Választások -2018 november 10.

0
557

Hosszú idő után nem érintett az önkormányzati választásokban. Hogyan érinti ez önt és érzi magát?

Sokféle érzés kering bennem, hiszen először 1987-ben voltam megválasztva vagy inkább rám kellett szavazni. Ennyi idő távlatából már majdnem mindegy. Fontos azonban, hogy igazándiból akkor kerültem be a község vérkeringésébe.  Az első igazi megmérettetés 1990-ben volt amikor már az emberek választhattak a jelöltek közül. Akkor az első körzetben a legtöbb szavazatot szereztem és így lettem azután képviselő, és utána a képviselők megválasztottak alpolgármesternek. Akkor még 30 képviselő volt . 1994 – től pedig  hat alkalommal indultam és nyertem, hol több, hol kevesebb különbséggel, kétszer pedig egyedül voltam. No és volt egy számomra sikeres népszavazás. Összegezve hat időszak alatt hétszer nyertem.  Két éve pedig gondoltam egy merészet és tovább álltam. Tovább álltam, de a község, közösség minden rezzenése érdekel. Az a 30 év nem múlhat el csak úgy, hogy fogom a kalapom és nem érdekel az egész történés, mert akkor előtte sem érdekelt volna igazándiból.  Nagyon is érint, hiszen egy csapatot kellett állítani az ez évi önkormányzati választásokra és a csapat mint a fociban 11 tagból kell állni. Ez sikerült és rendszeresen találkozunk. A rendszeresség heti találkozókat von maga után, és persze mondjam azt, hogy kampánydélutánokat és esteket.  A kellet állítani talán erős kifejezés lehet, de amikor verseny szellemet akarunk kialakítani és választási lehetőséget adni akkor tenni kell és nem is keveset. Az elmondottakból talán kiderül, hogy jól is érzem magam , hiszen van tennivalóm és nagyon sok lehetőség van amit ki kell aknázni.

Miért kell verseny szellemet  kialakítani egy választáson, nem kell leszűkíteni csak az önkormányzati választásokra?

Ez egy nagyon jó kérdés, de a válasz nem lesz olyan egyszerű és főleg nem egy tőmondat meríti ezt ki. A sport amihez lelehet mérni legtöbb esetben a versenyt, mert azt szoktuk meg, hogy vannak elsők és dobogósok meg helyezettek. Általában a jobbak a felkészültebbek nyernek és viszik el a pálmát, de mondjuk a küzdősportokban lehet, hogy néha a szerencse is komoly faktor az eredményt illetően. Az ökölvívást említeném, mert itt látható néha egy hatalmas lengő csapott és a felkészültebb sportolónak annyi, de a lényeg ezután jön, hogy amikor a padlóztatott, kiütött versenyző felkászálódik jön a baráti ölelkezés. A választásokon is ezt szeretném látni, talán valamikor így indult, de most már talán nem így van, hogy a vesztes kezet ad a győztesnek, vagy győztes a vesztesnek. Valahol ennek így kellene működni, mert a választásokon is mindig lesznek  győztesek és legyőzöttek, itt nincs dobogós hely.  Az élet más területén is jelen van a verseny szellem , de ahol nem a ki kit győz le a működő, de inkább az, hogy ki lesz a jobb. Nagyon idekívánkozik Albert Einstein egyik mondása, amikor megfogalmazza, hogy –Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban. Ezt nagyon meg kell fogadnunk , ha előre akarunk lépni ami a politikai kultúrát illeti. Azt vettem egy idő után észre, hogy a választások  már nem a versenyről szólnak, szólnak mindenről és főleg az ellenségeskedésről, gyűlöletről az intoleranciáról és még sorolhatnám. Emberek vagyunk és mindenki más  másképp  gondolkodik és másképp közelíti meg a célt. Valamikor azt akartuk, hogy ne legyen minden egysíkú és főleg ne a politika, no ezt elértük és mára már ez sem a legjobb. Azt gondolom amit ma demokráciának nevezünk majd idővel megformálják, átnevezik mert tudom, hogy nem ez legjobb, legbeváltabb társadalmi rendszer. Ez így van rendjén, a fejlődést nem lehet megállítani, és aminek jönni kellaz majd jön is. Tehát versenyezzenek a jelöltek a pártok, a mozgalmak meg akik, de tényleg versenyezzek ellenfélként és ne ellenségként. A verseny lecsengése után pedig tudjanak egymásnak egy jó volt a verseny szóösszetételt egy gratulációval megspékelni. Na valahogy csak sikerült összeszednem. 

