Lapzárta előtt 5 perccel

0
495

Erről amiről most fogok írni írhattam volna hamarabb is. Ez az írás csak
igazolja azokat az írásaimat amelyek már régebben napvilágot láttak és igazolja
azt, hogy nem is annyira rosszul szemlélem ezt a felbolydult, őrült világot.
Mi zajlik most körülöttünk a parlamenti választások előtt négy
hónappal. Kapkodás. Ezt a legnagyobb jóindulat mellett sem tudom másképp
nevezni. A szó átvitt értelmében február végén egy sorsdöntő világbajnoki
selejtezőt játszunk. Tényleg sorsdöntő és lehet, hogy sorsfordító is lesz.
Sorsdöntő azért, mert a cél az, hogy lesz e az itt élő magyarságnak, az itt élő
kissebségnek képviselete a 150 férőhelyes Szlovák parlamentben. Sorsfordító
pedig azért, mert lehet hogy érik egy ,, újfajta gyümölcs,, amelyet meg kell
hagyni teljesen megérni. Szigorúan szemmel kell tartani, é snem szabad érés
előtt leszedni. Emlékszem gyermekkoromban a falu közepén volt egy
cseresznyefa. A termése sosem érett be, mert mindig az érés előtt lefogyott
a fáról. Így sohasem tudtuk meg milyen is volt az igazi érett cseresznye íze ott a
régi trafik mellet, de az még éretlenül is jó volt.
Az itt élő magyarság képviselete a változások után sohasem volt egy kézben és
ettől talán nem is volt és nem is lehetett egységes. Akkortájt tényleg mindenki
jóhiszeműen azt gondolta, mégha több párt illetve mozgalom is fogja a
magyarság érdekeit képviselni az biztosan egységes lesz. Lehet, hogy naivak
voltuk meg hiszékenyek no és mellette nagyon bizakodóak. Azt azért az igazság
kedvéért hozzá kell tennem, hogy akkor azért más idők jártak. Ami még
nagyon fontos tényezőnek számított, hogy ékesen világítottak a fáklyák a
fáklyavivők kezében.
A merre tovább , ha van tovább című írásomban azt írtam, hogy több
mentőcsónakban vagyunk és csak úgy himbálozunk a vízen. A part hol
közelebb, hol messzebb van tőlünk. Azt azért már sejtettük, a zsigereinkben
éreztük hogy már egy esetleges újabb és komolyabb vihart nem biztos, hogy
a csónakunk kibír.
Láss csodát, már kapaszkodunk a mentőcsónakból a hajóra, mert érezzük
a vihar közeledtét. Érezzük, hogy meg kell tenni azt ami már megtörtént 1990-
ben a választások előtt . Lehet, hogy kicsit más pofát kell neki adni, de a lényeg
ugyan az lesz.

Most is az itt élő magyarokról, kissebségről szól a történet és nem másról van
szó és nem csak a magyarok egy szeletéről. Most nem azt kell nézni, hogy majd
kiül be a parlamenti padsorokba, hanem azt , hogy valaki közülünk, értünk
beüljön.
Rajzolódik egy képlet. Remélem az ismeretlenek eltűnnek belőle és lehetőséget
ad egy tágabb képviseletre. Az is igaz, hogy az itt élő kis jószándékkal majd
félmillió magyar egységes képviselete nem is lolyan egyszerű. Amikor oldják
a feladatot nem jó mert oldják, amikor nem oldják az sem jó mert nem jó.
Nem jó mert tényleg ennyire sokfélék vagyunk és sokféleképp gondolkodunk?
A régi közszereplők nem kellenek vagy nem akarják őket, pedig mi soha sem
voltunk abban a helyzetben, hogy dönteni kellet volna. Igen , elnézést voltunk.
A mindenkori választások napján az urnáknál, már aki elment választani. Valljuk
be, a szavazataink is kellettek ahhoz, hogy most őket szidhassuk illetve
pozitívan értékeljük őket. Azt megengedem, hogy az akkori fáklyavivők már
nem úgy világítanak, de még nem aludtak ki. Itt vannak . Aki pedig akar tenni
nem szabad kihagyni, bűn volna kiszorítani. A választásokon lehet nekik zöld
utat illeve pirosat mutatni.
Alig vagyunk nyolc százaléknyian és most már nem is tudom hány felé
osztódtunk. A választó bizonyára majd eldönti kié legyen az első, parlamenti
helyeket is biztosító szavazat hányad. A választó a mindenkori legpontosabb
felmérést végző ügynökség, higgyék el februárban sem lesz ez másképp.
Alakul valami, intenzíven dolgoznak egy választási párt listán. A Felvidéki
válogatott írásomban ezt már szintén elővetítettem amikor azt írtam, hogy:
,,Minden országnak van válogatott sportolója ilyen és olyan válogatott csapata,
aki képviseli az országot az egyes kiemelt versenyeken. Ilyen valamit kellene
létrehozni a politikában is. Látjuk, hogy a képviselők is oly gyorsan igazolnak
más pártokba mint a sportolók. Sokan gondolom megmosolyognak, képzeljük
el, hogy a választásokra mindig el van készítve az az alakulat amelybe az egyes
pártok, mozgalmak és egyéb szervezetek nevezhetnek képviselőket. Az
,,alakulat,, neve most nem lényeges , de a léte talán nagyon fontos lesz. Fontos,
mert egy megoldást kínálhat amely a sportban és egyéb helyeken bevált.,,
Alakul az alakulat, és remélem meg is alakul, annak ellenére is, hogy lesznek
kritizálói és nemtetszésüket kifejezők is. Ezzel szembe kell tudni nézni. El kell
vetnünk a magot, nincs mese és olyan földbe ahol az termést is hoz. Vetni amúgy meg mi magyarok nagyon szeretünk, hiszen a földjeink erre valók. A vetéssel pedig reményt adunk, hogy lesz termés betakarítás is. Az új alakulatban valakinek vállalni kell a Fáklyavivő és a Világítotorony szerepét.
Nem könnyű munka vár rá. Aki vállalja, akik összerakják , tehát elvetik a magot
azon lesznek , hogy az mag termésbe forduljon.
Most sem kell kell hozzá ördöngős megoldás, nem kell tudományos elmélet
csak egyszerű magyar paraszt ész. Ehhez azért szorosan hozzátartozik és
elengedhetetlen az itt élő magyarság és a vele egyetemes sorsú közösségek
hozzáállása. Most, hogy a számtani képlet megoldása majdnem kész, nekünk is
el kell mondani az eredményt. Nem lehet hallgatni. Lehet, hogy sokan mást
akartak, más képletet, nem zárom ki. Most azonban ezt a feladatot kell a végső
megoldáshoz juttatni. Az pedig ahogy írtam a VB szereplés, jelen esetben pedig
a parlamenti képviselet.

Tudom, hogy  a politikában is minden lehetséges. Ami most igaz holnap nem kell, hogy igaz legyen, és a csónakok ugyanúgy fognak céltalanul tovább ringatózni a vizeken.
Amikor ez meg van, lehet és tovább kell gondolni az egészet, mert nem kizárt,
hogy néhány csónakunk még a vízen lebeg és azokat is ki kell menteni.
A csónakban maradtaknak pedig az egyik gondolkodó bölcs szavait kell
megfogadni, amelyek így szólnak :

,, az egység különböző eszközökkel valósul
meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is,
akik ellene vannak.,,

Előző cikkZsebi József  – Kérdések és válaszok
Következő cikkTÁRSADALOM ÉS TÁRS A DALOM
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc