Idestova 80 éve volt az emberiség eddigi legszörnyűbb háborúja. Repülő bombázók, tankok, gépfegyverek és sok minden más sietett az emberi életek kiontására. Ember, ember elleni harc volt a javából. A számadatok megrázóak, közel 100 millióan vesztették életüket: 50-70 millió katona, tengerész és pilóta, valamint 30 milliónál is több civil.
Az akkori világégés idején azért néhányan belátták , hogy szükség van egy nemzetek feletti szervezetre, amely őrködik a békén és azon, hogy a világ biztonságos legyen. Amíg az úgynevezett béke felett a strázsák őrködtek mégis valami valahol betette a lábát a békét őrzők közé. Bár sokan ismerik a múlt nagy járványait, az újra és újra visszatérő pestist, kolerát, leprát, influenzát, ezek története évezredekre nyúlik vissza. Ez talán azt is jelentheti, hogy a soknak tűnő történelmi járvány emléke a valóságban nagyon hosszú idő alatt gyülemlett fel. Azért azt meglhet figyelni, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen gyakoribbá váltak a világjárványok, mint az azelőtti századokra jellemző volt.
Ahogy kutattam a múltban a képzeletbeli dobogóra a következő három járvány jutott.
Eddig a harmadik helyet a spanyolnátha tudhatja magáénak. A 20. században tombolt, és az első világháború lezárásának környékén kezdődött, és megtizedelte a már egyébként is rosszul táplált, és a háború négy éve által megtépázott immunrendszerű Európa lakosságát. 1918-19-ben tombolt, 40-50 millió ember halálát okozva. Ez , ha jól számolom idestova 100 éve történt.
A képzeletbeli dobogó második fokát az 1520-ben kezdődött himlő járvány foglalja el. A himlő 200 éven át szedte áldozatait Közép-és Dél-Amerikában, 56 millió embert ölt meg. Történészek szerint az inka civilizáció bukását is ez okozhatta. Ez a pusztítás 500 éve történt.
A dobogó első fokát , az eddigi csúcsot és ezt remélem soha semmi nem dönti meg a történelemben az úgynevezett Fekete Halál birtokolja. Ez a járvány 1347 és 1351 között tombolt és kétszázmillió ember halálát okozta, az akkori európai lakosság mintegy 30-50 százalékát kiirtva. Az eddigi kutatások szerint ez volt a legrégebben, már vagy 670 éve.
El is érkeztünk napjainkhoz , most nem hallottunk fegyvereket, bombázó repülőgépeket, de valahol mindenütt aknamező van telis teli aknákkal. Hallottuk, hogy valahol a kínai Hupej tartománybeli Vuhan városban valamilyen Korona vírus nevű járvány 2019 végén kezd garázdálkodni. Ma már tudjuk, hogy ez a COVID-19-nek nevezett koronavírus. Decemberben még azt gondoltuk, hogy ez nagyon messze van tőlünk, ez ide nem teheti be a lábát. Sajnos a messzeség még ez év márciusában is ugyan az, tehát a légvonalban mért távolság Pozsony-és Vuhan között 8016.5 km. Nincs közel az szent. Tényleg csak összehasonlításként Vuhan város népessége 11 895 000 és a Népsűrűsége pedig 1500 fő/km². Szlovákia lakossága az utolsó népszámlálás szerint /2017/ 5 439 892 fő a népsűrűség pedig 110 fő/km². Szlovákia lefutna Vuhan város torkán.
Ebből a több mint kétszer akkora városból mint Szlovákia kelt útra ez a különös és eddig ismeretlen vírus. A világ háborút folytat ellene, komoly háborút egy ismeretlen valami ellen, ami itt van közöttünk, szedi az áldozatait és jelenleg képtelenek vagyunk ellene tenni. Az országok vezetői, kormányai teszik a különböző lépéseket, ajánlásokat, rendeleteket adnak ki, hogy lassítják és megfékezzék a vírus által kilőtt töltények telitalálatait.
A modern ember modern társadalmában sokan azt gondolják, hogy az lenne elvárható, hogy a modern technológiák és az ezzel párosuló modern tudásunk megvédenek bennünket az efféle veszélyektől. Az én olvasatom azt mondja, hogy sok dologtól meg is véd. Mondjuk az antibiotikumok révén például a régi bakteriális fertőzések ma már sokkal kevésbé veszélyesek, mint régen. A vírusokkal szemben azonban sokkal kevesebb gyógyszerünk van. Ami számomra talán nem világos és nem is annyira érthető, az az, hogy a modern vívmányok és főként az átalakult életstílus nemhogy hátráltatnák, hanem éppenséggel elősegítik a járványok terjedését.
Talán ma is elkelne közénk egy Semmelweis, aki az egyszerű klórmész-oldatos kézmosást antiszeptikumként ajánlotta majd kötelezővé tette a kollégáinak. Ez egy könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt. Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat pedig egyszerűen komolytalannak tartották. No és ebből is látszik nem lehet mindig a statisztikai adatokra támaszkodni, néha az élet ezeket felülírja.
Azért a sok – sok megtalálható adatból jól látható, hogy a járványok továbbra is az emberiség velejárói, a halálos áldozatok száma azért jelentősen csökkent az évszázadok alatt. Ez köszönhető az egészségügy fejlődésének, és annak is, hogy ma már sokkal többet tudnak a szakértők arról, miképpen terjednek a járványok, és mi lehet a kiindulópontjuk.
Most mi is itt leledzünk valahol a járványban, hogy melyik szakaszában azt talán senki sem tudja, de merem remélni, hogy inkább a lecsengő mint inkább a felfelé ívelő szakaszában vagyunk. Bárcsak így lenne, hú de jó lenne. Ugyanakkor nagyon jó lenne és mindenki üdvözölné, hogy a járványellenes intézkedések legyenek összehangoltak világszerte. Ebből a célból jött létre valamikor az Egészségügyi Világszervezet, (World Health Organization, WHO) az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik szervezete, amely a nemzetközi közegészségügy koordináló hatóságaként működik. A szervezet alapokmánya 1948. április 7-én lépett életbe, s e nap óta minden évben ez az egészségügyi világnap. Most úgy érzékelem mintha elhúztak volna mellette az események.
Az országok , az emberek a járványok idején hajlamosak befelé fordulni, és egyre kevésbé törődnek másokkal. Sajnos a tapasztalatok egész sora azt mutatja, hogy ez most sem látszik másképp alakulni. Nehéz helyzetben vagyunk, talán olyanban amelyben még soha, és ilyenkor minden tanács, ajánlás, rendelet a jelenlegi információkra támaszkodik. Fogadjuk meg az ajánlásokat, intézkedéseket. Higgyük el, és most ez a kulcs szó, hogy higgyük el , hogy értünk , mindannyiunkért szólnak vannak foganatosítva. Most ne legyenek kivételek, tudom, hogy azok erősítik a szabályokat, de ez esetben gyöngíthetik is sőt és ezt a godolatot hadd ne fejezzem be.
Itt jutnak eszembe Szécsi Pál – ,,A távollét című slágerének első sorai: Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe. Megijedtem, mint mindig, ha valahol a sziréna felhangzik. Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.,, A levegőben és alattunk az aknamezőben sajnos minden lehetőség benne van, bármikor robbanhat, de nem kell, hogy robbanjon.
Naponta találkozunk újabb és újabb dolgokkal amelyek próbálnak segítségünkre lenni. Most nem a kritika, nem a legyintés, nem a közöny és még nem is a vagányság segít. A közöny az egyetlen ellensége az embernek. Mondta Fullajtár Andrea és nagyon igaza van. Ma csak is a teljes mértékű felellőségteljes hozzáállás a megoldás egyik alap kulcsa. A mai történések közepén abból induljunk ki, hogy mi mit tennénk ott és abban a helyzetben, ha mi volnánk azok akiknek dönteni kellene. A döntés után pedig azonnal bennünket érne óráról órára kritika, hogy miért ezt a döntést hoztuk, pedig len mi tényleg csak jót akartunk. Bizonyára sok megoldás van és lesz , de az egyik legkézenfekvőbb amelyet nap mint nap elmondanak , ha egyetlen egy lehetőségünk van maradjunk otthon. Ezzel nem csak magunkra, de másokra is vigyázunk és most erre van égető szükség.
JF
