Műtét élő egyenes adásban

0
76

E hónap 25-ik napján lesz immáron 17 éve, hogy hátgerincsérvre műtött MUDr. Tornóczy Lászó Főorvos úr. Ezidáig 16 alkalommal azon  a napon írtam neki egy sms-t. Bizom benne, hogy ez évben sem lesz ez másként. Ez a minimum ami kijár azért, hogy még mindig tudok járni, no és néha futni is.

Talán jó egy hónapja ment adásba az Eventus podcast youtube csatornánkon egy beszélgetés a fentebb említett főorvos úrral és Czigléczky Gábor Budapesti- gerincsebésszel. Számomra egy nagyon tanulságos és fölöttébb gyakorlati beszélgetés volt. A műsor után is még sokat beszélgettem a két orvossal. Tornóczy doktor úr rengeteg műtétet végzett az úgymond klasszikus módon. Itt jut eszembe néhai Hofi Géza mondása a klasszikus szóról, hogy valamikor – egyeseknek klassz volt a többieknek kuss. Miért is idézem, mert a műtét óta mondhatom, hogy nekem klassz, csak el ne kiabáljam.

Czigléczky doktor úr fital korára tekintettel szintén jó pár műtét van a háta mögött vagy inkább a szeme előtt. Ő egy újfajta metódussal végzi a műtétet. Mégpedig két kanálisos endoszkópos műtéttel siet a beteg segítségére.

Senki ne higgye, hogy én ezt ezidáig tudtam. Nem! Tudtam a régebbi klasszikus műtétről, hiszen a 17 évvel ezelőtti műtétemről aprólékosan ,,kikérdeztem,, a főorvos urat. Ő elmondta milliméterről – milliméterre, hogy merre is járt az L4 . L5 csigolyáknál. Én természetesen úgy ahogy  megértettem amit mondott, persze akkor sem történt volna semmi, ha nem értem meg. Ő megműtött, én járok fájdalom nélkül azt annyi. A kiváncsiságom már akkor is eléggé a plafonon járt. Tudtam, hiszen sokan is mondták , hogy a gerincműtétek sosem egyszerűek. Ennyi idő után tapasztalatból mondhatom, hogy igazuk volt illetve van.

Az orvos számára egy műtét mindig hatalmas felelőséggel jár, legyen az bármilyen, hiszen mindig egy embert kell ,,rendbe hozni,, vissza adni az élethez fűződő örök reményét. Sohasem tudtam elképzelni, hogy valaha részem lehet végig nézni egy műtétet, a műtő orvos mellől. Nem tudtam, hiszen sokáig a vér az egyik ellenségem volt, és ha láttam vérző sebet, akkor nekem elment a látásom és a halállásom egyaránt. Valójában néhány pillanatra kiestem a világ forgatagából.

Ugye az élet sok meglepést tartogat számunkra, amellyel sok esetben nem is számolunk. Én sem számoltam azzal, hogy valaha élő egyenes adásban nézhetem a műtétet. Tényleg a műtét végző orvos mellett álltunk párommal  és Marcinkkal az egész műtét alatt. Árgus szemmel figyeltük a történéseket. Ugye aki még nem látott ilyet minden egyes pillanat és mozzanat érdekes. Igen én ilyet nem láttam, de 17 éve a műtét alanya voltam, és eléggé nehezen viseltem a műtét utáni órákat, napokat, de minden jó, ha vége jó. Akkor és egészen mostanáig jó érzésem van, mert visszanyertem a járásomat és főleg a hitemet.

Endószkópos műtétet végzett az idegsebész, vagy ahogy ő mondja gerincsebész. Azt mondta, hogy a leletek alapján egy cisztát / A ciszta kötőszövetes tokkal körülvett, folyadékkal (víz, vér, váladék, vizelet, emésztőnedv) vagy gázzal töltött, néha kóros, zsákszerű testüreg, melyet tömlőnek is neveznek – https://hu.wikipedia.org/wiki/Ciszta / kell eltávolitani, amely nyomja az ideget a gerinccsatornában.

Akkor uccu neki. Minden előkészitve, még egy kontroll röntgen és kezdődik a műtét. Már alig várom, hogy valami történjen. Amúgy mindenki nyugodtanak lászik a műtőben, még az altatóorvos is. Én előtte kérdeztem a doktor urat, hogy nincs e ilyenkor egy kis lámpaláza, de azt mondja egy egészséges drukk az mindig van. Most már látom a szikét ahogy két félcentiméternyi vágást végez, hogy ezeken keresztül bevezethesse a műszereket. Bal kezével egy apró kamerát vezet be a kis nyiláson keresztül, jobb kezével pedig az éppen szükséges eszközt. Mindezt egy  képernyőn figyeli jókora nagyitásban, és persze ugyanazt látom én is, csak kicsit másképp. Kérdem is azonnal, hogy mi az a vihar ott belül, mert azt látom mintha hatalmas szél tombolna a gerinccsatorna és a felszin között. A víz által keletkezik, ami állandóan mossa azt a helyet ahol éppen a műszerekkel járok. Ezt tisztáztuk. Előkerül egy aprányi kis fúró is, amellyel egy ovális rést képez a csigolyán, hogy megtalálja majd a bajt okozó cisztát. No azt ugyan az zajlódik mint favágás közben, mert pereg a ,, forgács,  rendesen. Minden egyes kis forgácsot a műszerrel kivesz és a műtős nővér pedig lepiszkálja a műszerről, és történik ez vagy 100x az biztos. Kicsit még közelebb mentem, hogy mit piszkál a nővér, hát mondja, hogy azt az iciri-piciri kis csontocskákat amelyeket a doktor úr ,, kipiszkál,, onnén bentről.

No ez egy annyira piszmogó és mértani pontosságot igénylő munka, hogy azt elsőre elképzelni sem tudtam, de még most is csak azon gondolkodom, hogy az ember, a tudomány jóra való használatával mire is képes.  Végre , jó egy óra munka után már láthatóvá válik az a bajt okozó fránya ciszta. Itt még komolyabb munka kezdődik, hiszen van egy kis vérzés, ezt el kell állitani, azt lecsipedni a cisztát körülvevő szöveteket, kicsit az idegszálat felemelni. No itt már muszáj volt kérdeznem, mert laikusként már nem tudtam hol járunk. A doktor úr minden elmagyarázott, hogy már célközelben vagyunk, de a mi célunk, hogy cisztát eltávolitsuk. Én könnyen vagyok a mi célunk megfogalmazással, mert én ezt nézem mint moziban a filmet, még akkor is, ha a történés közvetlen közelében vagyok.

Most figyeljetek ! Itt a ciszta, ezt kell kivenni. Kinagyitva elég borzalmasnak tűnt. Valamilyen odaillő műszerell benyúl, de előtte még a bal kezében lévő kamerával,, terepszemlét,, tart, hogy biztos legyen a dolgában. Ilyenkor egy váratlan rezzenés is komoly kért okozhat a páciensnek. Már nagyon izgulok, hogy sikerüljön, hú a mindenit nem akar kijönni, persze csak nekem tűnik úgy. Pár perc és kiemeli a cisztát. Nézem, hogy egy ilyen számomra picike testüreg milyen problémát tud okozni. Mondom is , hogy ez számomra hihetetlen, de sajnos ettől még a beteg féjdalma, problémái hihetőek voltak. Ezzel, hogy sikerült eltávolitani a cisztát még a műtétnek nincs teljesen vége. Ott belül még valamit ki kell tisztitani, hogy minden teljesen rendben legyen, és végül be kell zárni a sebet, klasszikus sebészi öltéssel.

A műtét után mindenki megnyugvóan fellélegez. Ez hála Istennek sikerült, reméljük, hogy a páciens is jól lesz. Én is fellélegeztem, hogy kibirtam, végignéztem és izgultam  az alig két órát. Utána még pár szót váltottunk a doktor úrral, de neki következett az újabb műtét. Sikert és nyugalamat kivántunk neki, hiszen az előbbi tapasztalatból kiindulva a nyugalom az egyik elengedhetetlen része a műtétnek.

Másnap csörög a telefon, a tegnapi műtét után a páciens jól van és pár óra múlva mehet haza. Hurrá, de jó. Úgy örülök neki mintha én végeztem volna a műtétet. Gratulálok, és kivánom, hogy sok ilyen lefolyású műtét és elégedett páciens legyen.

Ugye az élet sok meglepést tartogat számunkra, amellyel sok esetben nem is számolunk. Irtam ezt a szöveg elején. Én soha nem számoltam azzal, hogy egyszer élő egyenes adásban nézhetem a műtétet. Megtörtént, túlvagyok és vagyunk rajta. Nem igaz, hogy túlvagyok rajta, ez örök helyet szerzett az élmények között. Örök helyet, mert azt láttam, amiről ezidáig csak hallottam, olvastam, no és hála Istennek át éltem a szó szoros értelmében. Most már megtapasztaltam mi történik a műtőben, amikor a bajt okozó ,,hibát,, keresik. Az ember  nem gép, ő akkor is él amikor a műtétet végzik rajta, ereiben ahogy láttam ott csörgedezik az életmentő vér, láttam, ahogy az orvosok és a személyzet alázattal teszik azt amit aznap tenniük kell. Ez a felemelő történet, ez a lehetőség egy újabb adalék lett életem további részéhez. Adalék amely nélkül jóval szegényebb maradtam volna.

Köszönjük  Czigléczky Gábor doktor úrnak és csapatának a lehetőséget.

 

JF

 

 

Előző cikkBeszélgető est VITRAY Tamással
Következő cikkMindig kell valami, ami az embert továbbviszi- Beszélgetés Szvorák Katalinnal- 157. adás
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc