Szlovákia nem Pozsony és Pozsony nem Szlovákia

0
463

 

Iskolás koromban a földrajz órákon sokat foglalkoztunk az egyes országok fővárosaival. Megtanították velünk, hogy az ország szíve a főváros és, ha minél gyorsabban pulzál annál gyorsabban fejlődik az egész ország. Az országot érintő dolgok legtöbbje is általában a fővárosban történik.
Harminc évvel ezelőtt is fővárosunk főterén gyűltek össze legtöbben az emberek, hogy segítsék kieszközölni a társadalmi változásokat. Igaz az is, hogy más városok és falvak terei is telis tele voltak ,,forradalmárokkal,,. Mindenki a téren tette a maga dolgát, volt aki kiabált, volt aki kulccsal csengetett és volt aki szervezett.
A szervezőknek volt a legnehezebb dolga. Akkor ott nagyon kevesen tudták, hogy merre is vezet és visz a demokrácia szele. Akkor még nem tudták kit fúj el és ki tud megkapaszkodni és majdan újra tervezni. Harminc év távlatából tudjuk , hogy ki jött és ki maradt. Igaz azóta már voltak változások, hiszen az óra az csak ketyeg és ketyeg a napok és az évek pedig tovatűnnek. Az évek tovatűnésével voltak olyanok is akik már oda fentről figyelik a földi valóságot és néha nagyokat sóhajtanak.
Azt is tudjuk, hogy fővárosunknak megmaradt Pozsony. Pozsony ahol sok minden történik azóta is. Azt gondolom, hogy túl főváros orientált lett minden, a politikáról és a politikusokról nem is beszélve. Így van ez Pesten, Varsóban és még sorolhatnám nagyon soká, hogy hol, de talán ez lehet a fővárosok kiváltsága.
Azt még nem is bánnám, hogy a fővárosnak legyen igazi rangja , de azért legyenek mantinelek amelyek nem az ország határokat rajzolják ki. Azt sem bánom, hogy a törvényhozás épülete, a kormány épülete és még mi minden Pozsonyban van. Azt sem bánt, hogy rengeteg munkahely is van , de az régebben is így volt. Tisztában vagyok azzal is , hogy emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem az elfogultság vezérel, hanem inkább a tapasztalat adta meglátás.
Kicsit most, ha bekukkantunk az épületek belsejébe, megnézzük a ,, szereplőket,, mit látunk? Azt látjuk, hogy akinek sikerült magát befészkelni pozsonyban azonnal helyzeti előnybe került a nem pozsonyival szemben. Ezt az eszmefuttatást, ha leszűkítem a politikát gyakorló politikusokra akkor még jobban kidudorodik a főváros és a főváros közelségének rangja. Ezt még lehet szűkíteni a politikában is megyére, járásra, a helyzet kopírozza a fentebb írtakat.
Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az új hallatára szinte majdnem mindenki süketté válik és hosszasan kezdik mesélni, hogy az „új” miért hibás, hogy az „új” miért nem jó és valósítható meg. Garantálom, hogy a társadalom minden terén jóval előrébb tartanánk, ha az „új” elvetésére fordított energiánk pár százalékát a megvalósítási lehetőségre fordítanánk.
Most azt nem tudom, hogy a főváros e van távol mindentől vagy a fővárostól van e minden távol. Most nem mindegy, mert a politika Pozsonyból áramlik, á hol áramlik csak kocog kifelé és azt pedig elvárnák, hogy visszafelé pedig nagy sebességgel áramoljon.
Minél idősebb az ember, annál ügyesebben eligazodik a világban gondolom én nagy bölcsen. Amikor ezen gondolkodom rá kell, hogy jöjjek, hogy a kor nem feltétlenül jár együtt a bölcsességgel, még akkor sem , ha több tapasztalatot jelent. Na mindegy , ez világ nagyon sokat változott a demokrácia súlya alatt, de nagyon sok esetben megtartotta a súlytalanokat is. Harminc év után pedig már ott tartunk , hogy kezdjük érezni a súlytalanság állapotát. Kezdjük nagyon érezni, hogy az „új” elvetésére mozgósított energiák nagyon eltakarják a megvalósítás lehetőségét. Lehet, hogy nem is tisztán csak újra vágyunk, lehet, hogy csak arra, hogy meghallgassanak bennünket és arra, hogy kilépjünk ebből a súlytalanságból. Persze voltak sikerek, jó dolgok és döntések egyaránt, mint a magyar fociban csak ez mára már kevésnek bizonyul. Több kell és kicsit másképp kell már az a több.
Pont amikor ezeket a sorokat írom 66 éve annak, hogy az Aranycsapat 6:3-ra győzte le Angliát a híres Wembley stadionban. Méghozzá több mint százezer szurkoló előtt. Ma is még ezt emlegetik, pedig a világ legalábbis fociban nagyon elrohant mellettünk.
Mi is szeretünk emlékezni, mi is volt 30 éve, mi minden történt, kik voltak a főszereplők. A demokrácia vonata pedig nem áll meg minden szére – szóra, ő szépen zakatol mi pedig nézzük a füstjét, mert a vonat nem vár.
Sajnos azt látom nem vagyunk képesek kilépni Pozsony árnyékából, sok esetben nem vagyunk képesek megérteni, de még meghallgatni sem a Pozsonyon kívülieket, pedig ők vannak többen, jóval többen. A választót meg kellene hallgatni és néha jó lenne megérteni is, és nem csak a fővárosit. Pozsonyon kívül is van élet és vannak emberek akik még nem szenvednek súlytalanságban. Nem szabad elvárni , hogy mindig a választó értse meg a választottat és azt sem, hogy ő járjon fel a fővárosba. Elfogult lennék és nagyon , ha nem írnám le, hogy azért mindig vannak kivételek is.
Emberi közösséget megtartani csak megértés alapján lehet, legyen az nemzet vagy ország. Az egymás iránt való megértés és türelem a társadalom egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kelléke. Ahol ez kiveszőfélben van ott minden az összeomlás határára terelődik.
JF

Előző cikkA kisebbségi ugaron
Következő cikkRÉGI CSIBÉSZEK
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc