A zene ott kezdődik, ahol a szavak már nem elég mélyek. Minden hang, minden dallam egy-egy rezdülés a szívből – egy üzenet, amelyet nem az értelem, hanem a lélek ért meg. Amikor a zene megszólal, a szív visszhangozni kezd: együtt lélegzik, együtt rezdül a dallamokkal.

        Van valami titokzatos harmónia ebben az összecsengésben. A zene a szív nyelve, a szív pedig a zene otthona. És amikor ez a kettő találkozik, megszületik az, amire mindannyian vágyunk – a béke.

Az a csendes, belső béke, amely nem kívülről érkezik, hanem belülről árad szét, mint fény az éjszakában.

December 12-én este a zene nemcsak szólni fog – hanem összekötni: embert emberrel, szívet szívvel. Mert a béke mindig ott kezdődik, ahol a zene és a szeretet találkozik.

Vészesen közeledik az év vége – és vele együtt mindaz, amit magunk mögött hagyunk. Ez az év is tele volt nehézségekkel, kétségekkel, pillanatokkal, amikor az ember szíve elnehezült, s a remény halkabbnak tűnt a szokottnál. Épp ezért most még fontosabb, hogy újra meghalljuk, ami igazán számít: a szív hangját, a béke dallamát.

Amikor május elején pontosan egy zenei koncerten belül megszületett e karácsonyi jótékonysági koncert  ötlete egyszerre lettem jókedvű és derűlátó. Jókedvű azért mert láttam az odaadást, hogy folytatni kell. Derűlátó pedig azért , mert bizakodva látom, hogy decemberben a zene, zene hangja képes lesz egy újabb csodára: felébreszteni a hitet, a reményt és a szeretetet, ami összeköt bennünket.

Tudom, látom  és tapasztalom, hogy nem könnyű felébreszteni sem a hitet, sem a reményt , sem a szeretetet ebben az összekuszálódott világban. Tegyünk újra és újra próbát a siker reményében, tudva  azt, hogy  a világ körülöttünk néha zavaros és szeles. Erősnek maradva sem a szél, sem az idő nem olthatja ki a reményt, és nem szoríthatja háttérbe a hitet, mert ezek adják a fényt a legnagyobb sötétségben is.

A szeretet ereje pedig kell, hogy tovább lendítsen bennünket a nehézségek és megpróbáltatások hullámain, amikor az erőnk már fogytán van.

Bízom benne, hogy a karácsonyi jótékonysági koncert  is egy picit  segít abban, hogy egy pillanatra tudjuk magunk mögött hagyni a világ zaját. Tudjuk egy pillanat erejéig átélni a hit, remény szeretet erejét, ahogyan egymásba fonódva tartanak meg bennünket, és segítenek tovább haladni a fény felé.

Ez a koncert nem csupán egy karácsonyi hangverseny lesz, hanem egyben jótékonysági esemény is. Tudva, hogy közeleg a karácsony, a betlehemi csillag fényével próbáljuk megtalálni azt a „jászolt”, ahová eljuttathatjuk segítségünket – és talán még egy kis fényt is varázsolhatunk a jászol mellé.

               Nyugodtan írhatom, hogy még jóval több mint egy hónap van a fentebb leírt időpontig, de azt írom, hogy már csak alig több mint egy hónap választ el bennünket  a karácsonyi jótékonysági koncertig. Mindenkit szeretettel várunk tudva azt, hogy lehet amit teszünk csak egy csepp a tengerbe, de e csepp nélkül a tenger is szegényebb lenne.

 

Tisztelettel

JF

 

 

 

Előző cikkA színház és az élet határán – szemtől szemben Teremi Trixivel és Hábel Ferenccel
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc