„Hejrá Nyározsd!” – kézilabdás múltidézés Németh Pállal és Jolánnal

0
833

„Hejrá Nyározsd!” – kézilabdás múltidézés Németh Pállal és Jolánnal

NYÁRASD | Tripla jubileumot ünnepeltek idén Nyárasdon – ebben az évben töltötte be 80. életévét Németh Pál, aki a kereken 50 éve alakult nyárasdi kézilabda-szakosztály szíve-lelke volt, s amellyel edzőként éppen 40 éve harcolta ki az élvonalba jutást.

A nyárasdi kézilabdának a 70-es években a csodájára jártak. Egy szinte csak helyi lányokból álló együttes nemcsak méltó ellenfele volt a csehszlovák élvonal élcsapatainak, hanem rendszeresen le is győzte őket.

A siker fő kovácsa Németh Pál edző volt, aki tanítóként először csak le akarta foglalni az unatkozó lányokat.

Kiterjedt kapcsolati háló
„Akkor nem az volt a szokás, hogy letanítottuk az órákat, és mentünk haza, hanem délutánonként sokáig beszélgettünk a kollégákkal a tantestületiben. Az udvaron is sok gyerek játszott délután is, kimentünk hozzájuk. Aki néptáncos volt, az elkezdett velük táncolni, akinek jó hangja volt, az énekelt. Egy kolléga a fiúkkal focizott, nekem maradtak a leányok, velük kezdtünk kézilabdázni. Nem úgy indultunk, hogy tíz év múlva országos bajnokok leszünk” – elevenítette fel a kezdeteket Németh Pál.

Kézilabdamúltja nem volt, szülőfalujában, Bélvatán futballozott, később a komáromi gimnáziumban kosárlabdázott. „Kézilabda-analfabétizmusa”, ahogyan ő fogalmaz, azonban a hasznára vált: rutinszerű beidegződések helyett folyamatosan képeznie kellett magát. Igyekezett személyesen eljutni a világeseményekre, komoly kapcsolati hálót alakított ki az NDK-ban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában és természetesen Magyarországon is.

Felesége, a nyárasdi csapat egykori átlövője, Németh Jolán hangsúlyozta, az edzőnek köszönhetően a nyárasdiak már másodosztályú csapatként is erőnlétileg az élvonalbeli együttesek előtt álltak. „Alacsony csapat voltunk, Pali mindig mondta, addig kell gólt dobnunk, amíg nem állt fel a fal, mert utána már nem látjuk a kaput – idézte fel nevetve a régi utasításokat Németh Jolán. – A férfiak Európa- és világbajnokságát mindig nagyon alaposan elemezte, mert azt mondta, négy-öt év múlva a nők is ezt fogják játszani.”

Németh Pál ma is büszke rá, milyen kiterjedt kapcsolatrendszere volt: „Az NDK-ba kis túlzással úgy jártunk, mint az üzletbe. Magyarországon 80 csapattal volt kapcsolatunk, a győriekkel 74-szer játszottunk felkészülési mérkőzést! Néha szóltak a lányok, Pali bácsi, menjünk át Magyarországra, mert már elfogyott a Pepsi Cola! Nálunk még ilyesmit nem lehetett kapni. Akkor telefonáltam a győriek edzőjének, akik persze mindig örömmel fogadtak.”

Falusi kupagyőztes
A nyárasdi egyesület a csehszlovák kézilabdatérképre is felkerült. A szakosztály 1969-ben alakult, amikor az iskolai csapat játékosai befejezték az alapiskolát, de szerették volna folytatni a játékot. Három év alatt az ifjúsági lánycsapat 162 meccsen mindössze egyszer kapott ki, kétszer remizett, 159 meccset pedig megnyert, gólkülönbsége egészen lélegzetelállító, 926:336 volt.

Németh Pál
Németh Pál ma is követi a sportéletet (Somogyi Tibor felvétele)
Ezután 1972-ben megalakult a női csapat, két szezon után feljutott a divízióból a Szlovák Nemzeti Ligába, ahol négy egymást követő évben is a második helyet szerezte meg. Az 1977/78-as idény azonban egy óriási sikert is hozott: a Szlovák Kupa négyes döntőjében a nyárasdiak másodikok lettek, de ezzel bejutottak a Csehszlovák Kupa négyes döntőjébe, amelyet végül két győzelemmel és egy döntetlennel megnyertek!

Az esemény 40. évfordulójára kiadott „Hejrá Nyározsd!” című szép kiállítású brosúrából olyan érdekességek is kiderülnek, hogy a csapatkapitány Németh Jolán a kupadöntő előtti napokban sikeres államvizsgát tett a Pozsonyi Műszaki Egyetem építészmérnöki karán, ez pedig olyan felszabadulttá tette, hogy 22 góllal a torna egyik legeredményesebb játékosa lett.

Sem előtte, sem azután nem fordult elő, hogy a kupát egy másodosztályú, „falusi” csapat nyerte volna meg. Ahogy Németh Pál fogalmaz a Kézilabda szívközelből című könyvében: az a csapat, amelyik tíz évvel korábban biciklivel érkezett első hivatalos mérkőzésre Csilizradványra, most Párizs Orly repterén szállt le a KEK-meccsére érkezve…

Motiváció magyarul
Nyárasdon ünnepnek számított a kézilabdameccs. A falubeliek fehér ingben, fekete mellényben, kalapban indultak a mérkőzésre. „Úgy készültek a meccsre, mint egy színházi előadásra” – jegyezte meg Németh Jolán.

„Mikor egyre többször megvertük a rangos klubok csapatait, kialakult a nézőterükön egy ellenséges, lekicsinylő légkör, hiszen a nevünkben is benne volt a »Družstevník« szó. Engem meg az motivált, hogy ha majd eljönnek hozzánk, akkor nálunk ebből semmit nem fognak érezni a játékosaik. Nagyon büszke vagyok rá, hogy úgy jártak ide a csapatok, mint haza” – tette hozzá Németh Pál.

Az 1978/79-es szezonban a hőn áhított feljutás is összejött, a nyárasdiak a csehszlovák élvonalban szerepelhettek.

„Mivel az élvonalban csak fedett csarnokban rendezhettek meccseket, Komáromban játszottuk az első hazai mérkőzésünket. Előtte bokszmeccs volt a stadionban, azok a nézők maradtak ott, akik a bokszra is jöttek. Első dolguk volt, hogy paradicsommal jól megdobálták a bírót. Letiltották a pályát, de az nekünk csak jó volt, mert Pozsonyban a Pasienkyn, egy gyönyörű stadionban játszhattunk, még több néző előtt” – magyarázta Németh Jolán, egy kicsit arra is utalva, azt a csapatot nem is kellett külön motiválni, örültek annak is, hogy a sok betonon lejátszott mérkőzés után egy szép csarnokban léphettek pályára.

Németh Pál szerint a motivációs beszédeknél nagyon fontos a nyelv is: „Azt gondolom, nem lehet úgy beszélnie egy edzőnek, hogy fordítják a szavait. Amikor már volt néhány szlovák játékosunk, az edzéseket szlovákul vezettem, de a motivációs résznél elnézést kértem tőlük, hogy most mondok néhány mondatot magyarul. Azokban a magyar mondatokban öt-tíz gól benne volt, az hétszentség!”

Ünnepi kiállítás
50 éves a nyárasdi kézilabda címmel december 28-án, szombaton 15 órakor kiállítás nyílik a község kultúrházában, amelyen az elmúlt fél évszázad sikereire, jelentős eseményeire emlékezhetnek a látogatók. A megnyitón Bacsó László polgármester és Németh Jolán mond köszöntőt, és J. Mészáros Károly, lapunk munkatársa, valamint Batta György író, publicista idézi fel a dicső kézilabdamúltat.

Piri, a fakír
Nyárasdról két játékos is bekerült az 1980-as moszkvai olimpiára utazó csehszlovák válogatottba: Németh Jolán és Polačekné Angyal Piroska, Piri, akit Németh Pál azóta is a régió legjobb sportolójának tart.

„Szakmailag hihetetlenül megelőzte a sportágát, kiváló jobbszélső volt” – dicsérte egykori védencét Németh Pál. „Ő nem hibázott, ha bevetődött, már mentünk vissza, mert tudtuk, hogy az biztosan gól” – emelte ki a volt csapattárs Németh Jolán.

Azóta már napvilágra került történet, de nem lehet elégszer felidézni, hogy Angyal Piroskának eltört a lábujja az olimpia előtti utolsó barátságos mérkőzésen, de eltitkolta a sportvezetők elől, úgy játszotta végig a moszkvai tornát.

„Az utolsó felkészülési meccs után látom, hogy Piri csak ül az öltözőben, sír. Azt mondja: húzd le a cipőmet, nem tudom levetni. Lehúzom a tornacipőjét, csupa vér a zoknija. Valaki olyan szerencsétlenül esett rá, hogy eltört a lábujja, de úgy, hogy már vérzett. Te Piri, hát most mi lesz? – emlékezett Németh Jolán. – Valahogy összeraktuk, beletettük a zokniba a lábát, felmentünk a hotelszobába. Szólni kellett a szobatársainknak, mert jajgatott jobbra-balra. Jana Kuťková ránkripakodott: Meg vagytok őrülve, ezt nem szabad mondani, akkor nem jöhetsz Moszkvába! Piri, ezt kibírod! A megnyitón magas sarkúban nem tudott volna felvonulni, de letörte a cipő sarkát, csinált belőle laposat, aztán ott méltatlankodtunk, hogy hát ez a gottwaldovi gyár, milyen cipőket adott… Az volt a szerencsénk, hogy a magyar válogatott ugyanabban az épületben lakott az olimpiai faluban Moszkvában, ahol mi, és az ő orvosuk minden meccs előtt összekötötte Piri törött lábujját a nagyujjával, és lefagyasztotta. Mindig bevérzett neki, de játszott. Ő egy fakír!”

Németh Jolán
Németh Jolán a csapat egyik kulcsembere volt (Somogyi Tibor felvétele)
Nem munka, hanem öröm
Németh Pál már jól megérdemelt nyugdíjas éveit élvezi feleségével, s azzal foglalkozik, ami gyerekkorában is mindig örömet okozott neki: állatokat nevel, zöldséget-gyümölcsöt termeszt, de a sportot is figyeli, rendszeresen olvassa a sportsajtót, a tévében is figyeli az eseményeket, és többször is elolvassa azokat a volt játékosaitól kapott kiadványokat, amelyek a legendás, Puskás-féle Aranycsapatról szólnak.

„Amikor nyugdíjas lettem, feltettem a kérdést, mi az, amit szerettem az elmúlt hatvan évben csinálni? Rájöttem, hogy 14 éves koromig voltam a legboldogabb, állatokkal foglalkoztam, mert a nagybátyámék középgazdák voltak. Minden férfi a háborúban volt, nagypapám már rozoga állapotban volt, de én kis taknyosként el tudtam vinni a teheneknek a kórót, és fel tudtam ablázni a lovat, és büszkén ültem a faluban a bakon. Az a ló a falu legszebb lova volt, és én, a kis ember elöl járhattam a lóval, és tarthattam a gyeplőt. Ez olyan, mintha fehér Mercedesszel furikáznék most. Szabad voltam, boldog voltam, hazahajtottam a teheneket, körülnéztem az erdőben, minden madarat ismertem, beszélgettem velük… – mesélte lapunknak látogatásunkkor. – Nyugdíjasként azt mondtam, ezt kell most visszahozni. Joli felépítette a házat, nekem meg megengedte, hogy hátul egy kis gazdasági udvart létesítsek. Nekem ez nem munka, hanem öröm.”

Drámai végjáték, emlékezetes gól
Az 1985/86-os szezonban a nyárasdiak az IHF-kupában szerepelhettek, és a második fordulóban a német Lützelinden együttesével találkoztak. A hazai 22:21-es vereség után Németországban a meccs vége előtt nem sokkal 22:22 volt az állás. A drámai végjátékot Németh Pál és Németh Jolán szinte egymás szavába vágta idézte fel.

Németh Pál: „Csordultig tele volt a csarnok, a hazaiak már elkönyvelték, hogy csak lejátsszák a meccset. Én azt mondtam: lányok, ne hozzunk szégyent a fejünkre, az országot képviseljük. Csodálatosan játszottunk. Közeledett a vége, egál volt.”

Németh Jolán: „Elveszítettem a labdát, majd kiállítottak, és a németek indítottak. Ez volt a nagy hibájuk. A döntetlen elég lett volna nekik, de nyerni akartak. A kapusunk leszedte a labdát a kilences előtt, és visszaindított, Piri valahogy keresztbe futott a pályán, összeszedte a bal szélen és bal kézzel, 0 szögből gólt lőtt.”

Németh Pál: „Balkezes lévén óriási bravúr volt!”

Németh Jolán: „Én már a padon ültem, Pali majd’ bekapott mérgében, ezért mi ketten nem is láttuk, mi történik.”

Németh Pál: „Mintha a világ véget ért volna. Háromezer ember sokkban. Akkor fordultunk a pálya felé.”

Németh Jolán: „Csak azt láttuk, hogy a lányok boldogan egymás hegyén hátán a pályán, a csarnokban meg síri csend van. Akkor fogtuk fel, hogy Piri belőtte a gólt.”

Németh Pál: „A német közönség először elnémult, aztán felálltak, és állva tapsoltak bennünket. Ennyire sportszerű közönséggel sohasem találkoztunk később sem. Az ünnepléshez készített pezsgőket nekünk adták, tele volt az öltözőnk pezsgővel.”

Bőd Titanilla
2019. december 20. 11:21
Új szó


Előző cikkKérdések és válaszok- Dr. Racsko Pál
Következő cikkVirul a veteránok focija
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc