Tegnap találkozott az ország három legfőbb közjogi méltósága. Ez egy jó hír az ország lakosai számára, hiszen ők hárman az ország legfőbb mozgatórúgói, de hogy miről is beszélgettek ezt csak ők tudják. Zuzana Čaputová köztársasági elnök a legmegbízhatóbb politikus stabilan 64 százalékon áll, a kormányfő Igor Matovič 21 százalékon, a házelnök Boris Kollár pedig 20 százalékon kicsit lemaradva követik az elsőket. Igaz ezek csak felmérések, de azért sokatmondóak.
A választó elvárta volna vagy már talán nem is , de ennek ellenére egy röpke sajtótájékoztatót tarthattak volna , hogy elmondják miről is beszélgettek. Nem tartottak, pedig a kormányfő még a megbeszélések alatt is ,, kifut,, és elmondja amit el akar mondani. Gondolom ilyenkor a protokoll szabályok ezt nem engedik, meg hát vendégségben nem is illik asztalt bontani. A házelnök pedig pedig most nem szegte meg a szabályokat. Egyszóval nem tartották érdemesnek senkit arra, hogy valamit eláruljanak megbeszélésről. Ez nem egy elegáns megnyilvánulás. Emlékezzünk vissza csak röpke egy évet, akkor még azt is elmondták mikor borult az ég alja. Ez a hasonlat nem is olyan jó, hiszen azóta borult is maradt és a napocska is nagyon sokszor szabadságol.
Valami azért mégis kiszivárgott Zuzana Čaputová sokatmondóan csak annyit közölt: meglátja, milyen lesz Kollár és Matovič hozzáállása azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket közölt velük. Törhetjük a fejünket mit is mondhatott a két úri embernek, mi az amit számon kért rajtuk. Mondhatta, hogy uraim elegem van az egészből, mi a fenét csináltok, hogy a helyzet napról napra rosszabb, lehet, de mondhatta azt is , hogy nem az egészből van elegem, ha belőletek. Elképzelhető ez is, de az is , hogy azt mondták egyezzünk meg abban, hogy nem mondunk semmit, de azt majd később elmondjuk. Ezt is eltudom képzelni, hiszen a jelenlegi helyzet már réges régen túllépte a politika határát és lassan már kitöri, ha még nem törte ki az egészségügy ajtaját, kapuját és az összes ablakát. Akárhogy is van vagy volt egy rezümét kiadhattak volna a békesség kedvéért, de most erre sem futotta, majd máskor bepótolják. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kormányfő nagyon siethetett a szakértői megbeszélésre a kormányhivatalba.
Megértem, a jelenlegi járványhelyzet ezt kívánta és tényleg ezt talán csak a szakértők tudják megoldani vagy már nekik is késő. Amit délelőtt elmulasztunk a délután rá kevés. Igor Matovič a minap elmondta, hogy már hetek óta a szakértők kezében van a járványhelyzet kezelése, ő pedig csak szemlélője az egésznek, ő mossa kezeit, ő nem tehet semmiről.
Nyomatékot adva annak és kizárva azt, hogy, nem a levegőbe beszél, keddre összehívta az ország prominens járványügyi szakértőit. Hosszú órákon keresztül tanácskoztak, végül megint mint délelőtt nem közölték, mire jutottak, csak annyit mondtak: szerdán folytatják az eszmecserét. Megint törhetjük a fejünket miről is szólt a délután. Számomra két forgatókönyv lehetséges: vagy nem jutottak semmire, így nem is volt mit mondani és ezért holnap folytatják a tanácskozást, vagy pedig valaki megsúgta a kormányfőnek amíg nincs eredmény addig csitt. Igaz ezt nehezen tudom elképzeli, de már ez sem lehetetlen. Azt mondják, amit két ember tud az már nem titok, ezen a találkozónál azért ennél többen voltak, és kiszivárgott, hogy a tanácskozás során azt feszegették, hogy lehet az, hogy Portugáliában vagy Írországban eredményes a lockdown, nálunk pedig nem. Tényleg, ha ez volt a fő téma , akkor ehhez nem kellennek tudósok, szakemberek. Azt nyugodtan elmondhatom, hogy nálunk a lockdown-ról csak beszélünk, írunk, de mindenki megy amerre lát, amit senki sem ellenőriz. Az törvény melynek betartását nem ellenőrizik és a megszegéséért nem jár büntetés nagyon kevesen tartják be. Így van ez a lockdown-nal is, mert egy lezárásnak csak akkor van értelme, ha ennek betartását számon is kérik.
Kedd után eljött a szerda is , de megint nagy a csönd, és megint majd holnap elmondjuk miről is beszéltünk már két napja. Annyit azonban megtudtunk, hogy készül valamiféle e-karantén alkalmazás, de csak április végén lesz üzembe helyezhető. Április végére, no ne ez már késő lesz, jelentette ki Igor Matovič (OĽANO) kormányfő, miután szerdán ismét a szakértőkkel tárgyalt. A kormányfő azt várta, hogy az e-karantén alkalmazás már most szombaton működésbe lép. Úgy fogalmazott, hogy két hónap múlva annyit fog ez érni, mint halottnak a csók. Itt tartunk. Amúgy meg nyugodtan megmondhatta volna Sulík kormányalelnök úrnak, tőled tegnap is késő lett volna.
Ezek után mit gondoljunk, mit gondoljon a választó, a hétköznapi halandó? Biztosan megvan a maga véleménye, de ez most vaj keveset számít. Egy évvel ezelőtt bezzeg számított, de hol van már a tavalyi hó, ki emlékezik azokra az időkre. Nincs tájékoztatás, nincs sajtó, nem kell mindenről tudnunk, főleg a fontos dolgokról. Gondolom holnap vagy holnap után már lesz sajtó, születik már mondanivaló.
A tárgyaló teremben nem tudom mi található, gondolom nincs ott egy öntöttvas kályha és a kályhának ideiglenesen megépített kéménye. Pedig nagyon elkelne, nem kellene sajtózni, csak füsttel jelezni az eredményt a várakozóknak, mint a Pápa választáskor a Sixtus-kápolnánál. A jelzés hozzávalói az öntöttvas kályha és a megépített kéményen kívül, nedves szalma, olaj, szurok, hogy fekete füst is lehessen, száraz szalma és kóc a fehér füsthöz , no meg egy kis vegyi anyag a tisztább színek érdekében, és persze gyufa.
Mindenkinek egyszerűbb volna vagy talán mégsem, hiszen az a sok fekete, olajos, szurkos füst annyi jönne a kéményen amennyi csak kifér sok mindent összekormolna. Házat, ruhát, ablakot, fizimiskánkat és ne feledjük még be is lélegeznénk. Egy újabb járvány lenne a levegőben ami ellen küzdeni kellene, lehet ez esetben hamarabb megtalálnánk a gócpontot vagy az is lehet, hogy nem.
Akármely oldalról is nézem a kormányfő keddi találkozóit, köztársasági elnök, házelnök, utána a szakértők társulása. Nem semmi egy napon lebonyolítani két ilyen komoly , magas röptű , nem mindennapi találkozót. Biztosan kimerítő és megterhelő lehet. Ezek után még sajtózni is, hát kibírja ezt szuflával a vészterhes időkben, kormányfő is csak emberből van. Meghallá ezt Pató Pál úr és közbevág: „Ej, ráérünk arra még!” No de meddig, hiszen már most későn van.
