1.,Az első kérdés nem is lehet más, mint hogy hogy érzi magát Nádszegen Komárom után?
Nagyszerűen! Egyébként mindegyik községben, ahol csak plébánosként működtem, igyekeztem megvalósítani az ott élőkkel való harmonikus kapcsolatot.
2., Esperes plébánosként hogy látja mi változott az első választások óta, /1990/elsősorban emberi és utána társadalmi szinten?
A „bársonyos forradalom“ utáni első szabad választásokat (1990) ifjú plébánosként éltem meg Udvardon, legelső plébánosi helyemen. Akkor nagy reménységgel tekintettünk a jövő irányába. A szabadság valósága megérintette az embereket, mégpedig oly módon, hogy elsősorban megnövekedett a templomba járók száma. A vallás szabad gyakorlása – bár az előző rendszerben sem volt tiltva –, pontosabban fogalmazva a felelősségre vonás nélküli vallásgyakorlás emberi és társadalmi szinten is előrelépést jelentett. Gondolok itt pl. az iskolai hitoktatás lehetőségének kiszélesítésére, hitoktatók képzésének megszervezésére, a csupán templomi esküvői szertartások érvényességének elismerésére az állam részéről, az egyházi vagyon rendezésére stb. stb. Az első választások hoztak ugyan változásokat, de talán nem olyan mértékben, ahogy azt akkor elképzeltük. Emlékszem, arról beszéltünk, hogy az akkor még Csehszlovákia rövidesen egy második Svájc lesz. Ezt abból következtettük ki, hogy a dolgos nép megteremti magának az ehhez szükséges anyagi javakat, s az állam vezetői pedig a szabad választásoknak köszönhetően, meggondoltan és felelősségteljesen fogják képviselni bel- és külföldön egyaránt a nép akaratát. Immáron 30 év telt el azóta. Látjuk, érezzük, hogy sem emberi, sem pedig társadalmi szinten nem állunk a helyzet magaslatán. Kicsit elszaporodott az önzés az emberi közösségekben. Távolodunk egymástól, mintha bábeli zűrzavar lenne az emberi szívekben. Törvényszerű, hogy ami az egyén lelki világában lejátszódik, az tükröződik társadalmi szinten is. E kettőt nem lehet szétválasztani.
3., Nagyon sok választást , népszavazást megért, sőt ha jól tudom 1990óta mindet. Volt belőlük elég, és ha jól számolom 36. Az eredmények tükrében kérdezheti a választópolgár, hol is állunk, merre is tartunk. Esetleg túlságosak voltak az elvárások a változások után?
Az előző kérdésre adott válaszomban részben utaltam rá, hogy kezdetben mekkora elvárásaink voltak a változásokkal kapcsolatban. Túlságosak lettek volna? Nem hiszem. Az egyéni életben és a családi életben is vannak elvárásaink, amik nem tűnnek túlságosnak. Való igaz, hogy évek múltával az ember megállapítja, valamit elszámított. Mit lehet tenni ilyenkor? Hagyni az egészet úgy, ahogy van? Beletörődni mindenbe? Egyáltalán nem! Kezdeni mindig önmagunkon kell. Mit teszek meg ahhoz, hogy egyénileg fejlődjek, mit teszek meg ahhoz, hogy családom közössége boldog legyen, és mit teszek meg ahhoz, hogy az emberi közösség – nevezzük társadalomnak – fejlődőképes legyen? Hogy hol állunk, és merre tartunk, nagy részben tőlünk függ. Mi vagyunk a választópolgárok.
4., Ön számára léteznek fontos vagy kevésbé fontos választások, vagy mint plébánost , hogy érintik a politikai események. A plébános biztathatja a híveket a választások előtt?
Nincsenek fontos vagy kevésbé fontos választások. Minden választás egy felelősségteljes döntés eredménye. Legyen az bármilyen szintű választás. Az egyéni szabad akarat kinyilvánítása nem csupán arra érvényes, hogy miként élek, miként viszonyulok másokhoz, milyen a kapcsolatom a természettel, egyáltalán a teremtett világgal, hanem arra is érvényes, hogy olyan döntésekben is megnyilvánuljak, melyek a közösség életét befolyásolják. Ilyen döntés a választás. Plébánosként mindig biztattam a híveket, hogy éljenek szabad döntési jogukkal, tehát vegyenek részt a választásokon, s lelkiismeretük szerint adják le szavazatukat. A plébánosi biztatásban soha nem hangzanak el nevek egyénekkel, vagy pártokkal kapcsolatban. A lelkiismeret szava az egyedüli mérvadó szó.
5., Ön miben látja az okát annak, hogy az egyes választásokon kis túlzással tolonganak a választók és némelyiken a helyiségek tátongnak az ürességtől? Konkrétan helyhatósági, parlamenti és a megyei illetve az eu-s választásokra gondolok.
Szerencsés vagyok a válaszadásban, ugyanis ismét hivatkozhatom fentebb megfogalmazott megállapításomra, miszerint számomra nincsenek fontos, vagy kevésbé fontos választások. Úgy tűnik, többek véleménye szerint mégiscsak vannak. Erre a kérdésre úgy látszik, nem tudok bölcsebb választ adni.
6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ? Igaz sok választó már az égi választóurnához jár, de felnőtt egy újabb generáció, akinek ott van az internet és a google professzor. Tehát milyen is a gondolkodásmódja a ma emberének?
Az ember gondolkodásmódja folyamatosan változik. Nagyban befolyásolja az ismeretekben való gazdagodás, az életmód, a környezet, más egyének véleménye, az ön által említett internet és „google professzor”, a rafinált reklámfogások és más egyéb csábítási trükkök. Néha úgy tűnik, mintha a média felkínálná a lehetőséget az önmagunk helyett való gondolkodásra. Meg kell állapítani, hogy rövidtávon nem lehet elérni szemet kápráztató eredményeket. Kivételt a művészeti alkotások jelentenek. Mivel a választópolgárok választástól-választásig bizonyos időintervallumon jutnak túl, ezért törvényszerű, hogy gondolkodásmódjuk is változik. Ez vonatkozik az idősebb korú választókra is, nem beszélve az ifjú generáció választásra jogosult tagjairól. Tételezzük fel, hogy ha egy adott személy vagy párt rövid időn belül nem tud kézzelfogható eredményeket felmutatni, akkor korunk választópolgára – köszönhetően gondolkodásmódja gyors változásának – elégedetlenségének kifejezéseképpen elkezd orientálódni egy más irányvonal felé, ami akár teljesen ellentétes is lehet az ő addigi meggyőződésével.
7., Úgy látom nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó a mai világban, inkább az újabbnál újabb ígéretek. Hogy látja Ön ezt?
Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet – hangzott már az ókorban. A szisztematikus munka időigényes. Néha évekig eltart, míg az előre kitűzött cél megvalósul. Korunk embere pedig a gyors változásokat kedveli. Elég utalni a mobiltelefonok fejlődésére. Majdnem hónapról-hónapra kirukkolnak valami meglepő dologgal a fejlesztők, s a ma embere ennek a gyors változásnak „szenvedő alanya”. Azért „szenvedő alanya”, mert úgy érzi, hogy neki ezzel a rohanó haladással szinten kell maradnia. Az újabb típustól várható teljesítmény egy újabb ígéret következménye. Valószínű, hogy korunk embere a politikai életben is az újabb ígéretektől vár változást, és nem nagyon óhajtja kivárni a szisztematikusan végzett munka eredményét. Ha pedig a szisztematikusan végzett munka eredménye nem nyeri el tetszését, akkor az ígéretek kalandos útját választja.
8., A községeken belül ,vagy szűkebben a hit községen belül hogy csapódik le a politika szele?
A teremtő Isten szabad akarattal ajándékozta meg az embert. Legyen valaki bármelyik vallásnak a követője, szabad akarattal és lelkiismereti döntéssel vesz részt a politikai életben úgy is, mint választópolgár, úgy is, mint megválasztott politikus. Véleményem szerint, egy valláshoz való hovatartozás azonban meghatározó szerepet játszik abban, hogy a politikai porondon szereplők milyen helyen helyezkednek el a választók szívében.
9., Kamaszkorában , mert ilyen is volt az életében lehet, hogy vasárnap délelőttönként más műsor nem lévén a tv –ben nézte Dévényi Tibor három kívánság című műsorát, ahol azért ő minden gyermek kívánságát teljesítette. Mi volna a Ön három kívánsága?
Az első kívánságom az lenne, hogy a jó Isten őrizze meg ítélőképességemet életem utolsó pillanatáig.
A második kívánságom az lenne, hogy életem utolsó pillanatáig ne legyek ráutalva mások gondozó szeretetére testi mivoltomban.
A harmadik kívánságom pedig az lenne, hogy az előbbi kettőt beleértve, Isten megbocsátó irgalma tegye számomra lehetővé a bejutást az örök hazába.
10., Plébánosként mi az amivel elégedett és mivel maradt adós a hívek felé amit még pótolni kellene és ennyi év után az a szó, hogy motiváció mit jelent számára?
Elégedett vagyok azzal, ha a hívek igénylik plébánosi tevékenységemet, mert akkor szükség van rám az egyházközségben. Amivel adós maradtam, azt lehetetlen felsorolni. „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17, 10) Ettől azért többet kell tenni. Ezt a többletet igyekszem felfedezni és pótolni a hívek felé. „Caritas Christi urget nos…! Krisztus szeretete ösztönöz minket…!” (2 Kor 5, 14) Ennél nemesebb motiváció nehezen elképzelhető. Azért Szent Pál, tudott valamit…
Egy ráadás kérdést még engedjen meg, mert tényleg nem szeretném kihagyni. A második könyvem egyik részletében volt egy ilyen elejtett gondolat, hogy ,, egy hajón vagyunk csak két mentőcsónakot igényeltünk,, ez az itt élő magyarságot érintette. Nem fél, félünk attól , hogy elcsatolódik a hajó a csónakoktól és a csónakok egymástól?
A hajó általában magán hordozza a mentőcsónakokat. Ebből következik, hogy amíg a mentőcsónakok rajta maradnak a hajón, addig nem csatolódhatnak el a hajótól, csak abban az esetben, ha valamilyen komoly oknál fogva megszűnik a rögzítési kapcsolat köztük és a hajó között. Ha már a mentőcsónakok saját maguk is vízen úsznak, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a hajótól is, és egymástól is eltávolodhatnak. Legyen az csupán egyetlen mentőcsónak, vagy akár több…
Esperes úr köszönöm a beszélgetést és még számtalan sok évet kívánok eltölteni erőben, egészségben Nádszegen.
JF
