Csütörtök és vasárnap két foci meccs két nagyon eltérő eredmény és
játék egyaránt. A Szlovák – Magyar meccset nagyon sokan várták, talán
tudjuk is miért. Azt gondolom mindenki tudja és érzi is egyaránt, hogy egy
meccs sem életbevágóan fontos. Minden mérkőzés más és más és megvan a
maga pikantériája.
Érdekes mérkőzésre volt kilátás csütörtökön Nagyszombatban úgy a
pályán mint a pályán kívül is. Nem voltam ott és így megítélni sem tudom mi
történt a pályán kívül a mérkőzés előtt és után. A szurkolók sok esetben
túlfűtöttek, de ez így van rendjén. Ez nem csak mostani jelenség ez már
régóta így működik . A szurkoló az szurkoló és mindig győzelmet vár és a
győzelemre hangolódik.
Nyugodtan mondhatom, hogy Nagyszombatban mindkét csapat otthon
érezhette magát. A szlovák azért mert tényleg otthon volt a magyar pedig azért
mert a szurkolók hazai atmoszférát teremtettek. Majdnem teltház 14 235 néző
volt a nagyszombati Anton Malatinsky stadionban. Ennyien vannak a helyszínen
hivatalosan a stadion befefogadó képessége pedig 18.448 néző. Az egyik
tudósításban ezt olvastam: ,,Szlovákia Ondrej Duda és Albert Rusnák találatával
legyőzte Magyarországot. A nézők ma nem láthattak látványos futballt – a hazaiak
pont annyit mutattak, amennyi elég volt a győzelemhez. A magyarok próbáltak
helyzeteket kialakítani, a lehetőségeik azonban többnyire a pontrúgásokban és a
távoli lövésekben merültek ki.,,Röviden talán így lehetne összefoglalni ezt a találkozót. Kár most arról okoskodni, hogy mi van ha valaki más játszik valaki helyett, meg a taktika , ha más lett volna. Szokták mondani, hogy a háború után mindenki generális. Azonban, ha ugyan az a csapat győz vagy döntetlen eredményt ér el akkorminden másképp látszik. Kaptunk két elkerülhető gólt. Mi az, hogy elkerülhető?
Valójában minden gól elkerülhető és akkor minden mérkőzés nulla – nullával
kellne, hogy végződjön, sőt azt mondják a 11-est nem lehet védeni csak rosszul
rúgni. Ez csak mind elmélet, lehet gólt, gólokat is rúgni és 11-est is védeni illetve
kihagyni. A szurkoló alaig várja a gólt, alig várja , hogy tapsolhasson, szurkolhasson.
Csütörtökön is így volt, volt szurkolás és gól is egyaránt, de csak az egyik
kapuba. Ez nem teljesen igaz, mindkét kapuba csak ugyanaz a csapt kapta.
Ezen az estén a magyar csapatnak csak felvillanásai voltak és csak elvétve. Ez
kevés volt a sikerhez. A cserék sem tudtak segíteni az eléggé enervált /enervált (latin = "ideg nélküli"), Gyenge, elgyengült, elerőtlenedett, bágyadt, kimerült, élettelen, fásult, kedvtelen, kelletlen, erőtlen, / csapaton. Rossi mester sem hitte el mi is történik, azt a csapatkapitány Szalai is eléggé kiborult.
Ez volt csütörtökön este és péntek reggel nem lett olcsóbb , drágább azt nem tudom
a kenyér. Sokan a fejüket csóválták és jogosan , hogy el sem kezdődtek a selejtezők és máris hátrányban vagyunk. Azt mi lesz vasárnap. Jönnek a világbajnoki ezüstérms horvátok azt vágnak egy hármast és jó éjszakát európa bajnokság.
Mi járhatott Rossi kapitány és a játékosok fejében azt nem tudom. Talán Sam Ewing
gondolatát elmezhették, amikor azt mondja: "Nincs zavarba ejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk." Mert hát mondjuk meg őszintén sokunknak lehetetlennek tűnt a csütörtöki meccs után egy vasárnapi ragyogás. Rossi ragyogást akart és öt helyen változtatott a csütörtüki csapaton. Érezte, hogy valami nem volt jó vagy nagyon nem volt jó. Ritka az az eset, hogy valaki ennyire belenyúl a csapatba. Ő belenyúlt, Ő a kapitány övé a felellőség.
Vasárnap már minden a magyar – horváth meccsről szólt. A pesti útlezárásokon
keresztül a dugókig és a ria – ria Hungáriáig minden. A szurkoló bízik, még akkor is amikor érzi, hogy nagyon nehéz lesz, még ha érzi , hogy ez majd nem a
lehetetlennel egyenlő.
Este hat óra és Collum William (Skócia) sípmester nagyot fúj a sípjába és útnak
indul a bűvös labda és felhangzik a ria – ria hungária. A csodálatos koreográfiáról
pedig nem is beszélek mert az magáért beszélt. Alig telik el pár perc, jó 13 , nem
a legszerencsésebb szám most már tényleg tudjuk és Rebic Ante a hálóba talál.
Les nem les á dehogy – góól. No itt a vége bánkódunk sokan, nem így
a csapatunk. Nem törtek meg, küzdöttek de rendesen, ahogy már régen nem.
Magyar támadás és jön Dzsudzsáknak egy lehelet finom és pontos átadása
Szalainak aki azt teszi amit ilyenkor tenni kell egyszerűen belövi a hosszúba
a labdát a kicsit bizonytalan és erre nem számító Kalinicnak. Mindenki talpon
a horvátokon kívül ez érthető is. Zúg a hajrá magyarok. Őrületes hangulat van itt nincs mese menni kell tovább. A szurkoló a 12-ik játékos és most is a legjobb a csapatban. Megy is a csapat előre . Nagy Dominik a 40-ik percben kiugrik, de Dejan Lovren belépője után elesik a bíró sípja pedig néma maradt. Elfelejtette,hogy néha bele is lehetne fújni. Dejan Lovren belépője nyomán megsérülő Nagy Dominik lábán össze kell varrni a bőrt és jön Varga Roland. Itt azért megjegyzem, hogy a mérkőzés végén a horváth játékos nagyon sportszerűen odament Nagy Dominikhez és odadta neki a mezét és biztosan elnézést is kért.
Ez egy vesztes csapat játékosától pestiesen mondvaez nem semmi. Zárul az első félidő, a hangulat fantasztikus, valamikor a magyar – brazil 3:0 –án értem meg ilyet. Jön a második félidő még minden lehetséges. 65-ik perc az ifjú tehetség Szoboszlai le és a ,,DACOS,, Kalmár be. Érezni, hogy ,, puskaporos,, a hangulat, valami robbani fog. Szögletet rúgunk a 76-ik percben. A labda átszáll a fejek felett és a csapat egyik legalacsonyabb játékosa Pátkai Máté, hogyan , hogyan nem találkozik vele, és egy akrobatikus mozdulattal, ha jól emlékszem jobb lábbal a kapus füle mellett a kapuba juttatja a lasztit. Robbantott. Elszabadult a pokol kapuja és mindenki a mennybe megy. Frenetikus, le nem írható hangulat. Sok ilyet érjen meg a magyar szurkoló és játékos egyaránt. A DACOS Kalmár nem sokkal később újra talpra állítja a közönséget. Ilyenkor mondják könnyű a békát a vízbe ugrasztani. Ahogy nyilatkozta és látni is lehetett alig 30 cm választotta el a csapatot a 3-ik góltól, de ne legyünk telhetetlenek. Péntek reggel erre senki nem gondolt vagy hát nagyon kevesen. Azt a végén még egy csere , no és 5 perc ráadás. Mindent egylapra tettek a horvátok, de hiába húztak 19-re , most nem jött be. Nekik nem jött be, nekünk pedig igen. Mennyit változott 69 órán belül a hangulat, mennyit változott a csapat
megítélése. Ez így van rendjén, tudjunk örülni és búslakodni egyaránt, és most
azért rájöhetünk de máskor is jöjjünk rá, hogy jobb örülni mint búslakodni.
Jöjjünk rá, hogy nem is kell sok hozzá csak annyi, hogy örüljünk a másik, a mások sikerének mert valahol az a mi sikerünk is. Vasárnap este egy nemzet sikere kerekedett egy csapat sikeréből. A sikerért nagyon meg kellett dolgozni, de ez a siker ne azt jelentse, hogy nem vágyunk a következő sikerre, hogy nemkell a következő siker. Kell és várunk rá, kell mert lássuk be másabb egykicsit
a világ is. Legyünk büszkék a sikerre, de közben óvatosak is. Két meccs egy
siker ez csak részsiker. Sok csatát kell nyerni ahhoz, hogy a végén a háborút is
megnyerjük, ezzel a horvátokat, walesieket , szlovákokat az azerbajdzsániakat is megelőzzük. Az , hogy utánunk milyen lesz a sorrend keveseket érdekel majd, de az odáig vezető út nagyon sokunkat és bízom abban , hogy sok március 24-ei
vasárnapja lesz a magyar futballnak.
JF
