A korombeliek még biztosan emlékeznek a  Ki nyer ma? (alcíme: Játék és muzsika tíz percben)  komolyzenei vetélkedőre a legendás műsorvezetővel Czigány Györggyel. A műsor 1969-től 38 éven keresztül  hétköznapokon a déli híradás után jelentkezett.

Amikor kisorsolták a párosításokat a Ferencváros a feröeri KÍ Klaksvík csapatát kapta. Mindenki, jó feröerieken kívül egy kivétellel  elkönyvelte, hogy ezt a mérkőzést már le is játszották. A fradi számára jöhet a második fordulós svéd csapat. Turi Géza, a KÍ Klaksvík labdarúgócsapatának kapusedzője lehetett a kivétel, aki szintén elismerte, hogy ez: – Valószínűleg  lefutott párharc, de azért megpróbáljuk megnehezíteni a Ferencváros dolgát, főleg az itthoni mérkőzésen” Lehet ezt megtévesztésként mondta vagy illemből, vagy csak azért mert  hazalátogat és nem akarta, hogy  esetleg kifütyüljék. A Klaksvík norvég vezetőedzőjének nyilatkozatát biztosan a vicc kategóriájába sorolták, mikor azt mondta:,, hogy talán kisebb csoda lenne megverni az ellenfelet, de úgy gondolom, hogy ez lehetséges.,, Hiába, a főnök nyilatkozata a mérvadó, aki úgy látom nem viccelt, sőt mindenkit megtréfált. Turi Géza nyilatkozatából pedig maradjon meg a jószándék.

Nagyon régi ferencvárosi szurkoló vagyok. Emlékszem, hogy nagyon sokáig a Géczi,Vépi, Páncsics nevekkel kezdődött , azt az Albert,Kű, Rákosival végződött a Ferencváros csapatának felállítása. Persze ott volt még a Meggyesi, a Juhász, a Bálint, a Szőke meg a Branikovits is, hogy nefelejtsek ki senkit. Azt fociztak, hol az Újpesttel, hol mással, sőt VVK-t is is nyertek. Tudtuk fejből a neveket, magyarok voltak fradi szívvel.

Szerda este a Ferencváros hazai pályán kínos háromgólos vereséget szenvedett a feröeri KÍ Klaksvíktól a labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtező első fordulójának szerdai visszavágóján, így 3-0-s összesítéssel búcsúzott a legrangosabb európai kupasorozattól.

Csercseszov /volt/ mester a következő 11-t küldte pályára: Dibusz – Botka, S. Mmaee, Knoester, Civic (Marquinhos, 74.) – Baráth (Ben Romdhane, a szünetben), Abu Fani, Gojak (Makreckis, a szünetben) – Traore (Owusu, 57.), Varga, Zachariassen (Lisztes, 57.)  A pályára lépő 16 játékos közül 5 volt hazai és a további 11 a szélrózsa minden irányából igazolva. No, hogy ezt a kezdő 11-t biztosan , legalábbis én fejből nem vagyok képes elmondani. A cserék nevének kiejtését  Lisztesen kívül nem is vállalom. Tudom, hogy ez foci, divat lett, igazolni, eligazolni azt a foci szívet valahol útközben elfelejteni, már nem is merem említeni a legendás fradi szívet.

Simon Tibor az egykori csupaszív fradi játékos , aki már 21 éve nincs közöttünk a szerda esti meccset látva biztosan forog a sírjában.  Nem érti mi történhetett, hol a szív, hová tűnt  a lélek. Talán szabadságon voltak és ott is maradtak. Nem ez nem lehet, hiszen Ő hogyan is fogalmazott: ,,Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!,,

Ebből a  Groupama Arénában lévő  18 187 néző semmit nem látott, nem tapasztalt. Ez meccs az egykori Wladimir Klitschko vs. Corrie Sanders boksz meccset juttatja eszembe. Az előre már győztesnek kikiáltott Klitschko  az első menetben akkora jobb egyenest kapott, hogy még a Holdról is látták. Azt úgy végezte mint szerdán a Ferencváros.

A hazai szurkolók is nagyon  észlelték ezt a semmis játékot  és többször is a nagyon gyenge vagy sejpitve valami hasonló rigmus hallatszott a lelátóról, de Sztanyiszlav Csercseszovnak is egyértelmű üzenetet küldtek az „auf wiedersehen , és a ruszkik haza” skandálásával.

Csercseszovtól a mérkőzés után megkérdezték, benyújtja-e a lemondását: „Én csakis kizárólag magamra vagyok dühös; át kell gondolni a dolgokat”  Tisztában vagyok a vereséggel. Holnap 10:30-kor edzés, a maira pedig aludnunk kell egyet és meg kell tennünk a megfelelő következő lépést.

Én már tudom azt amit már ő is tud, hogy edzés holnap 10:30-kor biztosan lesz, de már nem ő vezeti. A klub is és a szurkolók is elköszöntek tőle.

Azért ennek a meccsnek is volt egy nagyon szép pillnata. Az ünnepélyes kezdőrúgást a 89 esztendős színművész Bodrogi Gyula végezte, akit egy régi ferencvárosi ikon Rákosi Gyula készitett fel. Erre azért , bérmilyen is volt a meccs érdemes emlékezni.

Az írásom elején azzal kezdtem, hogy a  korombeliek még biztosan emlékeznek a  Ki nyer ma? Című egykori rádiós műsorra.  A Ferencváros  KÍ Klaksvík mérkőzés előtt vagy már a sorsolás után tudták, hogy Ki nyer ma, július hó 17-nek estelén a Grupama arénában.  Az akkori műsorban a sikeres válaszok esetén jutalom járt. Sajnos kedves hallgatóink ma nincs sikeres válasz, nincs ajádék, legalábbis a fradi szurkolóknak biztosan nincs.

JF

Előző cikkÉjfélt ütött az óra
Következő cikkKöszönöm, még csak lábadozunk  
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc