pillanat, amikor az agyműködésben
teljes zavar keletkezik vagy megáll?
Én azt mondom, hogy inkább olyan zűrzavar, káosz keletkezik amelyet talán a
tudósok sem tudnak megmagyarázni, de én sem pedig átéltem, megéltem a
zűrzavar minden pillanatát.
Azóta volt olyan pillanat vagy ahogy ön mondta zűrzavar amikor nem tudta
kontrolálni önmagát?
Vigyázok, hogy ne legyen. Egyszer talán amikor nagyon felturbóztak, és egy
ütéssel valakit kiütöttem, de szerencsésen végződött az ő esete. Azt
gondolom, hogy nem vagyunk egyformák, és bármikor bárkivel előfordulhat
egy ilyen villany kikapcsolás amikor leesik a biztosíték és sötét lesz, de a
kapcsoló azt gondolom, hogy a helyén marad csak legyen aki megnyomja.
Észrevett valami különöset a beszélgetésünk alatt?
Nem, nem vettem semmit észre. Én igyekeztem elmondani a történetet úgy
ahogy volt, nem szépítve és nem kihagyva belőle lehetőleg semmit.
Bátyja, én csak annyit vettem észre, hogy a halak is halgatták a szavait,
mondatait , hiszen azóta nem volt kapás.
Tényleg, én azt nem is vettem észre, hogy nem mozog a zsinór.
Én észrevettem, de nem is baj.
Ahogy a bevezetőben írtam, hogy nem vagyok a vizek bolondja, nem vagyok
ízig vérig horgász ez most is bebizonyosodott. Az első gyanakvó kérdésem
talán elindította vagy inkább megnyitotta bátyjában a beszélő csapot és
elmondta nem mindennapi történetét. Elmondta mi nyomta a lelkét,
elmondta a tragikus történetet amelyben ő volt a főszereplő, de a
forgatókönyvet nem egyedül írta.
A halak pedig tényleg tátott szájjal figyelhették a történetet. Amikor utána
húzom be a zsinórt, hogy végzünk, görbül a bot vége. Jó lehet valami ág is
húzhatja, tekerem , tekerem és látom, hogy egy szép ponty van a horgon.
Nekem az alig 2 kg -os hal is szép. Nem értem miért nem huzigálta a zsinórt,
nem értem miért hagyta, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Amikor Assisi
Szent Ferenc vallomását olvasom kezdem érteni mert kinyitotta szemem, és
megerősítette, hogy minden ami körülvesz az ajándék. A mai nap és délután
is egy szép ajándék volt.
