A kisebbségi ugaron

0
611

Ady Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja már abban az időben megírta A magyar Ugaron című versét mit sem sejtve a mai világ történéseiről. Ma is eléggé arra fele mennek a dolgok, hogy parlagon maradnak az eddig majdnem mindig magyarok által elfoglalt parlamenti székek. Parlagon, de csak egy részük és az is lehet , hogy a ránk eső része.
Az e vidéken élő ember és főleg az idősebbek sokat beszéltek a parlagon hagyott, ugaroltatott földekről. Amikor halgattam nagyapám és nagyanyám elbeszéléseit a mezőgazdasági termelésről, akkor nem is tudtam mit is jelentenek ezek a fogalmak. Már akkor is azt gondoltam, hogy amit nem tudok, hát rákérdezek, hogy mit is jelentenek az egyes általam nem ismert szavak és szóösszetételek. Így visszagondolva jól tettem és most sem teszem másképp.
Gondolják most akik esetleg olvassák ezt az okfejtést, hogy mi köze is lehet az ugaroltatásnak a parlamenthez. Először én is azt gondoltam, hogy vajmi kevés az összefüggés a két dolog között, de rá kellett jönnöm, hogy sok a közös súrlódási terület.
Akkor most tisztázzuk mi tis jelent az ugaroltatás és a parlag?
Az ugar olyan mezőgazdasági terület, amelyet adott pillanatban nem hasznosítanak, tehát egy vagy két éven keresztül bevetetlenül hagyott föld. Nevezik parlagnak is, mivel a „parlag” szó a tartósan nem művelt területet jelöl.
Miért is volt és lenne szükség ere a földhasználati rendszerre?
A válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő , mert az ugaroltatás alatt a talaj szerkezete regenerálódik, a talaj termékenysége pedig javulhat. A gond itt csak az lehetett, hogy a földterületek nagyon elgyomosodtak. Erre utal már akkor a költő ADY ENDRE is amikor nagyon találóan, megfoghatóan és félreérthetetlenül ezt írja: Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. A költő, ha élne lehet , hogy kicsit másképp írna a Magyar Ugarról, de biztosan felismernénk benne magunkat. Azt sem lehet a véletlen rovására írni , hogy a költő 142 –ik születésnapjának előestéjén rovom ezeket a sorokat.
Életünk a zajló idő sodrásában úgy halad, mint vízen úszó falevél: néha simán tovasiklik a habokon, máskor meg fennakad egy kövön, vagy kisodródik egy öbölbe, és nem tud visszatérni eredeti útjára. Olvasom az egyik írásban ezt a szépen megkomponált gondolatot. Azon gondolkodom, hogy most biztosan fennakadt egy kövön és kisodródott. Azt gondolom és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy amikor minden simán araszolgat, s az akadályokat elkerüljük, nem is számít igazán az idő múlása, nem is vesszük annyira észre . Nem vesszük észre mert sikereink, részsikereink, eredményes napjaink tartalmat adnak az idő múlásásnak. Ebben a zajló sodrásban nem vagyunk képesek vagy nem akarjuk észrevenni , hogy kisodródunk az időből, és kényszerből valahol vesztegelnünk kell.
Ma az itt élő kisebbség és főleg a magyarság vesztegel, vesztegeti az idejét és valahol kelepcébe is került. Az idő súlyát sem érezzük annyira amennyire szükséges lenne és azt sokan és egyre többen rosszallva veszik tudomásul. Sokan már azt mondják, hogy eltékozolják az időt, időnket – és ezzel együtt nem kizárt , hogy egy élet sávot is.
A napokban azt irtam, hogy egyszerűen az idő csapdájának rabjai vagyunk . Ennek a csapdának úgy látom van egy másik, rosszabb formája is ez pedig a düh, az agresszió, mely sokszor pusztít és lehúz bennünket a mélybe. A meg nem oldott konfliktusok sokszor okoznak gondot és egész nemzedékeket tesznek tönkre. A középpontban valahol a valós vagy vélt sérelmek állnak, melyeknek jelentősége már rég nem is olyan számottevő, de a hozzájuk fűződő érzések,érzelmek, indulatok megállítják az idő múlását.
Tudom, nem könnyű szembe nézni magunkkal, talán a legnehezebb, de meg kell tennünk. Utána kell nézni de alaposan, hogy mennyit és mire tékozoltunk el eddig az időnkből, mert ez az egyetlen esélyünk arra, hogy visszakerüljünk újra a víz igazi sodrásba. Valaki azt találta mondani , most tényleg nekérdezzék tőlem, hogy ki: ,,Az elpazarolt időt senki nem adja vissza ,, Valójában öt szóval , egy határozott névelővel és egy tagadó szóval elmondott mindent. Itt jön elő, a gondolat tisztaságához nagyon sokszor nagyon kevés is elég.
Sokan látják és talán még többen fogják látni, de tényleg ebben se legyen igazam, és nem fogom sajnálni, parlagon maradnak a nekünk szánt parlamenti székek. Tovább már nem is merem folytatni, hogy ugaroltatni fogjuk saját hibáinkból a miniszteri székeinket is meg még sok mást is. Azért írtam, hogy a nekünk szánt székek, mert mint a jó gazda kétnyomásos változatában folyik majd a gazdálkodás. Az egyikben folyik majd ,,termelés,, a szavazás meg mi minden, ez lesz a parlament meg a kiszolgáló anszábel. A másikban pedig majd rendszeresen ,,legeltetnek,, ott leszünk mi és hát leshetünk.
Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Írja , de milyen szépen és milyen alázattal Ady Endre A magyar Ugaron című versében. Van még pontosan a sorok írásától , és ez sem lehet véletlen kerek SZÁZ napunk február 29-ig és arra, hogy legyen ott virág. Gyorsan megnéztem mi tis jelent a 100 szám. Beigazolódni látszik amit írtam, mert: ,,Az Angyalok kérik, hogy változtassuk meg gondolkodásunkat. Kérjük Istent, hogy vezesse gondolataink irányát, és támogasson az átalakulás idején. ,, Kezdek elbizonytalanodni, ennyi véletlen vagy nem véletlen kicsit sok egy estére , egy írás erejéig. Visszapörgetem gondolataimat és az jön elő, hogy a véletlenek véletlenszerű ütköztetése nem lehet véletlen.
Most talán nyugodtabban leírhatom, hogy az ugaroltatásnak azért valami köze van vagy lehet a parlamenthez, bárcsak ne lenne. Ennek elkerülésére van még 100 napunk, holnaptól csak 99. Hazrat Inajat Khan a szúfi rend alapítója óriási terjedelmű írásművet hagyott hátra és tanításait tíz pontban foglalta össze. A 10. ponjtjának egyik mondata valahol most nagyon nekünk szól és megszívlelendő :,, Csak egyetlen út létezik: önmagunk korlátainak felülmúlása,,.
JF

Előző cikkÖSSZETARTOZÁS NEMZETKÖZI VETERÁN LABDARÚGÓ TORNA PÉCS
Következő cikkSzlovákia nem Pozsony és Pozsony nem Szlovákia
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc