Hol volt hol nem volt, biztosan nagyon messze vagy még annál is messzebb volt egy város. Ennek a városnak annyi de annyi lakója volt, hogy két kezemen, de 100 ezer ember kezén sem tudnám megszámolni. A Jangce és a Han folyók találkozásánál fekszik , még jó hogy nem a Kis Duna és a Fekete víz találkozásánál. Igaz ott el sem férne, de van ott egy község Nádszeg a neve.
Annak a nagyon sok lakójú városnak 2018 –ban majd 12 millió lakosa volt. 2019-ben egy új – korábban emberben nem azonosított koronavírus jelent meg, amely elindult világot látni és végül világjárványnak lett nyilvánítva. 2020 januárjában a várost a kitört járvány miatt a külvilágtól elzárták. Becslések szerint ötmillió ember hagyta el a várost, mielőtt a lezárás megkezdődött. Ez a szám Szlovákia lakosságának felel meg. Tehát egy országnyi ember szedte sátorfáját és tovább ment vagy vándorútra kelt. Ezt a várost már bizonyára mindenki tudja Vuhannak hívják. Szlovákiából ennyien elmenni, megszűnne az ország , no és azután hova is mennénk.
Azért utána néztem mi is történik most abban a városban ahonnént elindult világot látni ez a nem mindennapi vírus. Olvasom, hogy Kína tűzzel-vassal, de szinte teljesen felszámolta a vírus terjedését, és bő egy év múltán Kínában gyakorlatilag nincsenek már hivatalosan újabb esetek. A totális tartományi zárlat hatásosnak bizonyult, a lakhelyelhagyási tilalom a jelek szerint bevált. Mivel Kínából száműzték a vírust, legalábbis ezt állítja a kormány, az oltás nem is beszédtéma arrafelé. Mára csupán minimális korlátozások maradtak érvényben amely leginkább a maszkhasználatban merül ki.
Erre mi történik nálunk? Lockdown van elrendelve , de a kulcsot valahogy benne felejtették a zárban. Tehát nem is kell keresni. Mos megint arról beszélnek, hogy meg kell hosszabbítani talán egy héttel a lezárást. Először is azt kell megnézni van e lezárás és milyen szinten. Ahogy fentebb írtam Vuhanban illetve Kínában a totális tartományi zárlat hatásosnak bizonyult, a lakhelyelhagyási tilalom bevált. Ahhoz képest nálunk ezt nem nevezném lezárásnak, mert annyi kivételt tettek, hogy tőlük alig látni a tilalmat.
Tudom közeledik a karácsony, tudom mindenki vásárlási lángban ég, tudom senki nem akar semmit a véletlenre és az utolsó pillanatra hagyni. A nagy üzletek előtt autók sokasága, az üzletekben pedig emberek és emberek. Ezek láttán nem nagyon tudom elképzelni, hogy valamilyen tilalom is létezik. Persze Kínában más a társadalmi rendszer, egyszerűbb lezárást és kijárási tilalmat elrendelni, de ha ott kitudták írtani el tudták taposni a koronavírust akkor itt is van rá esély.
Valahol hiba van vagy lehet a rendszerben, valamit talán nem jól csinálunk? Két éve küzdünk vele, két éve jelen van a ,, piacon,, és azt mondjuk, hogy nem vagyunk felkészülve. Igen teljes mértékben nem lehet felkészülni, igaz minden velejáróját sem tudjuk, igaz mindig érhet meglepetés. Azonban az is igaz, és ez a rémísztő, hogy ma is 30% körül mozog a pozitív tesztet kimutatók aránya, és az elhalálozási arány is nagyon magas. Akkor még nem beszéltünk más betegségekről, amelyeknek a Covidhoz semmi közük.
Rengeteg mese szólt valamikor a három kívánságról, sőt Dévényi Tibibácsinak is volt ilyen műsora. A meséket jó volt olvasni, mert valahogy a kívánságok teljesültek, Tibibácsit jó volt hallgatni, mert ő is azon volt , hogy valakinek a kívánságát teljesítse. A mesék és a műsorok végén mindenki arcán mosoly és elégedettség volt látható.
Valami olyan vagy hasonló kívánság kellene most is, hogy kicsit tudjunk mosolyogni, kicsit tudjunk örülni, és tudjunk örülni a Kis Jézus születésének.
Mi lehetne az a három kívánság? Első, hogy tudjunk magunkon erőt venni és tudjunk útját állni ennek a nem mindennapi vírusnak. Második, hogy egymásnak erőt és támaszt tudjunk adni. A harmadik pedig, hogy térjen vissza az élet a maga megszokott medrébe.
Nem is annyira ördöngős kíváságok, talán nem is teljesíthetetlenek. A mesékben és Tibibácsitól is ennél ezerszer furább dolgokat kértek és lám a kívánság mindig teljesült. Tudom azt mondják, hogy Andersen meghalt vége a mesének, Tibibácsi sem talán már a régi. Ennek ellenére jól jönne, ha a fentebb említett három kívánságból csak az utolsó teljesülne elsőnek, a többi kívánságunk teljesülésére már valahogy csak találnánk megoldást.
J.F.
