Az 1990 –es társadalmi változások nagyon sok mozgást hoztak a belpolitikai életben. A társadalomban amelyben jelen van a kissebség is kicsit más a mindenkori pártok mozgástere és mozgása. A magyar térfélen sem volt nyugalom, sőt mindig nagy volt és máig is nagy a sürgés-forgás. Pártok alakultak, lemorzsolódtak , újak alakultak, de a szekér meg csak nem akar egyenletesen haladni csak úgy lassan és lassabban zötyög.
Az itt élő magyaroknak ahogy fentebb finomabban fogalmaztam, lehet , hogy léket kapott a hajó vagy a viharos vizeket már nem bírta és szétesett. A javítás helyett pedig inkább darabokra szedték. Azt tudja mindenki, hogy könnyebb valamit szétszedni mint összerakni. Van amit nem is kell szétszedni mert már eleve szét van esve, de azt ézért illene összerakni. Gondolkozzunk el, hogyan is lehetne összerakni, egymáshoz párosítani az alkatrészeket. Könnyűnek nem mondható feladat. Nem biztos, hogy minden alkatrész még megtalálható , ami megvan passzol e még , no de ez a feladat ettől lehet szép és értékes.
Gondoljunk bele, hogy az itt élő magyarság képviselete a változások után sohasem volt egy kézben és ettől talán nem is lehetett egységes. Akkortájt talán senki sem gondolt arra, hogyha több párt illetve mozgalom fogja a magyarság érdekeit képviselni az nem jelenti az egységes képviseletet. Ki is gondolt volna arra, hogy az akkori párt programok nem tartalmazzák egyértelműen az egységes képviseletet. Igaz, hogy a félmillió magyar egységes képviselete nem is lehet olyan egyszerű, hiszen mi is sokfélék vagyunk és sokféleképp gondolkodunk.
1990 – t írunk és már koalíció köttetett a választásokra a két magyar csoportulás között a harmadik pedig más utat választott. Intő jel kell, hogy legyen ez a koalíció és ez az indulás. A bársonyos forradalom után megalakult az Együttélés vagy teljes nevén Együttélés-Spolužitie-Wspólnota-Soužití politikai párt amely az itt élő kissebségek pártja szeretett volna lenni. Tudjuk, hogy egy magyar politikai pártról volt szó, hiszen tagjai, vezetői nagymértékben magyarok voltak. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szintén a forradalom után ,,lerakta alapkövét,, . A harmadik illetve az elsőként alakult a magyar párt pedig a Magyar Polgári Párt volt amelynek elődje a Független Magyar Kezdeményezés –FMK-volt amely közvetlen a bársonyos forradalom után 1989-ben alakult. A választási erdmény pedig 8,66 % -os.
Azt gondolom ez egy hatalmas kirakat egység volt a kissebségi érdekek képviselete iránt, szinte mindenki egyet akart, csak valami ott és akkor is hiányzott. Valami már ott megzavarta a fogaskerekek egymásba simulását, hajónk csendes siklását. Azt azért hozzá kell tennem, hogy akkor azért más idők jártak, más volt az emberek rálátása az egyes dolgokra és még a világ sem volt annyira benn a ,,szobákban,, mint most. Meg ami nagyon fontos világítottak a fáklyák a fáklyavivők kezében.
A hajónk alsó fenekében ezek szerint már a kezdetén rés volt, amit nem is sejtettünk még csak nem is észleltünk. Egy valamire való hajóhoz azért a biztonság kedvéért és az utazók nyugalmának megőrzéséért mindig kötnek mentőcsónakot, hogy az esetleges katasztrófákat el lehessen kerülni. A hajónkon az említett rés lékké érett és az utasok beszálltak a mentőcsónakok egyikébe, hogy az útjukat tudják folytatni. Lehet, hogy sokan megmosolyogjág a mentőcsónakok létét, ugyan már minek ezek. Sohasem lehet tudni mit hoz a sors, mivan a sors könyvében megírva. Az élet állandó kockázatot rejt, és aki megfeledkezik erről, az soha nem készül fel a sors kihívásaira. Írta ezt a gondolatot Paulo Coelho, lehet, hogy ő is valahol mentőővre szorult. A leírtakból is látszik, hogy jó ha van mentőcsónak így akkor nem merültünk el. A csónakkal szeltük és szeljük most is a vizet, de valahol tudjuk, hogy már egy esetleges komolyabb vihart nem biztos, hogy átevezünk, átvészelünk.
Az eddigi választásokról már az előzőkben írtam és gondolom felesleges róluk még írnom. Felesleges hiszen megtörténtek, felesleges mert változtatni az eredményeken nem tudunk. Ezeken a választásokon a kellő tanulságot levonva tovább kell lépni , mert valahol nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, Nehéz tőlük megszabadulni mert bennünk vannak, bennünk élnek és ezek behálóznak bennünket.
Daniel Keyes találóan fogalmazott amikor ezt írta: ,,Azelőtt olyan biztos voltam benne, mi a helyes, mi a helytelen, mi a jó, mi a rossz. Valamikor azt hittem, mindenre tudom a választ. Egyetlen világ van. Az egység álma, az én egységem és az emberi egység. De most már nem vagyok benne biztos többé. ,,
Ezzel most én is, és gondolom sokan így vagyunk. Azonban okot ad a biztatásra, optimizmusra az, hogy ez a világ még nem veszett el. Élnek még benne emberek akikben benne van a jóra való hajlam, akik még keresik a jóhoz vezető válaszokat és nem utolsósorban a megoldásokat.
Most szaladjunk a megoldás, a lehetőség felé. Szaladjunk, mert az időnk már ,, marhára,, kevés. Ami történt 1990-ben a választások előtt történjen meg most is. Most is az itt élő magyarokról van szó és nem a magyarok szeletéről. Most nem azt kell nézni, hogy kiül be a parlamenti padsorokba, hanem azt , hogy valaki beüljön. Tévedésbe ne essünk, velünk vagy nélkülünk is 150 személy lesz a parlamentben, tehát nem lesznek üres székek. Tévedésbe ne essünk, senki nem veszi el előlünk a székeket, mi ajándékozzuk oda. A magyar mondás pedig azt mondja – ajándék lónak ne nézd a fogát-, nem is fogják nézni, még a lovat sem, de mosolyogni fognak rajtunk. Ezt el kell kerülni. Mi történt 1990-ben, koalíció köttetett. Tanuljunk az akkori hibákból és ne feledkezzünk meg a másik kettőről sem, hiszen ők is itt vannak közöttünk/itt a pártokra gondolok/. Tudom, hogy ez egy egyszerű és kézenfekvő megoldás és lassan a mentőcsónakból fellehet szállni a hajóra, amelyen most már, és még nincs sem rés , sem lék.
Igaz a régi közszsereplőkre mondunk mindent , pedig soha nem tudjuk meg mi hogyan cselekedtünk és döntöttünk volna a helyükben. Lehet, hogy az akkori fáklyák már nem úgy világítanak, de még nem aludtak ki. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindenkire szükségünk van. Aki akar tenni nem szabad kihagyni bűn volna kiszorítani.
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Írja Máté az evangéliumban./Máté 9,37-38/ Amikor az aratnivaló sok, de a munkás kevés, olyankor rengeteg áldás vész kárba. Ezt az igazságot nem nehéz belátni. Ne csak a magunk szükségleteinek a kielégítésére egynéhány kévét rakjunk keresztbe az aratáskor, hanem másokért is fáradozzunk. A mai világban, társadalmunkban is van aratni való bőven, de valljuk be az arató néha kevés, kevés akkor amikor közszereplést kellene vállalni. Vetni amúgy meg nagyon szeretünk, ez rendjén is van, hiszen a vetéssel reményt adunk , hogy lesz termés is. Ez vonatkozik a társadalmi életre is. Eleve, ha nem kapcsolódunk be a történésekbe nem lehet eredményt várni, ha bekapcsolódunk akkor sem mindig lesz pozitív az eredmény. A lényeg az, hogy ott legyünk a történések közelében, ott legyünk ahol a döntések születnek és legyen beleszólásunk, rálátásunk.
Kérdezhetik ki legyen a kezdeményező? Kérdezhetik kik lesznek a kezdeményezés élvezői? A válaszom a másik kérdéssel kezdem, mert a kezdeményezés élvezői az itt élő minden magyar kell, hogy legyen. Előttem a kép amely az 1990-es években rajzolódott ki, lehet, hogy nem csak bennem de sokunkban. Sokan és sokszor hangoztatták. Együtt sok mindent elérhetünk, egyedül lehet, hogy semmit. Ez most is érvényes, csak néha a sok napsütés elvakít bennünket és elfelejtjük, hogy vannak árnyékos napok is. Az első kérdésre a válasz pedig, bárki aki érez magában erőt, alázatot és újra a hajóba rakja a mentőcsónakban rekedteket. Aki ezt vállalja, vállaja a Fáklyavivő és a Világítotorony szerepét is, és vállalja a velejáró sokmindent. Szorosan ehhez a vállaláshoz kell társítanom Pintér Béla egyik nagyon szép godolatát.,, Indulj el, vállald a kihívásokat! Fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat! Indulj el, s az éjszakák után Fényes hajnal virrad rád! Remélem, hogy tényleg egynapon újra fényes hajnal virrad ránk.
Biztosan van közöttünk aki vállalja és a fentebb említett kévéket összerakja és ügyel arra, hogy a kalászok lehetőleg ne érjenek a földre, az esetleges szél ne tegyen kárt bennük. Különös rendeltetése van a mindenkori vezetésnek úgy mint a keresztekbe rakott legfelső kévének melyet többé-kevésbé megbontva helyeznek el, hogy az alatta levőket betakarja, és a szél kártétele ellen társaihoz kötik. Tehát nem kell ördöngős megoldás, nem kell tudományos elmélet csak egyszerű magyar paraszt ész. A végére hagytam Lev Tolsztoj egyik ez esetre szóló nagyon megszívlelendő gondolatát amely így szól: ,, Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.,,
JF
