Azt mondja az emberek többsége, hogy a focihoz és a politikához már majdnem mindenki ért. Van is ebben a megállapításban egy jó adag igazság, csak a bajom azzal van, hogy mindig többen vannak a pálya szélén és a parlamenten vagy a politikán kívül.
Jó pár hónappal ezelőtt április 8-án írtam egy elég hosszú lélegzetvételű írást a – Merre tovább, ha van még tovább – cím alatt. Azután sok írás megjelent, ilyen vagy olyan formában taglalva az itt élő magyarok politikai hovatartozását. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de még mindig nem tudta partra sodorni az egységes magyar képviseletet. Ezt most úgy írom mintha már valaha létezett volna ilyen egység, valaha mindenki együtt örült volna a másik sikerének.
Gondolkodnom kell, de értelmetlen időpocsékolásnak nézem, hogy olyat keressek ami nem volt, nincs és …… . Ez olyan mint a szocializmus és a kapitalizmusról alkotott nézet, hogy a létező nem működött a működő pedig nem létezett. Valahol az igazi együttműködéssel is itt tartunk.
Lehetne a meg és nem egyezésről rengeteget írni, de az már az eredményen semmit nem változtat. Keresni most a megnem egyezés miértjét, nem most kell. Ez szerintem visszanyúlik a bársonyos forradalom utáni változásokhoz, mert már akkor sem volt az annyira agyondicsért egység. Harminc év után sincs és talán harminc év múlva sem lesz. Ha egy kérdés megoldható, felesleges aggódni miatta. Ha nem lehet megoldani, az aggódás sem segít. Mondja egy Tibeti mondás.
Most akkor aggódjunk vagy sem?
A Tibeti mondás azt sugallja nem kell aggódni, mert nem segít. Én azt mondom nem aggódni kell, cselekedni, tenni és menni és elmondani, hogy mi miért történik. Lehet, hogy mára ez már kevés, már több kell. Az is lehet, hogy elég csak másképp kell kommunikálni. Ilyenkor mindenki tudja a megoldást amíg nem neki kell dönteni. Amikor a játékos kihagy egy ordító helyzetet a publikum nyomdafestéket nem tűrő szavakat skandál. Pedig nem akarta kihagyni. Most is azt tapasztalom. Sokan azt mondják a régieket ,, ki kell selejtezni,, azt jöjjenek az újak és tegyék a dolgukat, no meg azután még sok mindent.
Sok féle teória létezik, de mi a megoldás?
Mindenki az egységes indulást, jó nem mindenki , de sokan az egységes indulás hívei vagy mégsem. Ezt sem lehet egy könnyen megállapítani.
Létezik vagy létezhet ilyen indulás vagy a lehetősége?
Biztos, csak nem nálunk és nem most. Ennek meg érnie kell és ez eltarthat még jó pár tíz évig is. Most, hogy nyakunkon a választások, a közvéleménykutatások pedig egyre rosszabb eredményeket hoznak nem lehetünk semmiképp nyugodtak. Ian Nicholas Stewart azonban azt mondta, hogy a célorientált kutatás csak megjósolható eredményeket hoz. (…)A valóban fontos áttörések mindig megjósolhatatlanok. Éppen a megjósolhatatlanságuk teszi őket fontossá.
Akkor most hol is tartunk?
Ezek után nem tudom, de azért óvatosnak kell lenni és keresni a választót, aki azt akarja, hogy legyen képviselete, mert anélkül, anélkül árva marad. Most, hogy majdnem biztos, a felvidéki magyarságot is képviselő pártok maguk indulnak a választásokon , így nagyon komplikált a helyzet. Itt nem elég csak elsőnek lenni, ettől sokkal több kell. Öt százalék. Első ránézésre nem is sok, de most kicsit ,,politikásan,, ránézve nagyon, rettentően soknak tűnik. Alig vagyunk nyolc százaléknyian és most már nem is tudom hány felé osztódik a nyolc, ha kétfelé osztódna ötven százalékban akkor is csak négy , és az még nem öt , tovább nem is kell számolni. A választó bizonyára majd eldönti ki é legyen az első, parlamenti helyeket is biztosító szavazat hányad. A választó a mindenkori legpontosabb felmérést végző ügynökség, higgyék el most sem lesz ez másképp.
Minden országnak van válogatott sportolója ilyen és olyan válogatott csapata, aki képviseli az országot az egyes kiemelt versenyeken. Ilyen valamit kellene létrehozni a politikában is. Látjuk, hogy a képviselők is oly gyorsan igazolnak más pártokba mint a sportolók. Sokan gondolom megmosolyognak, képzeljük el, hogy a választásokra mindig el van készítve az az alakulat amelybe az egyes pártok, mozgalmak és egyéb szervezetek nevezhetnek képviselőket. Az ,,alakulat,, neve most nem lényeges , de a léte talán nagyon fontos lesz. Fontos, mert egy megoldást kínálhat amely a sportban és egyéb helyeken bevált. A válogatott azért válogatott mert jó teljesítményt nyújt saját csapatában és megérdemli, hogy beválogassák. Jobb esetben négy év van a felkészülésre, hogy helyet kapjon a válogatott listán és képviselje érdekeinket. Ezzel senkit nem zárunk ki, de motiválunk, hogy saját csapatában illetve pártjában jó teljesítményt nyújtson. Lehet ez egy jövőbeni megoldás , ha nem lesz ettől jobb akkor igen, ha pedig lesz a jobbat mindig el kell fogadni.
Tévedésbe ne essünk, velünk vagy nélkülünk is 150 személy lesz a parlamentben, tehát nem lesznek üres székek. Tévedésbe ne essünk, senki nem veszi el előlünk a székeket, mi ajándékozzuk oda. A magyar mondás pedig azt mondja – ajándék lónak ne nézd a fogát-, nem is fogják nézni, még a lovat sem, de mosolyogni fognak rajtunk. Ezt kéne elkerülni.
JF
