Alig két hete zajlottak Szlovákiában immáron nyolcadszor a helyhatósági választások. A eredményeket már majdnem mindenki ismeri. Kivétel egy –két település ahol új választások lesznek. Mondhatnánk és egy gyors kézmozdulattal le is zárhatnánk, vannak polgármesterek , képviselők és a választások pedig róluk szóltak.
Igaz, minden választás lényege az, hogy valakit , valakiket megválasszunk. Az érdekesség kedvéért amelyben persze megbúvik egy jó adag kíváncsiság is nézzünk utána mi is történt valójában november 10-ei és az azt megelőző választásokon.
Próbáljuk kicsit felvázolni és eljátszogatni a gondolattal, hogy mi és miért történt úgy ahogy történt. Tudom a válasz lehetne nagyon sokféle annak tükrében , hogy mit is akartak és akarnak a választók. Az én válaszom ebben az esetben csak egy lesz a sok közül. Számomra, hogy tisztábban lássam a novemberi választás eredményeit különböző típusú választásokat állítok egymás mellé és próbálom hasonlítani az eredményeket. Egymás mellé kerülnek az önkormányzati választások, parlamenti választások és a köztársaság elnöki választás. A megyei illetve az európai parlamenti választások ebből most kimaradnak. Kimaradnak, hiszen ezek a választások története jóval 1990 utánra datálódik és a részvételi arány ezeken a választásokon nálam elégtelennel ér fel. A megszerzett mandátumok pedig valahol nagyon kevés szavazatnak köszönhetők. Megjegyzem minden a törvényes keretek között zajlott.
Kiemelem inkább az említett három választást amelyek 4-5 évenként vannak, kivétel az amikor az előrehozott választások vannak. Ezek a választások és főleg a választásokból levonható tanulságok és számadatok számomra nagyon tanulságosak és sokatmondók.
Mindig azt gondoltam, de ezek a gondolatim lassan kezdenek szertefoszlani , hogy a községek képezik a társadalom alapsejtjeit. Azt gondoltam , hogy ezeken a helyeken érdekli legjobban és legérzékenyebben érinti az embereket a választások. Legjobban érinti saját sorsuk, hiszen a történések majd a házuk tövében zajlanak.
Az 1990-es első szabad parlamenti választásokon nagyon érződött, hogy gyerünk és váltsuk meg a világot. A részvételi arány kishíján 100%, na jó pontosan 95% és valami apró , de felfele kerekítve ez 100.
Az akkori jelöltek közül kit ismertünk?
Lehet, hogy tényleg valakit, de csak szóból vagy írásból, netán egyszer –egyszer valami kampány gyűlésről. Talán még ez sem biztos, mert még annyi gyűlés sem volt. Ezzel a 95-ös számmal tényleg nincs semmi baj, sőt ilyet és ehhez hasonló számokat kellene elérni a választásokon, hogy a mindenkori jelöltek erős mandátumot tudjanak magukénak.
Ezek a számok tényleg optimizmusra adtak okot, Tényleg 1989 novembere felébresztette az embereket és ébren is vannak.
Erre mi történik pár hónap múlva az önkormányzati választásokon?
Gondolom mindenki a parlamenti választások eredményéből indult ki és azt gondolta a részvételi arány itt is súrolni fogja a 95%-t vagy még lehet több is. Erre mi történik . Az emberek persze mennek választani, de a végeredmény ,,csak,, 63,6% ami a 95%-hoz képest nagyon alacsony.
Hol maradtak a települések lakosai, hová lettek a választók, kérdezhetnénk jogosan?
Most, ha visszafelé nézem a számokat akkor azt kell mondani, hogy az akkori 63,6 nagyon jó a mostanihoz képest. A 2018 –as és 1990 – es számok 48 – 63 az 1990 –es év javára. Nagyon jó volna ha valaki megtudná mondani ennyi év távlatából mi is történt akkor azalatt a pár hónap alatt azzal a 30% választóval június és november között. Én speciel nem tudom, de lehet , hogy már valaki megmondta, leírta és én pedig nem olvastam, akkor pedig elnézést. Azt mondják a községek a társadalom alapsejtjei, akkor az 1990 – es parlamenti választások arányát felül kellett volna múlni. Igaz nagyon nem lehetett volna felülírni, de még szűken volt ott hely és lehetett volna mondjuk 96,5% és minden rendben. Az is lehet, hogy akkor még belénk volt kódolva, de jó erősen, hogy amit kevésbé ismerünk az lehet a jobb. Talán a közvetlen felelőség vállalás hiánya is közre játszhatott. Teljes mértékben nem mertünk felelőséget vállalni községünkért, mert mi lesz ha nem jól döntünk. Ezek mind csak találgatások, de az igazi mivoltját én legalábbis nem tudom. Ennyi idő távlatából pedig már nagyon nehéz kibogozni a miértjét, de, hogy valahol homokszem került a fogaskerekek közé az biztos.
Ez a trend folytatódott az elkövetkező években is,volt amikor 30% feletti volt különbség , de volt kevesebb is , de a mai napig a különbség nagyon markáns.
Most legyen előttünk pár számadat:
1990 – parlamenti választásokon a részvétel 95%
1990 – az önkormányzati választásokon való részvétel 63,6%
1998 – parlamenti választásokon a részvétel 84,24%
1998 – az önkormányzati választásokon való részvétel 53,95%
1999 – köztársaság elnöki választásokon való részvétel 73%
2010 – parlamenti választásokon a részvétel 58,83%
2010 – az önkormányzati választásokon való részvétel 49,69%
2009 – köztársaság elnöki választásokon való részvétel 43,63%
2016 – parlamenti választásokon a részvétel 59,82%
2018 – az önkormányzati választásokon való részvétel 48,67%
2014 – köztársaság elnöki választásokon való részvétel 59,38%
A matematikusokat idézve – a számok nem engednek – , náluk az egy meg egy az mindig kettő. Valószínűleg ez a politikára nem érvényes mert sohasem tudjuk mi adódik össze, mi vonódik ki, mi szorzódik illetve mi osztódik. Az osztódást talán észleljük akarva akaratlanul is ez pedig a választóra vonatkozik.
Az 1998 –as parlamenti és önkormányzati választások szám adataiban történtek változások, mégpedig komolyak. A részvételi arány több min 10 – 10% -al csökkent, de még mindig azt mondom a parlamenti választásokon való részvétel ,,csudajó,,. Az önkormányzati választások 63,6% -ra ha azt mondtam ,hogy a gyenge kategóriáját súrolja akkor az 1998 –as részvétel /53,95%/ az elégséges kategóriába tartozik. Megjegyzem, nálam. Az azért érzékelhető, hogy vészesen közeledünk az önkormányzati választásoknál az 50-es számhoz és az alá.
Itt el lehet mondani, hogy az emberek többsége jobban bízik egy erős társadalmi berendezkedésben mint egy erős önkormányzatban. Jó pár évvel ezelőtt már írtam egy hosszabb lélegzetvételű fejtegetést az ,, ÖNKORMÁNYZATOK A POLITIKA ÁRNYÉKÁBAN,, címmel. Ebben többek között leírtam, hogy a képviseleti és a részvételi demokrácia egymást kiegészíti, de nem helyettesítheti.
Mit jelenthet ez a gyakorlatban?
Számomra annyit, hogy a magas részvételi arány a választásokon erősebbé teheti a képviseleti demokráciát, az alacsony elvileg gyöngítheti. A mindenkori részvételi arány,és az egy képviselőjelöltre leadott szavazatok száma lehet egyfajta mérce, hiszen ebből látható, mennyien adtak engedélyt a jelöltnek a képviselői demokrácia gyakorlására.
A választók kevés kivétellel ugyanazok minden választásnál vagy pontosabban a választásra jogosultak. A két fogalom között látszólag alig van különbség, de a gyakorlatban eléggé komoly távolság van közöttük és ez atávolság sok mindent elárul esetleg sokmindenre választ is adhat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy minden választási ciklust követően lesznek olyanok akik már az égi hazában adják le szavazataikat.
Szorosan ezekhez az évekhez tartozik az első közvetlen államfő választás mégpedig 1999-ben. A részvétel meglepően magas volt. A 73% azt jelenti, hogy az embereket érdekli ki lesz az elnöki palota lakója. Szavazatunkat adtuk valakire, akit kevésbé ismerünk, tőlünk talán távol van. Biztosan a helyi jelölteket, legyen az polgármester vagy képviselő jelöltek sokkal jobban ismerjük.
Az államfő pedig államfő, az más, ő nem polgármester. Ő képvisel majd bennünket ország világ előtt, ő lesz az aki küldöttségeket fogad a világ minden tájáról, törvényeket ír alá.
Valahol ez is az oka annak, hogy a parlamenti választások 30%-al, az államfő választás pedig 20% -al tudták felülírni a helyhatósági választásokat.
Azt tapasztalom, hogy a közelség sok esetben a távolságot is jelentheti. Ami kézzel fogható az nem jó vagy nem a legjobb. Ami pedig számunkra a távolabbit jelenti az a biztosabb legalábbis eddig úgy tűnik.
Tekerjük most megint egy jó pár évvel előre az időt, legyen az 5 -9 év.
Nézzük meg mi változott a választó és jelölt viszonyában vagy van e változás? Az idő haladtával a demokrácia alagútjának minél beljebbi vájásával megnőtt e a választási kedv? Majd 25 -29 év demokratikus berendezkedés után fellehetők e még az eufória jelei?
A 2014 –es évben államfőválasztás amelyen a részvételi arány az előzőhöz képest 16%-ot növekedett és majd 60% -nál állt meg. Pontosan a részvétel 59,38% volt. Itt azt látom, hogy a 2009-es választási részvétel /43,63%/egy figyelmeztetés volta maga alacsony részvételével. Az embereknek talán akkor elegük volt a sok választásból és már unták, de mostanra visszaállt a templomi rend. És az eredmény inkább jó mint rossz.
Érdekes, hogy a 2016-os parlamenti választások részvételi aránya 59,82% majdnem hajszál pontosan megegyezik az államfőválasztás eredményével. Ez az eredmény még jónak is mondható, de összehasonlítva az 1990-es választásokkal már 35% csökkenést mutat. Ebben a megvilágításban már ez az eredmény sem ajó kategóriájába tartozik. A demorácia számainak bűvöletében azonban még mindig a többséget jelenti.
A számunkra legközelebbi embereket adó választások 2018-ban mit mutatnak? A jelöltek kimozdították e a választókat vagy tudtak olyat mondani , hogy megteljenek a választóhelyiségek?
A válasz egyértemű, érthető és rövid – nem. A részvételi arány nem érte el az 50%-os küszöböt sem. 48,67%-on megragadtak a választók. Arról már nem is beszélve, hogy ez a szám jó 10%-al alacsonyabb a parlamenti és az államfőválasztási részvételi aránynál. Nem tudtunk ébresztőt fújni. Voltak programok, kampány meg minden ami egy választás kelléke, elengedhetetlen része. Minezek ellenére a választók 51,33% távolmaradt, tehát a többséget nem érdekelte mi lesz szűk hazájában. Húsz éve , 1998 óta nem tudjuk a részvételi arányt 50% fölé feltornázni , és valahol ezért is sokesetben a kevesebb a többet jelenti.
A helyi önkormányzás pedig lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége –közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit. Ezért a passzív választónak, tehát annak, aki távol marad az urnáktól, minden esetben sodródni kell az árral, a megválasztottakkal, hiszen támogatták megválasztásukat.
Pontosan ezért a passzivitásunk ilyen esetben megbosszulhatja magát, és csak négy év múlva van lehetőségünk aktívan beleszólni a közügyek gyakorlásába,van lehetőség az újratervezésre.
Négy évvel ezelőtt megjelentek a függetlenek szép számmal és nyertek is 1 102 településen. Azt gondolhattuk ez valami divat, divat függetlennek lenni. Ez a divat 2018-ban is folytatódott és 1232 településen lett független jelölt a nyertes . Ez az össztelepülések 42%-a. Ugyan így sok volt a független képviselőjelölt is. Azonban ez a győzelmi arány sem járult hozzá a részvétel rapid növekedéséhez. Ez azért már nem divat és még nem is divathullám. A választás pedig már ne a divatról szóljon, szóljon a választásról , a programról a községről, de ne miniről és a maxiról.
Mit jelent függetlennek lenni?
Jelenthet sok mindent, de találkoztam olyan függetlennel is aki négy éve még párt mezt viselt most nem és fordítva, de ez a kevesebb. A település polgármesterének , lehet az függtelen vagy valamilyen párthoz tartozó megválasztása másnapján már párton felüliként kell szemlélni az eseményeket. Ez nem azt jelenti, hogy csak a függetlenek tudnak kilépni a pártok árnyékából és tudnak párton felül szemlélni dolgokat. . Azt is el kell mondani és leírni, hogy mindig törekedni kell az ésszerű határok közötti együttműködésre településünk érdekében.
Miért?
Mert a vizeknek, fáknak, játszótereknek, utaknak, kórházaknak, nincs politikai hovatartozásuk. Ezek léteznek egy településen vagy nem és jól működnek, vagy nem? E két kérdés merülhet fel.
Itt a független sem nagyon játszik szerepet. Abban sem nagyon játszott szerepet, hogy megmozduljanak nagyobb számban a választók.
Ahogy most nagyobb teret töltenek be a függetlenek, ugyanúgy a települések ¼-ben egy jelölt indult a polgármesteri helyért. Valamikor a 2000 években alig voltunk akik egyedüli jelöltek voltunk. Ennyit változott a világ. Ezt a jelenséget is sokféleképp lehet magyarázni. Én azt mondom, hogy ez egyfajta elismerés a választók részéről a polgármesterük felé, egyfajta köszönet kifejezés. Ez arra is utal, hogy már kezdjük értékelni a munkájukat és nem csak kritizálni.
Ezeken a településeken volt talán együtt a társadalmi ésközösségi erő. Mindkettő nagyon fontos, hiszen az egyik amásik nélkül nem nagyon kaphat komoly szerepet. Az énmeglátásom szerint, hogy megcélozzuk a társadalmi érdeket, a közösségi erőt kell lehetőleg egy irányba terelni. Az önkormányzati szinten kell megfogalmazni a célokat, ehhez megnyerni a közösséget, és ennek erejével érvelve társítani hozzá a társadalmi érdeket. Ez sem garancia még arra, hogy célba érjünk. Ezcsak megkönnyítheti munkánkat és a többi segítő kézmunkáját is.
A gond ezeken a településeken is a részvétellel van. Itt a választók még kevesebben vesznek részt, hiszen a polgármester győzelme már előre borítékolható. Persze itt is akadnak kivételek. A képviselőjelöltek ,,harca,, nem annyira érdekli az embereket, az nem olyan látványos, ott nincs annyi adok –kapok.
Ez is egy komoly oka lehet az alacsony választási részvételnek.
Mit vonhatunk le tanulságként?
Elsősorban azt, hogy a kissebbség gyakorolja a ,, hatalmat,, a többség felett, ez azt jelenti, hogy nem tudunk, nem akarunk élni a demokrácia adta ajándékkal. Tehát ebben az esetben a 49 többet jelent az 51-nél.
Közömbös számunkra a településeink sorsa, persze itt tisztelet azok felé ahol a részvételi arány jóval az 50% felett volt.
Az alacsony részvétel logikai következménye, a megválasztott település vezetők gyenge mandátummal rendelkeznek. Ezért volna jó olyan esetekben kétfordulós választást megejteni a polgármesterek esetében ahol az első körben az egyik sem éri e laz 50% feletti győzelmet. Ilyen esetben a két legtöbbet szerző jelölt újra megmérkőzne a polgármesteri posztért. Lásd az államfőválasztást illetve a megyei választásokat. Ezzel talán tudnánk erősíteni a mandátumukat.
A választási részvétel állandó csökkenése lehet, hogy magával hozhat majd egyéb más változásokat is, vagy a demokratikus rendszer választási rendszerének újragondolását fogja igényelni. Ezen is komolyan el kell gondolkodni, hiszen adott egy lehetőség igaz ,,csak,, négy évente de még akkor sem élünk vele.
A leírtakból azért kitűnik, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer, képes befogadni a politikát a szó jó értelmében, és aztgondolom, hogy a politika is képes befogadni az önkormányzatokat. Ennek egyenes logikai következménye , hogy még szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a ,, lent és fent,, között. Sokkal több kommunikcióra lennne szükség, amely majdan gyümölcsöt is teremne.
Tudnunk kell kialakítani egy megfelelő szintű és színvonalú önkormányzati politikai kultúrát. Szükség van rá, hiszen magában a kultúra szó a szellemi értékek összességét, a társadalom gondolkozásmódját és egy közösség összegyűjtött tudását is jelenti. Természetesen keresni kell a miérteket, de tudvalévő, hogy mindig mindenki nem lehet sikeres, és nem hiszem, hogy ilyen állapot valaha is lesz. Ahogy a sportban is, az önkormányzati szférában is mindig lesznek győztesek és vesztesek. A győzteseknek is ki kell elemezni a győzelemhez vezető utat, ugyanúgy a veszteseknek is. A győzelem magában hordozza a sikerélmény minden pozitívumát, míg a kevésbé sikeres az ellenkezőjét. Ezek az elemzések sokesetben valahol belevesznek a győzelembe vagy a vereségbe.
Az elmondottakból is látszik vagy nagyon remélem , hogy látszik és tapasztalhtó, hogy milyen összetett az egész választás. Remélem az is tapasztalható, hogy azért mi választók vagyunk legtöbb alkalommal közömbösek a közügyek iránt. Lehet egyszer még, bár lehet, hogy én már nem fogom megtapasztalni, ha igen akkor hálát adok a sorsnak, eljön az idő amikor ténylegesen a politikában is a matematikai szabályai lesznek kellő mértékben érvényesek. A több jelenti majd a többséget úgy ahogy valaha a matek órán is tanultuk, hogy a kettő azért mindig több mint az egy.
JF