Azért most önkormányzati választások lesznek, kanyarodjunk vissza. Bizonyára ennyi választás után sok tapasztalatra tett szert, ha most indulna mit tenne másképp?

Erre mondják azt , hogy a gibicnek semmi sem drága. Komolyra fordítva a szót mondhatnám azt , hogy semmit hiszen mindig nyertem amikor indultam, de ez így nem igaz. Nem igaz mert nagyon sok minden változott, a történet sok esetben nem az elvégzett munkáról szól. Szól arról, hogy hol az elkövetett hiba, miért nem sikerült és sokszor a megvalósított dolgok keveseket érdekelnek. Gondolkodtam azon, hogy miért van ez így. A válasz nagyon összetett, de megpróbálom érthetően röviden leírni. Az ami létrejött, megvalósult arról már ne beszéljünk, beszéljünk a hibákról, hibázásokról mert ez cseng jobban. A jó hír alig érdekel már valakiket, de a negatív, a rossz hírek haddne mondjam és itt prábolok finoman fogalmazni az elferdített hírek azok gyorsan terjednek, szinte szárnyon járnak. A tapasztalatok azt mutatják , hogy a jót is el kell mondani nem elég elvégezni. Kellően tudtára kell adni az embereknek, hogy az a bizonyos sült galamb is csak a megterített asztalra esik. Amit sohasem csinálnék másként, az pedig a mindenféle kitalált, elferdítetett , felturbózott , anonym megjelenítésekre ugyanúgy visszaválaszolni. A saját utamat járnám, ami sohasem volt könnyű , és nem a másik ellen szólna a történet még akkor sem , ha néha az ilyemár kevésbé hihető. Ami mindig megnyugtat, igyekeztem tenni a községért, közösségért. A döntéseket mindig a maguk idejében kell meghozni, amit 20 évvel ezelőtt hoztam, lehet, hogy ma azt már nem lehetne abban a formában meghozni.  A mai napig tartom magam a Bibliában leírtakhoz „Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.” (Mt 5:39). Ez az egyik magyar mondás alapja , amelyik így szól: „Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel”.

Tehát a válasz, finomítanám a kommunikációt ésnem csak a nem sikerült dolgokról regélnék, ha nem elmesélném még azt is miért jobb a pázsitszőnyeg a vetett fűnél.

Valójában miről is szólnak az önkormányzati választások?

Általában minden választásnak a választókról  illetve az adott régió polgárairól kellene szólni. Az önkormányzati választásoknak  szintén az adott községről, annak lakosiról kellene szólni. Amit én mindig elmondtam és elmondok, hogy ezek a választások kell, hogy legjobban visszaadják a választó és a megválasztott kapcsolatot. Itt ismeri legjobban a választó a jelölteket talán a nagyvárosokat kivéve , de az sem biztos. A választások előtt és után is itt a legszorosabb a kapcsolat az emberek között, habár már nem olyan mint valamikor, de javítható, sőt javítani kell. Úgy tűnik, hogy a pozíció és az anyagi javak utáni vágy elfogadhatatlan mértéket ölt  közösségünk életében. Eltűntek a védett értékek, a biztonság, a stabilitás, és ezzel társadalmi életünk alapjaiban rendült meg. A társadalmi életünk, ha  alapjaiban megrendült akkor ez vonatkozik a társadalom minde egyes zugára, rezzenésésre. A mostani választásokkal már átlépjük a 2020-as évet ami annyit jelent, hogy a változások után 30 évvel leszünk és valamin gyorsan változtatni kell vagy kellene.

Ne haragudjon, hogy közbebágok, de Ön egész végig benne volt a történések közepében és most azt mondja valamin gyorsan változtatni kell vagy kellene, miért?

Pontosan azért mert látom az irányt és látom a lehetőséget az irányváltáshoz. Itt a politika jelenlétéről és nem jelenlétéről is szó van. Ahol pedig politikáról beszélünk vannak politikusok is lett légyen az önkormányzati, megyei illetve országos és még európa parlamenti is, hiszen mindenki valahová kötődik, valahol lakik. Nem azt mondom, hogy a politikát teljesen mellőzni kéne az önkormányzati választásokon, de a politikai csatározásokat a minimumra kellene csökkenteni.  Konszenzusra jutni a pártoknak a jelölteket illetően, hogy ne minden párt indítson csak azértis jelöltet, persze függetlenként mindenki indulhat aki teljesíti a törvény által előírt feltételeket.  Ez azután nagyon megosztja a közösséget, a szavazatokat, és persze mindig a vesztesben marad valami kis tüske is. Ez községi szinten szerintem elérhető, talán városi szinten nehezebb , de nem lehetetlen. Mi kell hozzá ? Szerintem a másik gondolkodásának tiszteletben tartása, egy másik pártban lévők elfogadása ésnem ellenségként kezelése. A társadalmi élet területén megjelentek a politikai pártok közötti csatározások és nem a versenyek. Ez nagyon nem jó mert a csatákban elesnek a versenyekben pedig ,,csak,, veszítenek. Mindenki nem lehet a győztes, de rá kell jönni arra, hogy a választások legnagyobb győztese a választó kell , hogy legyen. Mi előszeretettel mondjuk, hogy a választó a legnagyobb vesztes. Valahol én ezzel nem nagyon tudok azonosulni , hiszen ő választ, ha választ és szíve joga bármelyik jelöltet választani akkor nem lehet a legnagyobb vesztes. Legfeljebb nem jól ,,tippelt,,.  Az önkormányzati választásoknem pártokról inkább személyekről, személyiségekről szólnak.  Igaz, hogy a pártok is adnak jelölteket, de azoknak nem kell minden esetben párt trikót viselni. Tudjuk, hogy a függetleneknek aláírásokat kell gyűjteni az induláshoz, és ez főleg községi szinten nem olyan populáris, nincs kedve az embereknek házalni. A független az én olvasatomban annyit jelent, hogy az adott pillanatban nem egy pártot képvisel, de végeredményben utána nap mint nap belebotlik a pártokba illetve politikusaiba. Tehát az egymás elfogadását a másság tiszteletét kell visszaállítani amíg nem késő, és az óra nagyon ketyeg.

Mit tapasztal most a kampány idején?

Dübörög a kampány ezerrel, ahogy ez mostanában szokás. Mindenki terveket sző, programot készít, jövőt vizualizál. Valahogy mint a fociban már túlvannak a tapogatódzás percein, itt ott már van csontzene, adok-kapok. „A szó veszélyes fegyver” – ezt mindenki tudja. A vitakultúra alapjait „újonnan” épülő 30 éves demokráciánkban ideje lenne  elsajátítanunk. Foglalkoztat az a kérdés is, hogy képesek vagyunk-e mi magunk változtatni szokásainkon? Képesek vagyunk-e felnőtt létünkre a másikat meghallgatni, megérteni és arra reagálni? Képesek vagyunk-e érvelni, felszólalni, kiállni valami mellett? Tehát valahol ezek az említett dolgok , ha hiányoznak akkor tényleg másképp értelmeződhet és értelmeződik is sok esetben.  „A vita a tudás cserjéje. A vitatkozás – a tudatlanságé.”  Mondta Robert Quillen, amerikai újságíró és humorista. Tehát vitázzunk , cseréljünk tudást mert ez kárára senkinek sem lesz. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy minél több a vita, annál erősebb a barátság. Ez egy fontos alap az egymás elfogadásához, tiszteletéhez. Most már rengeteg a szórólap, a plakát meg a technika minden részen történő kihasználása, legyen az nyomtatott vagy más  formájú. Rengeteg az igéret, a szöveg és valahol minden jelölt egyet akar , nyerni. Egyszer már leírtam, hogy az élet kampány kampánycsend nélkül, ez a mostani időszakra hatványozottan érvényes. Tapasztalatból tudom, hogy bármilyen is az eredmény az élet tovább folytatódik, a napok ugyanúgy váltogatják egymást ezért nem szabad a kampány ideje alatt felrúgni mindent az eredmény és az eredményesség érdekében.

Még egy kérdés, mikor tud eredményes lenni egy jelölt és egy község, közösség?

A jelölt akkor tud eredményes lenni, ha több karikát szerez mint a másik. Ez egy egyszerű matematika, ahol a számok nem engednek. Azonban ehhez el kell jutni, hogy jobban szerepeljek mint a másik a mindenkori játékszabályok betartása mellett. Erre kell készülni, nem működik  a jöttem láttam győztem elv, lehet, hogy ebbenis van kivétel de nagyon elszórtan. Egy jó felkészülés, elvégzett munka az alapja a jó szereplésnek. Mondhatják azt, hogy nem teljesen így van ésnem mindenhol. Igaz ez is, de meg kell nézni, hol mennyi ideig van az a jelölt és mennyi ideig aki tényleg készül egy csapattal. Örök igazság az is, hogy  csak együtt vagyunk képesek változtatni. A község, a közösség pedig akkor tud eredményes lenni, ha összetart. Az összetartozás , az egy szekér húzása egyfelé nagyon fontos. Ez, ha hiányzik akkor valahol valami nem  működik.  A mindenkori jelöltek, tisztségviselők érdeke pedig az legyen, hogy megtalálják a közös nevezőt, a közös pontokat amelyek helyes irányba vezérlik a közösséget.

Persze ezt a kérdést nem tudom megkerülni, Ön kire adja a voksát? 

Már  vártam ezt a kérdést.  Amíg a listán voltam indultam polgármester jelöltként a polgármesteri szavazó cédulát visszaadtam. Kérdezték, hogy ez miért jó, hiszen az is megoldás, hogy nem karikázom a nevem előtti számot. Igen az is megoldás lett volna, akkor nem hiszik el, hogy nem magamra szavaztam. A szavazócédula visszadása pedig azt jelentette, hogy sem magamra sem a más jelöltre nem szavaztam. Azt gondoltam és gondolom, hogy a saját szavazatom ne legyen a döntő. Most már ezt nem teszem meg, hiszen nem vagyok részese a választásnak, de választó vagyok és lehet, hogy a szavazatom segíthet a jelölteknek. Fentebb már említettem , hogy nagyon is érint a választás, hiszen egy Nádszeg- i tizenegyet állítottunk össze amely a Híd pártját hivatott  képviselni és ebben a csapatban helye van a polgármester jelöltnek is. Azonban tiszteletben tartom a másik csapatban indulókat és a független indulót is, mert csak velük együtt alakulhatott ki a verseny a képviselői illetve a polgármesteri helyért. Remélem ez egy izgalmas verseny lesz, ahol a sikeres indulók kezet nyújtanak a kevésbé sikereseknek és fordítva.

Köszönöm a beszélgetést

Előző cikkTisztelt látogató, kedves olvasó!
Következő cikkKIVONATOK A VÁLASZTÓJOG GYAKORLÁSÁNAK FELTÉTELEIRŐL, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényből Tt. 180/2014
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc