A HARMINC ÉV AZ HARMINC ÉV

0
500

Az ember életében vannak események amelyekre szívesen vagy kevésbé szívesen, de emlékszik. Tudjuk azt is , hogy vannak időszakok amelyek kisérik az életünket és egyben az életünk részévé is válnak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy életünket a törvények tömkelege vegyíti és veszi körül.

Emlékeimben visszalapozva mintha most történtek volna a novemberi események. Árgus szemmel figyeltem a televíziót, halgattam a rádiót és a helyi események sem kerülték el a figyelmemet. Nagyjából tudtam mi történik az adott pillanatban csak a hogyan továbbjában nem voltam biztos. Nem voltam biztos, mert sok mindent hallottam és valamit meg is éltem a múlóban lévő rendszerből. Amit pedig otthon is sokszor meséltek eleim a rendszerről vagy inkább a rendszert fenn és lenn irányítókról az mindent sejtetett csak jót nem.

Más választásom nem volt mint várni a híreket , figyelni a helyi eseményeket – hiszen valahol már ott volt a levegőben a változás szele. A történet azután már ismerős. Az utcára vonult tömegek, nagyon sokan voltak elérték a változást. Elérték, de valahogy a felkészültség nézetem szerint csak az utcai és egyéb más helyi tüntetésekre, hangokra fókuszálódott. Tudták, hogy miért kel laz utcákra, terekre menni, kulcsokat rázni, hangorkánt kelteni. A szónokok és szervezők tényleg szépen megszervezték az eseményeket és azt is tudták mi a dolguk az adott helyen és időben.
A forradalom tényleg bársonyos, puhány volt. Akiknek az adott időben le kelett lépni azok leléptek és akiknek jönni kellet azok pedig jöttek. A véleményem, a meglátásom az, hogy akik mentek azok csak a bársony függöny mögé léptek egy kis időre mint a színházban. Akik jöttek azoké lett a főszerep és ők kezdték játszani a színdarabot. Minden egyes rendezett darabhoz sok minden kell a rendezőn és a színpadon megjelenteken kívül is.
A bársonyosság, a puhányság mutatója pedig a másik iránti toleráns viselkedés ami a múló rendszer , rendszer gazdáinak nem volt az erőssége. Az alapjait lerakó új rendszer pedig már az elején nagyon befogadóvá lett. Igaz talán nem volt nagyon más választása és ezt a függöny mögé húzódodtak nagyon is jól tudták. Tudták és előbb mint godoltuk volna újra megjelentek , igaz talán nem az első vonalban, de megjelentek és puhították az amúgy is bársonyos forrdalaom puhányságát.

Liviu Rebreanu azt mondta, hogy : A törvény legyőzi a forradalmat. De a törvénytelenségből forradalom lesz.,,
Amikor ebből a gondolatból indulok ki, nagyon el kell gondolkodnom, hogy tényleg mi is történt 30 évvel ezelőtt. Történt ami történt és ez egy másabb világ reményében történt. Akkor ezt én így aposztrofáltam magamnak. Láttam a rengeteg fiatalt, meg én is az voltam hát hittem a cselekvések igazában, hittem a változásban. Azt, hogy ki kit győzött le a mai napig nekem nem világos.

Azóta a maga minden gondjával, bajával eltelt 10, 20 és most már 30 esztendő. Eltelt és újra forradalmi hangulat uralkodik, újra kulcsokkal csengetnek újra a terekre mennek.
Kérdezhetném naivan, most mi is van és miért is történik mind ez? Nem kérdezem. Nem kérdezem, mert az elmúlt 30 esztendőben valahol én is részese voltam a kisebb nagyobb társadalmi történéseknek. Mit és hogyan tettem? Megitélni nem az én dolgom, lehet, hogy majd egyszer valaki megteszi és elmondja. Egyet amit tudok, igyekeztem tenni a dolgomat épp ott ahova a sors a Nagy rendező segítségével állított, lehet, hogy igyekeztem néha nem megfelelni mindenkinek, de nem ártani.
Igen újra csengetnek, valakiknek be, és valakiknek ki. Egyet azért érdemes megjegyezni a 30 évvel ezelőtti bársonyos forradalomnál bársonyosabb, puhányabb már nem lehet és nem jöhet. A demokrácinál pedig nem tudom, hogy találtak e ki más társadalmi rendszert. Az, hogy részese lehettem az elmúlt éveknek ezáltal láthattam a szereplőit is. A szereplők majd mindig ugyan azok, csak a szereposztás változik.
Akkor milyen forradalmat akarunk? Mondjuk meg őszintén, csak helycserét fenn és lenn egyaránt. A függönyre vigyázzunk, á ne vigázzunk hiszen már nem létezik ilyen kellék darab. Aki mögötte is volna többet tudnak róla mint arról aki a színpadon van.
Forradalmi készülődés folyik, hiszen pár hónap múlva parlamenti választások lesznek. A pártok csak úgy sokasodnak mint a fák az erdőben, csak a gyökereik kár , hogy összeérnek. Olyan mozgás van a politikai térfeleken mint átigazolási időszakban a fociban. Ebből azután lesz forradalom és megújulás. Hamarabb lesz ebből elájulás és kiábrándulás. Mindenki aki itt vagy ott volt most is itt vagy ott van. Szegény választó. Rajta lesz a világ szeme, hogy forradalmat csinál e vagy azt mondja kedveseim ti azt hiszitek , hogy mi mindent elhiszünk. Tévedtek. Mi az, hogy más pártban indulsz, hiszen ez már a hányadik amelyben indulsz. Te mesélsz nekem megújhódásról, reformról. Igen beszélni beszélhetsz,de kihiszi már ezt el.

Tudom, hogy minden változik csak a változás örök. Lassan ezt a bölcs mondást és meg sok minden mást is át kell kicsit formálni és alakítani a modern kor emberére és társadalmára. Változott is sok minden az elmúl 3 évtizedben. Volt és van nagyon sok jó dolok amelyekről elfeledkezünk, nem adunk kellő hangsúlyt nekik. A rossznak, a negatívnak annak bizony adunk szabad utat, hadd lássák, hadd hallják mennyi rossz van ebben a társadalomban. Tudni kell, ahol megjelenik a jó, ott gyökeret ereszt a rossz is és fordítva. Én személy szerint azt gondolom, hogy a következő legyen csak 30 évben sem lesz másképp. Bárcsak lenne én szívesen látnám, hogy a jó tud közlekedni a rossz nélül, de a rossz elbotlik a jó nélkül.

Emberek vagyunk a magunk hibáival együtt és tudjuk , hogy minden forradalom seb a történelmen. Mennyi és mennyi seb van már történelmünkön és gyanítom , hogy még lesz is. A sebek gyógyíthatóak, de a hegek megmaradnak és sokszor ezek okozzák a ,,fájdalmat,, ezek okozzák az intoleranciát. Ezeken túl kell tenni magunkat és a begyógyult sebet hagyni kell, nem kell bolygatni. Most azt látom, hogy vannak olyan sebek, sebhelyek és hegek amelyek nagyon érzékenyek, már a sebre való ránézés is néha fáj. Pontosan itt van a baj, alacsony a fájdalom küszöbünk , alacsony a tűrőképességünk és valahol a mindenkori megegyezések gátjait ezek okozzák.

Az országunkban folyó vizek sem tudtak az elmúlt 30 évben minden hordalékot a partra vetni. A vizek sem tiszák, de a partok sem, így a társadalomnak is helyet kell adni a tisztulásra, gyógyulásra, változásra. A Che – argentin életrajzi filmdrámában hangzott el a következő gondolat: Egy igazi forradalmárt mélységes szeretetérzés vezérli az emberek iránt, a tisztesség és az igazság iránt. Nem lehetsz igazi forradalmár, ha nem érzed ezt.,, Biztosan minden forradalom előtt ezt gondolták a szereplői, de valahol mindig homokszem került a megvalósítást vezérlő fogaskerekek közé. Bízom abban, hogy egyszer a homokszemet elfújja a szél.

A végére hagytam Schweidel József honvéd vezérőrnagy a 13 ARADI VÉRTANÚK egyikének utolsó mondatát a bitófa alól: ,,A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.,, Az igazi forrdalom tudjuk mivel jár és mit jelent. Sebet, vért, emberéletet. Volt már ebből elég, oldjuk meg a gondokat igazi forradalmárként vér nélkül emberhez méltóan.

JF

Előző cikkMegjelent az új Baross Gábor Terv
Következő cikkÖSSZETARTOZÁS NEMZETKÖZI VETERÁN LABDARÚGÓ TORNA PÉCS
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc