Beszélgetés Nádszeg egyik legidősebb választópolgárával – Gombos Rudi bácsival

„Remélem nem haragszik, hogy így kicsit korán és váratlanul benyitottam magához. Persze azért nem üres kézzel érkeztem. Örülök, hogy jöttél , örülök, hogy még mindig kíváncsi vagy rám mondja Rudi bácsi. Mindig érdekelt és a mai napig is érdekel a időskor és az idős emberek. Most azért kicsit dillemában vagyok, mert tudom, hogy községünk, közösségünk egyik legidősebb polgárához van szerencsém, de merje ezt valaki mondani önnek. Még mindig biciklivel közlekedik, egyedül jár úgy intézkedni és még sorolhatnám.  Gondolom ez az olyan időskori állapot amelyről az emberek többsége csak álmodozhat.   Ismeretségünk már nagyon régi, lehet, hogy már jó 40 éve hallottam magáról, hogy nagyon jól kártyázik. Maga akkor volt annyi idős mint én most. Feladtuk a leckét az  olvasónak, hogy találják ki mennyi idősek is vagyunk, nem együtt hanem külön-külön. Jártam én már itt , beszélgettünk is erről –arról. Egy alkalommal megkérdeztem önt , hogy mi is ennek a hosszú életnek a titka. A felelet nem váratott soká, ön akkor azt mondta nekem- gyerek, minden reggel ki kell bújni az ágyból, és elindulni tenni valamit. Gondolom ez a véleménye azóta sem változott, sőt ezt csak megerősítheti vagy megtoldhatja. Mosolyog és elégedetten bólogat.  Még hozzá teszi huncut mosollyal, hogy azért egy kis borocska sem árt. Tudja, azért is mertem megint eljönni, mert amikor találkozunk mindig  érzem a személyem iránti barátságot tekintet nélkül arra, hogy már nem vagyok polgármester. Tudja, jól esik nekem, hogy int, hogy szól hozzám, hiszen ezek azok az élmények amelyekkel nem minden ember találkozik. Emlékszem a községi nyugdíjas találkozóra, nem igen hagyott ki egyet sem és mindig volt azért nóta is. Gondolom sok mindenről tudnánk beszélgetni, lehet, hogy egyszer időt kerítünk arra is, mert azért késztet a kíváncsiság és lenne is mit írni.  No de most nem azért jöttem, hogy felidézzük a régi találkozók hangulatát, a nótázásokat, ne adj Isten még nótázzunk is.  Rudi bácsi megért egyet mást, jót és talán rosszat egyaránt. Olyan élettapasztalatokkal rendelkezik, amilyennel kevesen. Akárhogy  is számolom  jó pár elnököt ha jobban hangzik ,,predszedát,,  ismert és hát a  polgármestereket is ismeri. Ez nem kis teljesítmény, felér több olimpiai arannyal. Pontosan ennek apropóján vagy ezért is jöttem magához, hogy érdeklődjek, hogy is látja ezt a mai világot és mi a véleménye a választásokról, politikusokról. Az időseket többször hallgattam amikor még az utcán kinn voltak a padok beszélgetni. Sokat beszéltek az ő általuk megélt világról, hányattatásaikról az akkori  világ gondjáról , bajáról. Sokan az ön korosztályából nem érték meg a demokráciában történő dolgokat, mit, hogy sokan alig páran  de ön igen.  Megélte és nap mint nap tesz vesz valamit a ház körül , no és a kertjében. A politikából is aktívan kiveszi a részét, hiszen  amikor tehette és teheti és amelyik választás érdekelte azért meglátogatta a szavazóhelyiséget. Engem  pedig érdekelne nagyon az Ön véleménye ezekről a dolgokról és ezt a következő  könyvemben szeretném leírni és kiadni.

A  Demográfiai Kutatóközpont adataiból kiderül, hogy Szlovákiában a nők átlagos élettartama tavaly 80,4 év a férfiaké pedig 73,70 év volt. Úgy a férfiak, mint a nők átlagos élettartama évről évre nő. Beszélgetőtársam  az átlagos élettartamot jócskán meghaladja és korát meghazudtoló módon tevékenykedik és mesél.

 Mit szól hozzá beszélgetünk egyet?

Na jóvan gyerek vágjunk bele…, és újra mondom nagyon örülök, hogy eljöttél és látlak. Akkor az első előtti kérdésen már túl is vagyunk, ez gyorsan ment.

1., Az első kérdés kicsit múltba a régmúltba tekintő vagy múlt idéző. Most, igazándiból arra vagyok kíváncsi mikortól is emlékszik vissza a Nádszegi történésekre, vezetőikre és mit szól a mindenkori politikához.

1921. szeptember 5-én születtem. Most már kilehet számítani melyikünk hány éves. Nagyot nevet. Nyolcan voltunk testvérek, tízen laktunk itt a szülői házban Külsőtályon. Akkor még csak egy szobánk volt, később 1954-ben épült a további rész, majd 1960-ban tovább bővítettük a házat. Apám úgy építkezett, ahogy került rá.

Mikortól is emlékezem vissza , kicsit gondolkodnom kell. Tudod az már nagyon régre nyúlik vissza, úgy 6-7 éves gyerkőc lehettem, az pedig az 1920 –as évek végére tehető. Abban az időben volt valami Sándor nevű bíró, azt a Gáspár József ott lakott az öreg temetőnél. Most azért nincsen olyan szegénység mint akkortájt volt. Mi is szegényesen éltünk, nyolcan voltunk testvérek apám nem kapott egy fillér családi pótlékot sem.

Közbe kellett kérdeznem, hogy miből is éltek?

Koldultunk. Már 8-9 évesen dolgozni kellett, akkor olyan világ volt. Akkori időben Gáspár József  volt az elnök az akkori faluvezető vagy elnök, nevezzük ahogy akarjuk adott az apámnak egy blokkot , amely akkor 10 koronát ért. Ezt a 10 koronát lekellett dolgozni, el kellett menni Eperjesre kövecset kilapátolni, alig voltam 15 éves. Hazafele jövet kellet megállni a blokkért a községházán és a bíró odaadta  és mondta, hogy én hamarabb megjárom Eperjest mint apám. Az akkori gazdák ezzel a kövéccsel reperálták az utakat a Házszer földeken, mert akkora vágások voltak, hogy elsüllyedtek benne. Meg azután abban az időben sok rossz út volt a faluban. Volt egy megegyezés a két község között ezen a téren.

1942 októberében vonultam be katonának Somorjára és három év múlva szereltem le. 1943 őszén mentem ki a  frontra, voltam Homelban (Fehéroroszország), Csernobilban (Ukrajna), Rogacsevban (Fehéroroszország). Van egy szívszorító történetem, amelyről még sokszor álmodom , most elmondom. Egy somorjai katonának kisbabája született, így hazamehetett látogatóba. Miután visszajött, egy komáromi katonának hozott üzenetet és csomagot. Hogy ezt át tudja adni, szolgálatot cserélt velem. Abból a szolgálatból, amikor helyettem ment, már nem tért haza. Tudod mi van , ha nem cserélek, ma nem ülünk itt. Az nagyon megviselt, meg azután, sokszor halott bajtársakat raktunk a kocsira, rettentő volt, hogy nem egyszer a segítségért könyörgő sérült katona a szemem láttára halt meg. Nem egyszer tartottak fejemhez fegyvert meséli szemesarkában megjelenő könnycseppel.

És hogy jött haza?

Egyszer úgy volt, hogy kiképzésre mentünk. Több százan indultunk Dunaszerdahelyről Komárom irányába gyalog. Egy orosz katonától megpróbáltam elkéredzkedni mikor Albárra érkeztünk, és csodák csodájára ez sikerült is. Kiosontam a tömegből és mikorra elhagyták a többiek a falut, én elindultam Nádszeg irányába és hazajöttem. A sors megadta nekem, hogy hazatérjek, de mennyien ott maradtak.

Most azért elmondanám hogyan is alakult a szövetkezet , mert erre is élénken emlékszem, és azt mondtad beszéljek. Valamikor a tehetősebb gazdák vezették a falut és volt egy gazdaközösség a faluban. Akkoriban is ám volt nekik is ellenfelük, mindig volt ellenfél és lesz is. A demokrácia nem létezik ellenfél nélkül, ha nincs az már nem is demokrácia. Többek között Juhos Palibáty, Gombos Árpád voltak a gazdaközösség vezetői sokra pedig már nem emlékszem, és ugye már a legtöbbje meghalt.

Mit szól a politikához?

Annyit mondok hozzá, hogy nagy a huzavona. Volt ez valamikor is , persze, hogy volt csak hát nem írtak vagy írhattak róla, meg hát mikorra eljutott a hír hozzánk már rég kisütött a nap. Most meg a tv a rádió az újság tele van politikával, legalább van mit olvasnom és néznem. Az én nyugdíjam sincs jól kiszámítva, ez megfordult már Dzurinda és Fico fejiben is. A  Csehek elintézték, lengyelek elintézték. Tudod az úgy volt, nekem  2900.-sk keresetem volt pótlékok nélkül. Utoljára Bősön dolgoztam 12 évet. Szezonmunkásnak érkeztem oda , de jól kijöttem az ügyintézővel és  technikusként folytattam- 52 munkás volt a nyakamon. Abban az időben 4000,-sk- t kerestem akkor az nagyon jó volt. Azóta is számolják a nyugdíjam mondja nevetve, de még mindig nem értek a végére. Ez is politika.

Azt már látom, hogy az elkészített kérdéseket kicsit másképp kell formálnom, de talán ez legyen a lenagyobb baj.

2., Abban megegyezünk, és ezt senki sem vitathatja el öntől, hogy helyi szinten sem emlékezik talán vissza annyi mindenre senki sem mint ön. Mondjon még valamit és mennyire változtak meg az emberek vagy a világ változott e meg?

1947 februárjában jött a kitelepítés Csehországba. „Kislányunk, Manci itt maradt a szülőkkel, mivel Jani már elmúlt egy éves, menni kellett, mentesítve azok voltak, akiknek egy évnél fiatalabb gyerekük volt. Nagy hó volt, mikor Galántára vittek bennünket, onnan hideg vagonokban mentünk. Mi Žatecba kerültünk. A feleségem biztos megfázott az úton. Kórházba került, a tüdején találtak valamit. Áprilisban, húsvétkor kiengedték a kórházból. Ez jó alkalom volt arra, hogy hazaszökjünk. A nehézségek tovább folytatódtak. Mivel hazaszöktünk, itthon nem kaptunk a jegyrendszerben élelmiszerjegyeket. Nehezebb volt a munkakeresés is emiatt.

Ez a világ már nem az a világ, annyira megváltozott, ha most gondolkozom azon , hát azt mondom, hogy most már mi tanulunk a fiataloktól.

Lehet tőlük tanulni?

Most már van a mobil, a számítógép meg ami majdnem minden fiatalnak van, tudod aza internet. A dédunokám tanított meg a mobilt kezelni. Annyira megváltozott a világ Ferikém, hogy izé , hogy van mit tanulnunk a fiataloktól. Valamikor a napkeltétől napnyugtáig való dolgozás volt. Bősön mikor dolgoztam azt mondták nem érdemes a múltat emlegetni és végképp nem belemerülni. Egyrészt sokáig tartana, másrészt pedig azt mondták miért tettünk meg mindent amit mondtak. Valahol igazuk volt.

3., Korát tekintve annyi szavazást, választást , népszavazást megért, hogy elmondani is sok, nem még leírni. Milyenek voltak az akkori szavazások , tehát úgy 1950 táján és milyenek most, hiszen van belőlük egy szakajtó kosárra való?  Milyen változásokat tapasztal 1990 óta, vagy tapasztal egyáltalán valamilyet?

A választások, volt és van belőlük elég sok. Most a választások előtt minden tele van a politikusokkal meg a pártokkal. Akkor a 40-es évek végén emlékszem, hogy a választások előtt az egyik palánkon jó nagy betűkkel ki volt írva, hogy csak az egyesre szavazzunk. Nem voltak ám papírok meg ilyenek.

És ki volt az egyes?

Azt már nem tudom melyik pártot jelölték egyessel.

Az egyik falra óriás betűkkel pedig , hogy a kettesre szavazzon. A kommunista párt is működött, működött a gazdák  pártja is. Akkort tájt a gazdák erre a pártra szavaztak, mert a gabonát eltudták adni köszönhetően a pártnak. Ennek fejében rájuk szavaztak. Akkor a kampány erről szólt, megveszem a termést és szavazz rám. Meg is vették nem csak igérték.

Háború után milyenek voltak a választások?

Háború után elég gyorsan hazatértem,  Szerdahelyen leszálltam a vonatról és hazajöttem ez 1945 Húsvét péntekén, nagypénteken volt.Húsvét vasárnap április elsejére esett. – Tudja, hogy jövőre, amikor ez a könyv is megjelenhet április elseje újra vasárnapra esik, lehet, hogy véletlen , lehet, hogy nem. – Utána megtettek milíciának.

Ez mit jelent?

Ez abban az időben olyan rendőri szerep volt.

Én benne voltam azonnal a kommunista pártban. Azért , hogy a falut valaki képviselje kifelé is. Pénzbeváltás is volt, benne volt a pénzváltó bizottságban az iskolában voltam Sárkány Dezsibácsival és Palotaival együtt. Ő volt az írnok. Kaptunk egy feladatot, aki ezer pengőst hoz azt felellőségre kell vonni, mert az volt a legnagyobb bankó. Egy valaki hozott aki olyan szegényebb paraszt volt. Én nem szóltam neki csak a Dezsibáty kérdezte humorosan, hogy hol vetted, de hagytuk, hogy váltsa be.

1948 ban voltak választások. Gottvald, Zápotocky voltak a fejesek,Benes nyugaton volt ,de 45-ben hazajött. Benes dolga volt a lakosságcsere végrehajtása. A Gottvaldék dirigáltak Benesnek.

Január 28-án voltak a választások. Akkor kezdődött úgymondom a kommunizmus.Csehországban voltam Náchodon építkezésen. Akkor már beszélhettünk magyarul, de nem nagyon csípték. A kommunisták megnyerték a választást. Talán volt demokrata ellenfél is, mert egy párt nem lehetett, de erre pontosan nem emlékszem. Aztán már csak egy párt volt. Utána meg kötelező volt a választás. A helyi szinten is kötelező volt. Nekem volt akkor egy problémám. A kocsmában összetörtem a poharakat. Véletlenül? Nem, dehogy  véletelenül, készakarva mert nem akartak kiszolgálni. Jó már záróra volt, de én ezt rosszallottam. Méregből törtem össze, mert nem adtak inni. Betyárkodtam. A kár nem egész 25 korona volt. Azután bíróság volt ebből és mégegyszer meg kellet fizetnem a kárt a bíró előtt.  Az igazolást is megmutattam, hogy már megfizettem, de mégegyszer meg kellett fizetnem és így vége lett a bírósági tárgyalásnak. A dolgok pedig jórafordultak és a kártya lapok is  jól jártak. Ez 54-ben lehetett. Helyhatósági választások voltak ebben az évben. Elmentem szavazni, de az elnök nevét áthúztam, mert volt bennem dac  az eltört poharak kétszer fizetése miatt.

Most milyenek a választások, falusi, parlamenti vagy ami ?

Én elmegyek szavazni és a kommunistákra szavazok.Tudom, hogy nem nyernek, de ha van megfelelő százalékuk a választáson az államtól kapnak pénzt.

Van valami változás 1990 óta? 

1990 óta, 1991-ben hagytam abba a munkát 10évet rádolgoztam.Érzek változást, iskolát gyúrja mindenki. Iskola, iskola, de ki fog dolgozni. Évente több ezren jönnek ki az iskolából, egyetemekről. A demokrácia bejötte után azonnal az iskola volt a téma. Sajnos nem tudnak utána a végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni és ez hiba. Szabadabb lett a világ, de mire jó ez ha nem tudunk teljesen élni ezzel. Most is törnek ám poharakat a kocsmában, nem csak én törtem, ezen a téren minden maradt a régi. Meghát mindent meg lehet venni csak pénz legyen hozzá.

4., Az Ön számára mennyire fontosak  vagy kevésbé fontosak a választások. Melyik választás az amire legjobban odafigyel? Hogyan látja ezt a sok választást és  hol is állunk, merre is tartunk?

Mindig elmegyek szavazni és ha lehet és ott vannak  mindig a kommunistákra szavazok. Most is voltam novemberben, a neved ott volt a listán másik sorban az első. Te rád szavaztam meg az orvosra a Chomcára ő az első sorban volt az utolsó ,meg egy nőre. Az első papíron meg egyre lehetett szavazni.

Ilyen pontosan emlékszik mindenre?

Naná, hogy emlékszem. Mindig átnézem otthon a neveket és azután szavazok.

A választások nem is volna probléma, viták meg kellenek mert viták nélkül nincs eredmény. Gyanakodás nélkül nincs kezdeményezés. Sok a feljelentés, az irigység.

Ha választani lehetne, akkor én újra a régi világban szeretnék élni , ezzel talán válaszoltam a kérdésre is.

5., Ön szerint mi a bajuk az embereknek a választásokkal a politikusokkal, mert  a választási helyiségek az utóbbi időben ásítoznak az ürességtől ? Mit akarnak  valójában az emberek ?

Erre néhéz válaszolnom. Már unják az egészet a választásokat meg a politikusokat is. Meg aztán milyen a kedvük az embereknek. Én az Orbánnal meg volnák elégedve. Mindenkire gondolt már eddig. A Fico megfelel. Bugár megint már ott van az elejétől , ismeri a politika minden fondorlatát. Mindig mást akarnak az emberek attól ami éppen van. Az sohasem jó ami van, pedig volt ettől már sokkal rosszabb világ is.

6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ?

Én már mondtam miszerint választok. A kommunistákat választom és kész. A neveket nem ismerem, de kiválasztok 3-4et és karikázok. Fele nő és a fele férfi a rend kedvéért. Én otthol átnézem, áttanulmányozom milyen a végzettsége, sokat is olvasok, tévézek  és  már felkészülve megyek a plenta mögé. Akár hiszed akár nem, bármikor is lesz választás és megérem én mindig rájuk szavazok. Az öregek már kiestek, meghaltak ezért keresek fiatalokat.

A faluban őszintén megmondom a polgármesterre nem szavazok, csak a képviselőkre. Neked a képviselőidre szavaztam.

Polgármesterre mért nem szavaz?

Azt tudtam, hogy Te rád úgy is sokan szavaznak, meg olvastam az írásodat ahol azt mondtad vagy írtad, hogy nem mondod senkinek sem, hogy szavazzon rád. Nem akartál nyerni, de mindig nyertél.

Így van? Így, jól emlékszik erre is, tehát ahogy látom olvasta amit írtam.

Olvastam ám és megjegyeztem azt mondatod, és gondolkodtam miért is írsz ilyen marhaságot. Mindenki azt írja, hogy szavazzanak rájuk, te meg azt hogy ne. Nem igazodok ki rajtad.

7., Mit kell tudni illetve kellene tudni a választóknak ahhoz, hogy a plenta mögött jól tippeljen, jó döntést hozzon? Úgy látom  és tapasztalom, hogy nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó, inkább az újabbnál újabb ígéretek és egy szebb jövő kép érinti meg a választót, önnek mi erről a véleménye?

Aki elmegy szavazni és bemegy a plenta mögé már tudnia kellene kire szavaz. Aki ott dönti el, annak mindegy milyen széljárás van. Én ahogy már mondtam tudom kire szavazok és a véleményem nem változik, mert mindenki hibázhat, hozhat rossz döntést , de akkor is ki kell állni mellettük. Ahogy mondtam én ha lehetne a múltat választanám. Ami megtörtént az a biztos, és akkor ők voltak. Igérni, azt mindenki tud, csak dolgozzanak és azután majd újra választják őket. Ehhez azonban türelem kell, amiből pedig alig van.

8., Mit szól ahhoz, hogy általában senki senkivel nem akar megegyezni, senki senkivel nem akar beszélni. Ez lenne az igazi politika. Megbékélt ön már ezzel a való világgal és mit üzen a politikusoknak ?

Hát Ferikém azt csak úgy tudnám elmondani, hogy a szomszéd a szomszéddal úgy van, hogy csak szomszédok vagyunk. Semmi több. Valamikor összejártunk, ide-oda. Szegény világ volt , néha egy kanál sóért át kellett menni a szomszédba és már beszéltünk is. Este összejártak az emberek szórakozni, beszélgetni ez ma nagyon hiányzik, pedig biztosan lenne rá mód.

Most miért nincs ez pedig most is emberek vagyun szomszéddal mindennel együtt? 

Hidd el, erre én sem nagyon tudom a választ, pedig ennyi idős koromra tudhatnám. Gondolkdtam már ezen mi is lehet a gond, egyszerűen elszaladt velünk a világ. Pedig a ,, predszedák,, is kijártak segíteni , ha valami gond volt. Gáspár Béla az egykori elnök is tudom, hogy ha kellet kiment, hogy ne legyen vita, hallottam te is kijártál.  Tudod az irigység a kapzsiság nagyon elrontotta az embereket. Így nem nagyon lehet megegyezni ha nem is beszélnek egymással. Inkább eltávolodunk egymástól. Nekem már mindegy, de azért mégsem. Ez vonatkozik a politikosokra is , megy a huzavona azt nem is akarnak megegyezni. Mindenki vezető szeretne lenni, az meg nem megy.

Mit üzenek a politikusoknak?

Tegyék a dolgukat és vezessék jó fele az országot.

9., Önnek is volt  gyermekkora, kamaszkora és egy hosszú életutat jár. Bizonyára önnek is volt ilyen vagy olyan kívánsága korától függően. Mi lenne az ön  három kívánsága?

Gavallér is voltam, betyárkodtam is, kártyáztam is, nótáztam is. Nekem már nincs három kívánságom, én megvagyok elégedve. Én a sorstól megkaptam a három kíváságot. Nekem valahogy úgy sikerült minden, hogy voltam csoportvezető, technikus, kaszáltam, kapáltam meg ami gyütt. Szenvedtem is meg jobb is volt. Gyerekkorom az igen rossz volt. Mondhatnám azt , hogy utca gyerek voltam. A  97 –dik életévemet taposom, hát mit kívánjak én még, persze legyen még egy kis egészség. Esetleg, ha kívánnék még mást is azt a teremtő sem nézné már oly jó szemmel.

10., Ilyen élettapasztalattal a háta mögött és remélem , hogy még lesz belőle mi az amit másképp kellett volna és kellene csinálni helyi és országos szinten egyaránt ?

Tapasztalatokról én igen sokat tudok beszélni. Kiismertem magam sok mindenben. Nem tudok és nem is lehet üzenni, mert azt amit üzennék azt már nem lehet megcsinálni. Dohánytermelés, kendertermelés, máktermelés ez be van tiltva. A fitalság már nincs hozzászokva a mezőgazdasági termeléshez. Inkább várják a segélyt, de tisztelet a kivételeknek. 13 évesen markot szedtem és lám még mindig itt vagyok.

Ha maga volna a polgármester mit csinálna másképp?

Mit csinálnék másképp, mondja halkan mosolyogva. Annyit tudnák ehhez szólni, ahogy mondtam értek én sok mindenhez, de ehhez bizony nem.  Annyit jelent, hogy nem csinálnám. Ilyen egyszerű.

Rudi bácsi ezt a kérdést pedig nem szeretném kihagyni. Mit szól a magyarság kérdéséhez vagy ön számára mit jelent magyarnak lenni, és mit kéne tenni, hogy megtudjunk maradni szülőföldünkön magyarnak?

A szülők többsége kapaszkodik a szlovák nyelvhez, hogy a gyerek boldogulni tudjon. A nyelvtudás nagyon számít. Fiam, lányom magyar iskolába jártak. A szlovák nyelv fontos egy itteni magyar gyereknek, minden szempontból. Amikor 1949 ben elmentem gazdának Spatincére, akkor már azért lehetett magyarul beszélni, a törvény megengedte, de a magyar szót azért nem igen akarták. Nem értettem a földet bemérni a métermázsa jelölését a napraforgót hogyan mondják, de azért megtanultam. Meg kell tartani a nyelvet, még akkor is, ha más nyelvet is tanulunk a sajátunkat nem szabad félretenni, mert az az első. Ez pedig záloga lehet a megmaradásunknak is és tudod biztosan, hogy az embernek az arcára idővel kiül a lelke, az enyémre ennyi év után nemhogy kiült, de már rá is telepedett.

Még azért végére egy mondatot modhassak.

Tessék.

Nem régen jártam a Chomča doktorúrnál. A nővér megnézett és amikor a doktorúr a receptet kezde írni és a születésemhez ért, rá nézett és azt mondta meséljek. Mesélnék én, de kinn sokan vannak. Akkor csak annyit, hogy mi a hosszú élet titka, hiszen maga már lassan 97 éves lesz. Így van doktor úr, én már 97 leszek. Ehhez csak szerelem kell. A doktor elmosolyodott és lehet, hogy még most is mosolyog, de nem baj hadd mosolyogjon.

A beszélgetés végén még elmondja, hogy egyáltalán nem érzi magát olyan öregnek. Azt sajnálja, hogy már szinte minden kortársa elhunyt és így nincs szórakozó társa, nincs kivel kártyáznia.

Köszönöm, számomra egy tartalmas, élvezetes és egy életre szóló beszélgetés volt. Bárcsak minden idős embert ilyen jó egészséggel és jó kedéllyel áldott volna meg a jó Isten.

Isten éltesse még nagyon soká és találkozzunk együtt 2021 szeptemberében.

Tudod mit Ferikém legyen úgy érjed meg és én várlak.

JF