ITT BEZÁR, OTT  KINYIT?

0
362

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, de még az Óperencián is túlnan volt, azért a Mount Everest alias Csomolungma hegyén talán innen volt, volt a világon egy nagy sziget – város, abban lakott nagyon sok bölcs ember. El is nevezték azonnal  a szigetet a Bölcsek szigetének.

Amikor még nem voltak légiközlekedő eszközök, addig is sokan jártak el ide a szigetre, mert az első látogatók által híre ment, hogy érdemes ide eljönni. A ladikok, csónakok a hajók egymást követték , hogy partot érjenek és találkozzanak a sziget Bölcs lakóival. Amióta pedig beindult a légi közlekedés még több ember érkezik a szigetre egy ízletes, jó hangulatú és a sok tanulságot adó beszélgetésekre.

A mese itt kicsit félbeszakad, mert a sziget minden valamit is tudó bölcs embere komoly és intenzív munkát végez és nem tud fogadni látogatót mert egyben mind foglalt is. Március 15-én a Szlovák kormány elrendelte a rendkívüli állapot, pont március 15-én. A dátumot mi bizonyára megjegyezzük Petőfiről, Széchenyiről, Kossuthról és a többi hősről egyaránt, de nem biztos egy járvány jut majd valaha az eszünkbe.

A rendeletnek bizonyára komoly oka volt és van a mai napig is. A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. A törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi. Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak.  Mindennek van oka, minden döntésünk valahová vezet. Oda, ahová egy másik döntés nem vezetne, vagy estleg más úton vezetne. Tudnunk kell azt is, hogy  több döntéssel is eljuthatunk ugyanahhoz az eredményhez, de ilyenkor nagyon számít a közben megtett út is.

Örök igazság, hogy a semmiből tényleg nem lesz semmi, de ez mostani állapot valahol egy alig valamiből fakad. Egy vírus, amelyet csak talán mikroszkóp alatt lehet látni, mert másképp tényleg ismeretlen számomra és gondolom sokunk számára egyaránt. Ma ebből az alig valamiből lett egy majdnem vagy lehet , hogy tényleg egy világháború. Talán sokan először tapasztaljuk, hogy a háborúhoz nem is kellenek fegyverek, nem kellenek tankok . Ez nem is hidegháború amelyről már régebben is lehetett hallani, hogy jelen van a világban, de valahol összefüggésbe hozható, ha szorosan az ok és okozati összefüggéseket figyelem. A hidegháború fogalma Walter Lippmann amerikai újságíró alkotta valamikor 1947-ben, továbbá ő mondta, hogy ez nem más, mint két vak dinoszaurusz viaskodása egy gödörben.

Akkor most miről beszélünk? Háborúról szó  sem lehet, hidegháború kizárva, de mégis túlfűtött a levegő, valami megfoghatatlan rezgést érzünk, valami megfoghatatlan van körülöttünk. Megfoghatatlan, nem, nem jó szó hiszen mi elakarjuk kapni, megakarjuk csípni akkor inkább a jelenleg elérhetetlen szó talán jobb lenne. Gondolják, hogy én a szavakkal játszok akkor amikor tényleg elég nagy a baj. Igen nagyon nagy a baj, de a szavaknak pedig hatalmas ereje van, a szavak hatalommal bírnak. A szavak jelen vannak mindenhol. Ugyanolyan erősen képesek építeni, mint rombolni, és ez nagyon komoly veszélyt rejt magában. Wass Albert pedig ezt írja: ,,Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.,, E a gondolat harmadik mondta számomra nagyon sokat mond, sokat, mert a hallgatás tudományáról szól. Szól a türelmetlenségünkben megtalálható türelemről és szól a fegyelmezettségünkről a csend megtartása érdekében.

Olyan napokat élünk, amelyekben újfent és bizonyíthatóan hatalmas szerepet kaptak a szavak a beszédek. Árgus szemmel figyelem a történéseket és figyelem a sajtótájékoztatókat, amelyekből  nagyon sok van. Figyelem az elektronikus és az írott sajtót egyaránt. Ilyen állapotot talán még nem értünk meg, és remélem egy jó ideig az elmúlt után nem is érünk. 17 -ik napja tart ez a rendkívüli állapot, 17 napja várjuk, hogy mi történik majd a következő nap. Egyre rosszabb hírek látnak napvilágot, egyre keserűbb a helyzet. Sajnos már Szlovákiában is van egy halottja, egy régi polgármester kollégám. Ki hibázott vagy ki nem, hogy Ő már nincs közöttünk ebben a pillanatban talán nem is ez az elsődleges  kérdés. A tény sajnos az tény marad és ő már többé nem tér vissza szerettei közé. Tisztelet emlékének!

Az, hogy a szavaknak hatalmas az ereje mutatják az elmúlt napok sajtótájékoztatói. Délelőtt, délután már futószalagon hozzák az információkat, csak legyen az az ember aki ezt mind megjegyzi. Mindenki próbálja kiszűrni a neki megfelelőt és bevinni a mindennapi gyakorlatba ha ez lehetséges. Határozatok az egyes üzletek, vendéglátók, étkezdék és egyebek bezárásáról. Utána nem sokára a tilalmat feloldó rendelkezések néhány üzletre szigorú higiéniai rendelkezések mellet. Bezárni, kinyitni – kezdik sokan nem érteni, de a rendkívüli helyzetre való tekintettel ez nem is olyan vészes. Utána már az iskolai étkezdék is a szigorú feltételek mellett megkezdhetik működésüket, mondja  a Miniszter úr. Az iskolások és idősek számára lehetne főzni vagy kiszállítani. No ezt már nem értem, nincs iskolás miért kellene főzni és mennyi személyre. Fentebb már írta, hogy a törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi.,, Azt gondolom, hogy ez szintén egy elhamarkodottan kimondott szó, és ezek a szavak beférkőznek a résnyire nyitott ajtón, vagy akár a kulcslyukon is.  Még, jó, hogy másnap maga a kormányfő cáfolta, hogy ez azért nincs teljesen rendben, de közben ő is elejtett egy nagyon húsbavágó szót  a Blackout-tot. A kormányfő szerint ez azt jelenti, hogy három-négy hétre kikapcsoljuk az egész egész országot, s bevezetjük az úgynevezett blackoutot. Teljes áramszünet, főbiztosíték kikapcsolva.

Tegnap még ebéd főzés a diákoknak, időseknek, ma pedig áramszünet. Ebéd után még az iskolaügyi Miniszter úr javította ki az iskolások ebédjére vonatkozó rendelkezést. Igen főzni lehet, de enni csak otthon és az önkormányzat biztosítja be a kiszállítást, amelynek elég a gondja, baja. Téma lezárva.

Ma már minden sajtó orgánum főbiztosíték kikapcsolásával a blackout -tal van elfoglalva. Ez a téma most felülír minden mást. Kit érdekel , hogy mi nyit ki és mi zár be, ma ez már századlagos dolognak számít. Az is igaz, hogy a ,, biztosítékos,, témában már a kormányban is vannak komoly nézeteltérések. Ezen senki ne csodálkozzon, március 21-én az új kormány szekerét jó parasztosan megpakolták, nesze nektek  most már húzzátok. De ha lehet akkor előre. Egy országot kormányozni magában is nehéz, nem még egy megrakott szekérre olyan nehezéket rakni amitől nem biztos, hogy elindul. A mondás az igaz, hogy nincs olyan rakott szekér amelyre nem fér fel még egy villával. No ez most több annál az egy villánál.

A munka pedig hát nem az ősbűn következménye , nem a rosszra való hajlamunkból fakad, hanem az ember lelkének mélyéről fakadó vágy , hogy állandóan felül kell múlnia önmagát . Állandóan jobb holnapot kell teremtenünk , mint amilyen volt. Mondja Böjte Csaba, és igazat kell neki adnom, és itt a lehetőség az állandó jobb holnap megteremtésére. A jobb holnapnak nem kell azt jelenteni, hogy az egész világ megváltozik, de azt igen, hogy mi is hozzájárulunk a változás eléréséhez.

Tudom, hogy most mindent újra kell gondolni, újra kell tervezni még ha reménytelennek is látszik. A mindennapi küzdelmek nem értelmetlen harcok, mert ezáltal építjük újra az alapjában megrendült társadalmat.

A kérdés csak az megvan-e bennünk az újrakezdés lendülete , hogy ne adjuk  fel a harcot ? Igen megvan, mert amíg hiszünk addig nem lehet bennünket vakvágányra tenni. Feladatunk most nem elgyászolni, elsiratni  értékeinket , hanem megőrizni ,mindazt , mi számunkra fontos. Ez is többek a mi feladatunk. Az egyik közmondás pedig nagyon találóan , idevágóan ezt mondja: „Ha Isten becsuk egy ajtót, valahol kinyit egy ablakot.” Az ablakot meg illene megtalálni.

Az elején egy mesével kezdtem, azt félbeszakadt, mert a sziget minden valamit is tudó bölcs embere komoly és intenzív munkát végez és nem tud fogadni látogatót mert egyben mind foglalt is. Most jött a hír, hogy a Bölcsek szívesen látnak bárkit, szívesen elbeszélgetnek a lehetőségekről és mindenről amiről csak akarnak. Szerintem el kell oda látogatni, egy utat megér nekünk is, ha nem lesz szerencsénk majd azt mondjuk ennyivel tartoztunk az ördögnek, ha pedig szerencsénk lesz nem biztos , hogy lekell húzni a főbiztosítékot.

JF

Előző cikkKELLETT NEKÜNK SZÖKŐNAP
Következő cikk93 éve született a leghíresebb magyar: Puskás Ferencre emlékezünk
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc