Július 2. után minden adott volt ahhoz , már a teljes lista is, hogy tényleg elinduljon egy igazi ütős kampány utolsó 3 menete. Tudom , hogy nem a 90 -es évek végét és a 2000-es évek elejét írjuk, de akkor is. A kampány az kampány és az is marad amíg politika és politikus e földön létezni fog.
Tudom nem könnyű a nyári szünetben kampányolni, de ki akarta ezt? Ha az emlékezetem nem csal a politikusok túlnyomó többsége, na tessék és itt van. Igen voltak akik a nyár előre tippeltek, és igazuk volt. Igazuk, hiszen egy lemondott kormány vitte tovább dolgainkat. Vitte volna, azt valaki rájött, hogy inkább ne vigye. ,,Hagyja a dagadt ruhát másra.,, ahogy József Attila írta, és hagyta is. Tudom, hogy csak úgy nem lehet törvényeket változtatni, na jó lehet ha van politikai akarat, akkor nem nyújthatták volna eddig ezt a ,,rétestésztát,,.
Gondolom a törvényhozó tudja, ha lemond valaki, helyébe új kell, és az új eljövetelét nem 100 – 200 vagy több napokban kell mérni. Azonnal lépni kell, Adj uram , de azonnal. Igen értem a másik fél hangját is, hogy nem volt idő felkészülni. A felkészülés nem a kampány kérdése. Amikor egy választás eredménye megszületik azonnal kell készülni a következőre, mert előbb mint utóbb ideér. Mit ad Isten most előbb ér ide, de csak 5 hónappal. Itt nincs mit meditálni, itt már el és felkészülve kellene lenni. Mert „Akinek van belső késztetése, annak tervei is vannak,” mondja Szőcs Géza. Ezzel teljesen egyet értek, ezt jól be kell vésni az agyunkba, mai szóval beégetni, hogy el ne felejtsük. Abban a pilanatban amikor a kormány lemondott, ha már nem egy nappal előbb mindenki tudta, hogy a választások szele erősen lengedez.
Mit látok a politikai porondon és inkább figyelve a magyar térfelet? Az, hogy nem egyeztek meg már rég köztudott. Az, hogy lezárták és leadták a listákat, még jó hogy időben az is köztudott. A teljes listákat nem ismerem, nem tudom a valódi okát miért kell a nyilvánosságra hozatallal húzni az időt. Eredetileg két 150-es és egy 149-s lista került leadásra. Legyen így igaz ahogy mondták. A Kékek – Híd tiltakozásképp ,,csak,, 149 jelölt nevét tette a listára, tekintettel arra, hogy néhány párt az utolsó helyekre húzós és egyben hozós neveket jelölt. Emberek ez is a taktika része, és amit a törvény nem tilt azt lehet. Miért mindig a szomszéd tehenével foglalkozunk, adjunk enni a sajátunknak azt kész.
Erre mi történik a Szövétségnél, hogyan – hogyan nem ők is csak 149-n lesznek. Tudom a nekünk segítségünkre siető pártoknál lehet, hogy 50 név is elég lenne,talán sokat is mondok. Valójában mi történt? Én azt nem tudom, hiszen az illetékesek sem nagyon. Azt sem lehet tudni, hogy valakit a 10. menetben kiszámoltak vagy leléptettek. Azt viszont tudom, hogy a 150-s szám Gyimesi Györgyé volt, aki teszi is a dolgát és már rég gőzerővel kampányol. A hatalmas plakátokon nála már megjelent a 150-s szám. Sokan csak legyintenek, átírják és kész. Ez azé nem így van, főleg nem ott és annál és akkor amikor már hatos kampánysebességbe kapcsolt. Hiba történ, az illetékes minisztériumból szóltak, hogy jobb lenne egy jelöltnek egy listán szerepelni, mert sportnyelven szólva ,,megvan fogva,,. Végül azt a másik párthoz került, lehet , hogy megtudjuk vagy az is lehet, hogy soha, hogy miért. Egyszerűen elhoppolták a Szövetség orra elől vagy mégsem. A sportban ilyenért nem egy esetben a sportolót és néha még a csapatot is kizárják. Ez talán most megúszva, az okát most ne keressük, pedig egy misét azért megérne. Van elég dolog és gond enékül is.
Nem látok belele, hogy mi fő az egyes politikai pártok konyhájában. Nem tudom, hogy minden hozzávaló belekerül e az adott ételbe vagy az lesz é végül a fazékban amit szerettek volna, esetleg nem kozmázik e oda. Főnök urak, lányok, asszonyok no ez volna a lehető legrosszabb.
Amikor nyár van, tűz a nap sugara kevesen gondolnak az emberek közül a kampányra, kivetel a felmérést készítő intézmények. Ők a nyári hőségben sokféleképp mérnek. Jól és jobban egyaránt, de kiigazodni rajtuk ember legyen a talpán. Azt olvastam valahol, hogy akinek van belső iránytűje, az ismeri a célhoz vezető utat. Azért megsúgom, a cél Alexandra Dubček tér 1. Ide kellene eljutni szeptember 30-án. A feladat tényleg nem könnyű, de ezt is mi tettük ilyenné. A 149-s számmal sem lenne semmi gond, ha egy csapat a Felvidéki válogatott méretette volna meg magát, a kutyát sem érdekelnék a számok. Erről én 2019 szeptember 8-án a következőt írtam:,, Öt százalék. Első ránézésre nem is sok, de most kicsit ,,politikásan,, ránézve nagyon, rettentően soknak tűnik. Minden országnak van válogatott sportolója ilyen és olyan válogatott csapata, aki képviseli az országot az egyes kiemelt versenyeken. Ilyen valamit kellene létrehozni a politikában is. Látjuk, hogy a képviselők is oly gyorsan igazolnak más pártokba mint a sportolók. ,, Most írhatnám, hogy én már rég leírtam, de nem. Én csak eljátszottam az akkori és a mostani időkre is vonatkozó lehetőséggel és nem többel.
Amikor ezt a pár gondolatot írom még vagy már csak 84 nap van a szeptember végi választásokig. A gond nem a szeptemberi dátummal van, a gond azzal van, hogy mindig van olyan gond a magyarokat igyekezni akaró tömörülések házatáján , amelyek nem előre mutatnak. Nem azt sugallják, hogy pár emberen kívül beindult a kampánygépezet. Ez nagy nagy hiba lehet majd a végelszámolásnál. Utána pedig ismételhetjük néhai Buzánszky Jenőbácsi szavait, aki az 1954-es elvesztett, svájci világbajnokság döntője után a következőket mondta: ,, A győztes azt mond, amit akar, a vesztes pedig mondhat, amit akar. ,, Az pedig végképp nem lesz mindegy melyik részét kell ismételni a mondatnak.
JF
